A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-16 / 33. szám

Versek=

irodalom?

A kérdést egy szóval is meg lehetne válaszolni: nem. De ebben az esetben nem a válasz, hanem a válasz miértje az érdekes. Mért nem adnak irodalmat az egymás mellé rakott versek? Azért, mert éppen úgy, ahogy a világirodalom sem egyenlő a nemzeti irodalmak összességégével (Babits), úgy az irodalom sem a puszta művek (a mi esetünkben versek)! összessége. Az irodalom saját törvények szerint fejlődő birodalom, áramkör és folytonosság. De mint ahogy a természet törvényei és folytonossága is csak a természettudományokban láthatók, az irodalom, a költészet is az irodalomtudomány, a kritika áramkörében válik láthatóvá.

S ha ez az áramkör kihagy, a verseket birodalommá szervező erő szünetel, jelenjen meg bármennyi vers is folyóiratainkban, kiadónknál — nem látszik irodalomnak.

Különösen szembetűnő a kritika áramkörének ez évi megszakadása. Pedig ez az év* a versek rekordesztendejének ígérkezik. Már eddig megjelent öt verskötet, sek“ is). A csoport két legtehetségesebbs a kiadó még három megjelenését ígéri, jenek Bárczi István és Batta György ígér- S az újságaink is számról számra hoznak kezett. Batta Györgytől már régen nem verseket. Persze a „kihagyást“ nemcsak olvastunk új verset, de a most megjelent a kritikánk gyengesége, életképtelensége Bárczi-vers (Cseresznyefák Irodalmi Szemmagyarázhatja. Magyarázhatja és magya- ie> 7. szám) sem )elentö’s Az egyetlen rázza pl. a versek milyensége is. Mert ha ötletre alapuló vers Illyést idézi tehát a költő maga nem rendelkezik külön- a fiatal költőnél új tapogatózást ’ jelent törvényekkel, folytonossággal művén be- de még így sem bocsátható meg neki’ lül, nehezen lehet bekapcsolni bármilyen hogy alulmaradt a már elért (pl a Napraáramkörbe is, nehezen lehet rendszerezni, forgók-kal) saját színvonalának Németh A rendszerbe foglalás lehetősége tehát István (Bűntudat, Éjszaka megjelent a egyben értékmérő is. Csak az a kolto Fórum 30. számában) és Ginzery Árpád

jelent irodalmat, aki belefér valamilyen (Dallamos világ, Egyszer így lesz uo.) rendszerbe, vagy maga alkot külön rend- versei sem jelentenek előrelépést fejlődészert- . , , . .. sükben. A két fiatal egyelőre még a lebí-Az ev versanyaganak rendszerezeset ratian káosznál tart, verseikben a szavak hagyjuk későbbre, de próbáljuk az elmúlt úgy tűnik_ vé]etlen módra áUnak mfi ’ hónapban megjelent versek alapján bízó- mellé, üresen zakatolnak az összefogó nyítani a fentieket. A hónap szerzőit értelem hiányzik belőlük. Közben Németh nagyjából három csoportra oszthatjuk: István, hellyel, tagadhatatlanul érdekes azokra a fiatalokra, akik még nem har- képekre bukkan („izzón kifeslő mellkucolták ki a saját külön-törvényeiket és pacok, derengő fehér halak“ csillagok

folytonosságukat; azokra az idősebbekre, vánszorognak le a kupoláról’“ ”stb 1 de akiknek ez több éves próbálkozásuk eile- ezek a képek csak magukban sz<-Pek nére is csak részben sikerült meg, s végül véletlen mód csillognak. Ginzery Árpád azokra, akik rendszerbe foglalhatók, mert legtöbbször nem jut túl az üres verbaeddigi munkájuk során mar kialakítottak nZmuson

VaȀ

reÄ Mihály, Bárczi 'istván és Ginzery Árpád ahhoz a leg- J

a'iq trn^lfc fiatalabb, de már égy-két eve kitartóan vers pontosan szerkesztett modern hangprobalkozó csoporthoz tartoznak, akikről íi-ííq qoir,„., „ s

egy időben azt hittük, hogy felzárkóznak mt tü, de «' ®Z ^

nfíHri a mai apv köteteikhez“ de az )Ut tu1, de a szlnten értelmi káosszal

ma]d 3 »eSy kötetesekhez , de. az kíizdő szerzőnek kiindulópont ugródeszutobbi időben csaknem valamennyien k tehet oe„ v.,v

moolnrnathV íieez linev az eev kötete- * Ieílet egV letisztultabb szemlelet felé. megtorpantak (igaz, hogy az „egy kötete A hosszabb idö 6ta hallgatő Gyüre La.

jós, Fecső Pál, Török Elemér és Veres János a Fórum 30. számában közös oldalon jelentkeztek ismét. Sajnos, gyenge versekkel. Esetükben a viszonyítás nehéz. Annak ellenére, hogy már „múlt“ van mögöttük, (mindnyájan az ötvenes évek elején tűntek fel verseikkel) kialakult arculatuk, külön-törvényeik nincsenek, (talán az egy Veres Jánost kivéve), de hiányzik írásaikból a folytonosság is, szórványosan megjelent írásaikat csak kevés szál kapcsolja össze, nehéz belőlük az egységes világszemlélettel bíró alkotót kihámozni.

Török Elemér néhány korábbi verse szenvedélyes igazságkereső, erősen társadalmi érdeklődésű alkatról vallott. Ez a társadalmi érdeklődés könnyen a hasonló alkatú Bábi Tibor mellé tehetné a költőt, ha túl tudna emelkedni a kissé poros próféciákon, átkozódásokon és dörgedelmes ítéletmondáson. S le kéne vetkőznie azt a formai bizonytalanságot is, amelyre legjobb példa a Fórum-ban közölt három, tartalmilag is igénytelenebb verse. („Nem lehetek tovább“, „Az éter hullámán“, „Nyári emlék“). „Nem napos tengerpart volt az életem“ — kezdődik az egyik. A tengerpart mint élet nehezen képzelhető el. Nyakatekert kép a „fényes nappalok kertjébe vezető sok nehéz utak“ is. A „halál“ ellentét párja az „élet“, s nem a „lét“, s végül a „kolomp“ főnév és a „sajdít“ ige semmilyen képzettársítás alapján sem állíthatók egymás mellé.

Veres János az utóbbi időben elsősorban versfordításaival hívta fel magára a figyelmet. Saját versei alkatának megfelelően egyre inkább iermészetleíróak. De valami monotonság észlelhető ezekben az írásokban. Mintha a szerző szókincse megmerevedett volna. Ez a fajta leírólátomásos költészet szókapcsolataival, képeivel döbbent meg (pl. Nagy László legújabb verse, a Zöld angyal), de Veres János Nyár-jában (ami egyébként jó és érdekes vers) a szerző régi képeit, vagy azoknak variációit találjuk. Ez elsősorban a Vihar előtt-re vonatkozik, de a Nyári csönd-re is.

Részben elmondhatjuk mindezt Gyüre

1

9