A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-16 / 33. szám
A Mom Könyvesboltban Néhány éve ismerem mér Markó Sándort, a bratislavai Magyar Könyvesbolt vezetőjét mint vásárló. Igen határozott, erélyes ember; az a fajta, aki nemigen tűr ellentmondást és akinek nézésétől, beszédétől könnyen zavarba jön a magamfajta, „minden relativ elméletet“ megkóstolt egyén. Ezúttal, nem mint vásárló jöttem. Azzal kezdtem, hogy firkantanék valamit az üzletről. Több érdekes adatot tudtam meg: A könyvesboltban elárusított könyvek száma, évente meghaladja az egy milliót... Ez főképpen azért sikerül, mert maguk az elárusítók mentek a könyvvel az olvasó után. Sokféle akciót rendeznek, például: Jó bizonyítványért szép könyvet. Az iskolaév végén így hihetetlenül sok értékes könyv kerül a diákság kezébe. A csúcsforgalomra azonban a könyvsorsjegyek beváltása után kerül sor. Ilyenkor még a karácsonyi piacon és a könyvhónap akción is túltesznek. £s újra hallom, amit nem szívesen hallok: A vidéki olvasók zöme még mindig csupán a magyar klasszikusokat keresi. A városi olvasók azonban szinte rávetik magukat egy-egy kortárs-szerzőre. A Rozsdatemetőt, alighogy megjelent — máris elkapkodták. Igen népszerű még Darvas József: Részeg eső című könyve. De Passuth és Németh László müvei is nagyon keresettek. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy Veres Péternek, az egyik legnagyobb ma élő magyar Írónak a könyvei kevésbé fogynak. Később arról beszélt, hogy vállalatuk háromszor egymásután elnyerte a vörös zászlót, és hogy a Magyar Könyvesbolt a vállalat keretén belül is az elsők közé tartozik. Es most én mondok el valamit, amiről a vezető hallgatott és amiről beszélni kell: a nagykelendőségű könyvek mellett sok értékes könyvnek nyoma sincs. Ezért különben nem a könyvesbolt vezetője felelős. De külön meg kell említenem, hogy tehetetlen beszerezni azokat a könyveket Is, amelyekre a diákságnak mint kötelező olvasmányokra feltétlenül szüksége von. Ezen a helyzeten az Illetékeseknek okvetlenül segíteniük kellene. Mindennek ellenére befejezésül azt mondhatom, jó érzés tudni, hogy a Magyar Könyvesbolt, az Itteni magyarság egyik kultúrbástyája, évente több mint egymillió könyvet juttat az olvasó hoz, s Így nemzeti kultúránk egyik legfontosabb feladatát tel jesítl. SZŰDY VIKTOR Forrón tűz a nap, kombájnok bűgása hallatszik a nagykéri szövetkezet egyik búzatábláján, ahol már az utolsó kalászokat csépelik. Száraz Vendel hektáronként 28 mázsa búzát csépel. Utána pedig már a jövő évi aratásra készíti elő a főidet. De folyik a munka a kertészetben is, ahol 35 asszony, lány dolgozik. A leszedett zöldséget még aznap be is tudják szállítani a nyitrai konzervgyárba. A dohánycsoport is eredményes munkát végez, Iparkodik, hogy a kedvező időjárást minél jobban kihasználja. Vágttl meg kell dicsérnünk a traktorosokat is, akik éjjel-nappal szántják a tarlót, mert jelszavuk: kasza után eke. A nagykárl szövetkezet azon fáradozik, hogy minden dolgozó asztalára minél nagyobb karéj kenyér kerüljön. Reggeliznek a kertészlányok Gyurcsek Ilona A „legöregebb" táncos .Ropják a táncot. Szejmgyönyörködtotű, amikor egyszerre ugrik magasba nyolc Ifjú, csap le tizenhat tenyér a csizma sarkára . . . Szép volt, totszett, dicsérte az elismerő nagy taps a rimaszombati táncegyüttest Gombaszögön, Svldntken, Vychodnán és a keskeny völgyekben meghúzódó gömörl falukban. A nézők legnagyobb része ügy látta, nincs különbség a táncosok között, mindenki a tudása legjavát adta. A. hozzáértők azonban észreveszik az árnyalati különbségeket, a magasabb technikával rendelkezőket, kecsesebben táncolókat. Molnár Elemér, a rimaszombatiak szólóiéncosa hetyke bajuszával, délceg tartásával afféle büszke legényt sejtet a népviselet alatt. Csak azok tudják, akik közelebbről Ismerik, hogy egy nagyon szerény, kedves fiút takar a táncruha, akiről tíz évvel azelőtt alig hitte valaki, hogy vérpezsdítő zene ritmusára táncol majd szédülotes táncokat. A sápadt legányke annak Idején sokat betegeskedett, még a Magas-Tátrában Is gyógyították. Hogy |mégls a kiválók között emlegetik, azt elsősorban a rendszeres gyakorlásnak, a józan életmódnak és a jó kollektívának köszönheti. Ezelőtt hét évvel a gazdasági iskola tánccsoportjában kezdte. A vékony legényke hamarosan kitűnt táncra termett lábával. A szemfüles CSEMADOK-vezetők megnyerték hát Elemért a jónevű együttesnek. Nem csalódtak benne. A próbákon mindig a legszorgalmasabbak közé tartozott, pedig betonte kétszerháromszor kellett a próba után éjfélkor jánoslba haza kerékpároznia. De szerette a táncot s a kis kollektívát, a fiúkat, lányokat, akikkel minden szabad idejét együtt töltötte, osztoztak örömben, bánatban. Harminc-negyven fellépés évenként a mérlegük. Aligha van falu „Gömörországban", ahol az aratás befejezését és más nyári ünnepséget ne tett volna színesebbé a rimaszombat! táncegyüttes a Gömörl teánykérő, Sárdózás, Zsárel lakodalmas és más táncfeldolgozások bemutatásával. Az élmények egész sorával gazdagodva tértek haza azokról a fellépésekről, amely sokszor erőt adott a további tevékenységekhez. A napokban Magyarországra készül az együttes, hogy ott is bemutassa a gömörl népi tánckultúra gazdagságát. Vezetőjük, Kamarás Imre Elemérhez hasonlóan 25 éves. Habár egykorúak, a „legöregebb“ táncos elismeri a fiatal táncszakembert, megfogadja tanácsát. Könyvelő a szólótáncos. Munkája után a tánc a mludene. De a testvéri kollektívában az évek hosszú során nemcsak a nép tánckultúrájával Ismerkedett meg jmályebbBn, hanem táncostársaival együtt sok Irányban érett, művelődött, s most, az „öreg" táncos nemcsak a csoport erőssége, hanem a vezetők mogbízható segítőtársa is.- tt — 17
