A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-16 / 33. szám

Á Szí. Antal monostor szerzetesei

Piramisuk

Párkányi

gondok

.........a szövetkezeti lakás ügyében szeretnék

a szerkesztőséghez fordulni, hogy jöjjenek a helyszínre és vizsgálják ki panaszainkat, mert igazságtalan dolgokat követnek el velünk . .

A levelet, almelyböl a fenti részletet idézem, több szövetkezeti lakástulajdonos návébeA Írták.

Felkerestem hát őket, hogy meggyőződjem, jogosak-e panaszaik. A párkányt HNB biztosította a „panaszdélutánon" a házkezelésiig vezetőjének részvételét Is. A mosókonyRában, a megbeszélt időpontban összegyűlt a lakéit zöme, s a vita azonnal, teljes erővel megindult.

Legfájöbb kérdésnek a fűtés bizonyult, amelynek ellenszolgáltatásaképpen a hozzávetőlegesen kiszámított havi részletekben fizetett öszszegre még tetemes ráfizetésük volt. A mér utélag kivetett fűtési dijat többen vonakodnak megfizetni, nem csupán azért, mert 4—3—8011 koronákat nem lehet egy könnyű, hanyag mozdulattal a mellényzsebből kiemelni, hanem azért Is, mert ágy vélik, nem kapták meg fűtésben azt, amiért most fizetniük kell. Gyanű|uk a következőkre alapul: 1, a központi fűtésre előzőleg két bérbázat kapcsoltak, s úgy tájékoztatták őket, hogy a fűtés olcsóbbá válik az által, ha harmadikként a szövetkezeti blokkot Is rákapcsolják. Ez Így logikus is. Ennek ellenére a fűtés drágábbnak bizonyult. 2, Körülbelül 30 % drága szenet, 20 % legdrágább elsőrendű szenet és csak 30 % gyengébb minőségű szenet számláztak el a szövetkezeti háznak, a lakúk nagy része pedig azt vallja, hogy a meleg gyakran az előirt 18 C° (minimumot sem érte el. A két állami ház lakásainak konyhájában a tűzhelyet is szénnel fűtik, s ezt a szükségletet Is a közös szénből fedezik. Történhetnek itt is pontatlan elszámolások, mint ahogy a fűtési napiéban is szerepelt egy olyan tétel, amely a nov. „31-én" eltüzelt szénmennyiségei jelzi.

Ezek apréságok, mégis nagyon alkalmasak arra, hogy a szövetkezeti ház lakéi megrövidítve érezzék magukat. Beszélgetésük s vitájuk egymással és a házkezelőség vezetőjével arra volt jé, hogy közös megállapodással kinevezzenek saját kebelükből egy ellenőrző szervet, és így a jövőben a fűtési díj körüli differenciákat elkerüljék.

Van azonban egy sokkal komolyabb probléma, amin a lakúk nem tudnak segfteni, s amire ezért fel kell hívnunk a járási beruházó iroda és a kerületi tervező iroda figyelmét. Az épületek vízellátását három vert kút biztosítaná, ha kettő máris nem mondta volna fel a szolgálatot. Pedig víz van bőségesen, de széles, ásott kútra lenne szükség. Az egyetlen még (működésben lévő kút kénytelen a közeli építkezések vízszükségletét is kielégíteni, s ezt aligha bírja sokáig. Már egyszer előfordult, hogy a lakók több mint 10 napig teljesen víz nélkül maradtak. Elképzelhetjük, mit jelent az annyi családnak, különösen ahol kisgyermekek is vannak. Nem szabad megkockáztntnl, hogy hasonló helyzet még egyszer előadódjék.

Érdemes még megemlíteni azt is, amit ugyancsak jónéhányan nehezményeztek: a fölösleges kétszeri költözködést. Ezért az érsekújvári ]NB építkezési ügyosztályát terheli felelősség. Először egy olyan házba költöztették a szövetkezeti tagokat, amely nem nekik készült, bár megpróbálkoztak olyan megoldással, hogy a bérház egyik lépcsőházát fmeghagyják a szövetkezetleknek, a többi részében pedig állami lakások lesznek, csakhogy a szövetkezeti tagok, akiknek már Jó néhány ezer koronájuk volt letétben a lakásra, természetesen nem az egyik lépcsőházat foglalták el földszinttől a legfelső emeletig, hanenj, az üres épület egész földszinti és egész első emeleti részét, jogosnak tartva ennyi előnyt. Így aztán, mikor az állami lakásokba is beköltöztek, a szövetkezeti s az állami lakások összekeveredése folytán tarthatatlan helyzet állott elő.

