A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-10 / 19. szám
Nagy Olivér: Két vers Lehet a szó ... Lehet a szó simogató — mint ahogy az anyák ujja lágyan tudja érinteni lázban fekvő gyermekét, vagy ahogy a virág szirmát csókolja a napsugár. Lehet a szó ostorcsapás — vér sercenhet a nyomán, Kínt okozhat — mély sebeket, hosszan tartó heget hagyhat, s elfeledni nem lehet, ahogy vágott, ahogy csípett. Lehet a szó gyógyító kés — metsző-olló vagy orvosság. Kopogtathat, mint a harkály fák derekán, ha keresi kór okát — férgek fészkét, a rejtettet. • Lehet a szó gyilkos méreg — indiánok nyila hegyén volt ilyen a gyilok máza, és ilyen a kígyók fogán a halálnak bizonysága. Bolondgombák lágy testében, s a sikorpiók fullánkjában is ez bújik alattomban. Lehet a sző fagyot hozó — megdermeszthet mindent sorra. Így dermednek meg a fák is, ha viráguk késő fagyban zsugorodva semmivé lesz. Lehet a szó nehéz, súlyos — mint a ritka drága fém. Vagy csillogó és villogó, mint az ékkő nők fehér nyakán. De üres is lehet, és könnyű mint a gáz — vagy bűzös, mint a csatornák vize, A sző minden lehet, élet vagy halál — remény motorja, vagy száguldó gépen a fék. Csillagok felé hajtő őserő, vagy mélybe buktató szakadék'. Lehet nedvkeringés, mely fákon feszíti a kérget — ha új tavaszt csal életre a Nap. De lehet aszályt hozó is, mint a sivatag fölött kélő vihar. Rossz is lehet vagy jó —. minden lehet a szó.., Olthat a szó, gyújthat a szó — erőt adhat, erőt vehet... Pedig nem tárgy, teste nincsen, mégis a szó az a fegyver, az a szerszám, amelyikkel minden ember azt csinálhat, amit tetszik —. jót az egyik, bűnt a másik.,, S ez az oka, hogy az élet sokszor fájás, mert a szóval emberteleember játszik,,, Csallóközi udvaron í. Gémeskút áll az udvaron — mohás a fája ... vén, repedt. Vedre mélázva nézi a víz tükrén úszó kék eget. Tövében vidám gyermekek, a kis-széken áll egy barna lány — kicsi kis csöppség — fekete szeméből forrón süt a nyár. Szájában vékony szalmaszál, azon — feszülő buborék: szappan levéből fújt, csodás színekben játszó csalfa kép. Mögöttük ringó messzeség: Zölden hullámzó, nagy határ — mezsgyéin halkan taposva, kenyeret termő munka jár. S táncol a fény a ház falán, ringó kosárból galamb les — árnyékot borít föléje, féltőn terülő nád-eresz. 2. A kút tövén kacaj fakad, mert mesze szállt a buborék: s az öreg kút hiába les! s a színes gömb az égig ért. Elnyelte őt a messzi kék, s az öreg kút hiába les! Nem érti ő: az élet is buborékként csak pára lesz. Szétpattan egyszer, múltba vesz, mint szél szárnyán a hártya-gömb — s a kút helyett is új kérni, mely régi kutat földre dönt. 3. És az idő az éveket pergeti tovább, szaporán — új születik az újra, de régi marad a drága nyár. Nem változik ő — csupa báj, s az is marad évről-évre — talán azért, hogy majd egyszer a kék égnek elmesélje, mit csikorgott a kút gémje, a nádtetők hogy zizegtek — s hogy fújta a buborékot egy kisleány, a szeleknek..4 Szólásmondásaink eredetéről Bakot lő Bakot lőni annyit jelent, mint kiáltó, nevetséges, durva hibát, tévedést, feltűnő melléfogást, ostobaságot elkövetni. E szólás azon szólásaink közé tartozik, melyeknek nincsen szemléleti hátterük, és csupán mint szóról szóra való fordítások honosodtak meg nyelvünkben. E szólásunk a német eredeti „einen Bock schiessen“ szó szerinti fordítása. De honnét ered a német szólás? Van adat arra nézve, hogy 1479-ben Badenben egy versenyen a legügyetlenebb lövész kecskebakot (németül annyi mint „Bock“) kapott vigaszdljul. Eszerint feltehető, hogy a szólásnak ez volt az eredeti jelentése: rossz lövéssel bakot szerez, versenyben kecskebakot lő magának. Amikor a „Bock“ (bak) szónak az említett szokás következtében „hiba“ jelentése is kialakult, a „bakot lő“ szókapcsolat „hibát követ el“ jelntésben gyökeredzett meg a németben. A XVI. századbeli német lövészegyesületekben a hibás lövést már „Bock“-nak (baknak) mondták. Más nyelven is olykor állatnévvel jelölik a hiba, melléfogás fogalmát. Például a francia „canard“ kacsát és zenében elkövetett hibát, a magyar „disznó“ pedig a sertést és írás közben ejtett pacát jelent. Nyelvünkben a múlt század elején honosodott meg a bakot lő kifejezés és az ebből alakult baklövés. Ez oly módon történt, hogy — nem Ismerve már a német „Bock“ (bak) sző elavult „hiba“ jelentését — szóról szóra lefordították, és ugyanakkor átvették a „hibát követ el“ jelentését is. S ha már a fordítási félreértéseknél tartunk: egyszer valaki úgy fordította le magyarra a fenti értelmű „strelil capa“ szlovák kifejezést, hogy — „cápát lőtt“. Tudja, hol szorít a cipő Ez az újabban elterjedt kifejezés a következőt jelenti: tudja, hol a hiba, tudja, mi a baj, tudja, miben szorul segítségre. Sző szerint egyezik a német eredeti „wissen, wo einen der Schuh drückt“ szólással. A német szállóige-kutatók Plutarkhoszra vezetik vissza ezt a szólást. Ugyanis Plutarkhosz, az i. sz. 1. évszázadában élt görög történetíró említi, hogy bizonyos Aemillus Paulus, miután végighallgatta barátai szemrehányását, mpv elhagyta okos, gazdag és szép feleségét, lábbelijére mutatott, és Így szólt: „Ez is szép és új, de rajtam kívül senki sem tudja, hogy hol szorít.“ Valószínű, hogy eredetileg erre az adomaszerű történetre utal a német szólás, melynek a ma élő magyar kifejezés csupán puszta fordítása, 11
