A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-23 / 34. szám

! A barátság bölcsőjénél Ott voltam messzi országok fiai között, ahol nyolc nyelven szövődött, született a barátság. Igaz, sokszor a kézzel lábbal való magyarázkodás segítségével értették meg egymást. Mindegy, hogy hogyan, de éreztem, hogy itt valami új van kialaku­lóban. E barátság, illetve barátok meg­kereséséért sokan több ezer kilométert utaznak, és ha már itt tartok, meg kell mondanom azt is, hogy megfogadták a csá­kány nyelét és tűző napon egyengették az utat, hogy néhány hét múlva már kül­földi és belföldi jelzésű kocsik álljanak rajta, és vendégeink élvezhessék a Tátra szépségeit. Lehet, hogy egy-két év múlva azok is eljönnek ide, akiknek most kérget tör tenyerükön a csákány. A Tátrában a távolságot nem méterek­kel és kilométerekkel, hanem percekkel és órákkal mérik. Így igazított engem is útnak a Partizán szálloda portása. — Húsz perc innét. Itt keresztül a ré­teken és az erdőn, ott a hegy alján meg­találja őket. Szinte bábeli nyelvzavar fogad a bri­gádszálláson. Beszélnek itt dánul, néme­tül, angolul, oroszul, hollandul, magyarul, svédül, szlovákul, finnül és franciául. Itt, a Felsö-Garam szűkre szabott völ­gyében, Brezno és Podbrezová között adott találkát egymásnak a sok nemzeti­ség. Így született meg Szlovákiában az első nemzetközi brigád. Moszkva — Washington Két legény szívósan fogja a lapát nye­lét, mert a kemény talaf nem engedel­meskedik. Néhány lépéssel tovább már egy jókora kődarab állta útjukat. Ketten fognak neki, úgy próbálják elgurítanl. A kő megindul lefelé a lejtőn. Szabad az út. Lányok jönnek, elsimítják a nagy kő helyét, amit a két fiatalember közös, erő­vel könnyedén eltávolított. Az egyiket Stephan Harrlsnak hívják, a másik pedig moszkvai diák és a Viktor Kabicsev ne­vet viselt. Sok még a kő, amit el kellene göngyö­líteni, hogy valóban tárhatóvá váljék az emberiség országútja, amelyen ezek a mat Karín Meurs holland kislány ás Stephan Har ris amerikai fiú a munka után levelet írnak távoli otthonukba. atfé'á té iis fiatalok, akik itt dolgoznak, és azok, akik egyik ismeri valamelyik nyelvet a felső­­szene a világon élnek, szabadon, a jövő- roltak közül, töl való félelem nélkül egymás mellett haladhatnának. A brigádvezető A két fordító Ott, ahol ennyi nemzetiség él egy fe­dél alatt, szükség van fordítókra is, akik­nek segítségével, közbenjárásával megért­hetik egymást a fiatalok. Kubus László és Takács Tamás, a bra­­tislaval Komensky egyetemen tanulják az idegen nyelveket. Itt most nemcsak mint brigádisták, hanem mint fordítók is szép munkát végeznek. Ha valahol valamit meg kell magyarázni, a külföldi és a belföldi diákok hozzájuk fordulnak segítségért. Kubus László egészen Prágában utazott azért, hogy ott megvárta a külföldieket és velük együtt följön ide. A brigád be­fejezése után is elkísért őket Bratislavá­­ba, majd Prágába, ahol mindnyájan a CSISZ Központt Bizottságának a vendégel lesznek. A két fordító úgy mondja, hogy a ma­gyar nyelvtudásukat most nem hasznosít­hatják, de a másik csoportban lesznek magyar fiatalok is, és ők nagyon szíve­sen vállalják a közvetítő szerepet majd akkor. Természetesen nem beszélik az ösz­­szes nemzetiségek nyelvét, de az angol, francia, a német és az orosz nyelv Isme­rete elég, mivel a külföldiek közül mlnd-Adamcsa László mérnök, a brattslavai műszaki főiskola segédtanára kapott ar­ra megbízatást, hogy az első nemzetközi brigádot irányítsa. Már néhány nappal a brigád megkezdése előtt a helyszínre ér­kezett, hogy ott mindent előkészítsen. Sok a gondja, baja. ö osztotta szét hét csoport­ba a résztvevőket, kinevezte a csoportve­zetőket, ő az, aki minden reggel elsőnek ébred és utolsónak fekszik le. Ez már a hatodik nyár, amit brigádon tölt el. Mivel gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, azért választották őt kt a CSISZ SZKB-n ilyen felelős funkcióba. Búcsúzás Nyolc nyelven mondanak búcsút, ami­kor kezet szorítok velük. Do szvtdanija, Auf Wiedersehen, Au revolt, See you aga­in, do vldenle ... zúgott folyton a fülem­ben, ahogy Bratislava felé zakatolt velem a vonat. ViszontlátásraI Visszaintettem ne­kik a búcsúzásnál. Ott, ahol húsz évvel ezelőtt partizánok estek el a szabadságért, ma nemcsak egymás mellett él a sok nemzetiség, hanem az egymásért való élés gondolata fogalmazódik meg a fiatalság­ban. CSIKMAK IMRE Barátsági Hányszor leírtuk már ezt a szót, hányszor hirdették plaká­tok, transzparensek? Mégis vala­hogy a határokon túli barátaink­kal gyéren álltunk, mert hát, és ezt min­denki tudja, hogy ló barátot csak szemé­lyi kapcsolat útján szerezhet az ember. Két vagy több személy közt baráti érze­lem, lelki vonzalom, meleg rokonszenv, meghitt kapcsolat, baráti viszony csak úgy alakulhat ki, ha azok egymással találkoz­nak, közelről megismerik egymást. Az élő kapcsolat az, amelynek ereje és varázsa van. Még sok munka vár a brlgádosokra, hogy Kerstin Haggstam svéd kislány a brigádon mindent rendbe tegyenek az épületek körűi ünnepelte születésének huszadik évfardnlö jfit. Órül az ajándéknak, amit barátaltúl ka­pott. Viktor Babiesev szovjet fiö és Stephan Har­ris mindig együtt dolgoznak.

Next

/
Thumbnails
Contents