A különös az, hogy némely szövetkezeti tagot előre figyelmeztettek a megoldás ideiglenes voltára, és ezért akadt, aki be sem költözött, de a lakók zöme nem tudott arról, hogy még egyszeri hurcolkodás vár rá, s rendkívül kellemetlenül érintette, mikor erre sor került. A közmondás szerint is: a költözködés — fél

Egy kopt gobelin részlete (rajz)

leégés. A járáson azonban jelenthettek, hogy az első párkányi szövetkezeti lakást ekkor és ekkor átadták. Hogy a tények mögött a lakók idejével, erejével és pénzével könnyelműen bánó eljárás húzódott, az a jelentésből nem tűnik ki, Ilyen módon a szövetkezeti lakásépítés gondolatának nehezen fognak híveket nyerni. Az illetékes vagy Illetékesek előtt ismert kell hogy legyen az az álláspont, mely szerint minden kimutatásnál fontosabb dolgozóink érdeke. Akkor is, ha maga a tetszetős kimutatás ugyancsak érdeke egy vagy egynéhány embernek.

A szövetkezeti ház lakói most már nem is annyira az elszenvedett méltánytalanságot fájlalják, hanem az elkövetkező évek nyugodtsága, biztonsága felől aggódnak. A fűtési problémákat öntevékenyen is meg tudják oldani a jövőben, de a kút, a viz kérdése valóban nagyon aggasztó, Itt csak az invesztor segíthet. Azért hívjak fel nyomatékosan a lakók nevében ennek a kérdésnek a megoldására mégegyszer a járási beruházási Iroda és kerületi tervező Iroda figyelmét, O, K,

Az azúrkék Vörös-tenger

Február közepe volt, amikor először indultam el a Vörös-tenger felé. A felhőtlen sötétkék égről forrón tűzött a nap, amikor gépkocsink Kairó határában elhagyta a Szuez felé vezető sivatagi út ellenőrző állomását. Minden jármű rendszámát feljegyzik itt, és ha a következő ellenőrző állomást bizonyos Idő elteltével nem éri el, a keresésére Indulnak. Előfordulhat ugyanis, hogy a gyorsan keletkező homokvihar a „chamszín" teljesen befújja az utat, és arrúl letérve, könnyen el lehet tévedni a sivatagban. Ilyen élményben azonban szerencsére nehn volt részem, és baj nélkül sikerült elérni a kairószuezl útszakasz közepén található frissítő állomást, az úgynevezett rest-haus-ot, ahol az autón, tevén vagy szamárháton járó utas megkaphatja a jeges Coca-colét, vagy a forró kávét, és megtöltheti benzintartályát.

Innen az út továbbra is a végtelen homoktengeren vezet át, amelyben az élet képviselője mindössze a helyenként előbukkanó bügáncsszerfi cserje, egy-két kóborló teve vagy a határtalan térben kószáló beduin-csoport. Az út kimerítő még autón is. A szemet kifárasztja az egyhangú okkersárga szín, és az erős fény. A láthatár szélén ezüstösen csillogó tavak vize csábít fnssülést ígérve, de ezeket elérni sohasom lehet. A megközelítésükön fáradozó utas kiábrándulva döbben rá, hogy csupán a délibáb játéka csalogatja.

Nincs olyan hosszú út, és nincs az a sivatag, amely egyszer véget nem érne. A távolban föltűnnek a szuezi olajflnchníté fénylő tartályai, és mögöttük a Vörös-tenger — nevét meghazudtoló — azúrkék tükre. A Szuezi-öbölben ott vesztegelnek az óriási tengerjárók, a hófehér személyszállító gőzösök, és a szürke tartályhajók — türelmesen várva besorozásukat valamelyik konvojba, hogy azután a csatornán átjutva a Földközi-tengeren folytathassák útjukat.

Szuszban meg kell tölteni minden edényt benzinnel, mert a legközelebbi alkalom már csak messze délen, Rasz-Gharibban lesz és közben le akarunk térni a tengerpartot követő országúiról, hogy meglátogassuk az Arab-sivatag mélyében fekvő ősrégi kopt monostorokat is. Szuez alatt még találkozni sátorozó turistákkal, legnagyobb részt németekkel, akik téli szabadságukat cápavadászattal töltik. Az egyetlen civilizált hely még Szochna, a „Forró szóim", ahol épp most épül egy modern szálló és néhány kibérelhető bungaló. Ezen túl azonban mindjobban ritkul az autók száma, és már alig találkozni az élet nyomával. A tengerparton húzódó hegylánc meredek és csupasz sziklái épp csak annyi helyet hagynak, hogy a keskeny aszfaltút eltérjen pontosan követve a tengerpart kanyarulatait. A vizen túl, a finom pá-