A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-19 / 3. szám
HegedűsGéza: ^poetjca Miért zárnák magunkat egyetlen műfaj vagy egyetlen stilus ketrecébe Maga a világ nem egy műfajú és minden elébünk tárale látványnak más és más a stílusa Epikát élünk mindennapjaink világtörténelmében Tragédiák és komédiák összeütközéseinek vagyunk percről percre hősei vagy epizódszereplői Lírai érzelmekkel és indulatokkal kisérjük életünk szövevényes témájának mozzanatait Esszéket morfondáiunk és elmefutlatásokban társalgunk Memoárokban idézzük fel hiven vagy torzítva mesélt emlékeinket Lemondhatunk-e bármelyikről is S lemondhatunk e az évezredek kimunkálta stílusok bármelyikéről Hiszen nem mibelőlünk következett oktalanul ez vagy az a stí- Insmegoldás hanem a szemlélt és tudomásul vett világból áradt mibelénk a képek sukaságával a képek sokfélesége Amikor a veszélyes világtörténetein kikéoyszerített városi kényelmemből a természet kemény ölére vagy nyugodalmas időkben a hétköznapitól különböző színek vágya meg a tüdő kirándulási programban tervvé váiő ozigénigénye vezetett a szabad ég alá vagy az autós ember száguldást vágya csábit ki a tájakat behálózó betonutakra Gjra meg újra szembenéztem és szembenézek a városon kívüli tájjal Es a természet évszakonként más és más stílussal fogad Klasszikus körvonalakkal köszöntött az értkalászn nyár Impresszionista színekkel tárult elém az ősz Naturalista komorsággal mutatkozott az őszvégi latyakos tarló Kubista idomokat rajzolt elém a háborította jeges téli táj Expresszionista összevisszasággal csurgóit és csillogott a tavasz Es az éjszakai viharok mindig romantiknsak Hát beszélhetünk a tavasz hangjaival sziveivel és jelzőivel az őszről és szólhatunk-e lágyan a hegyomlásról Ki mondaná el hosszas hősi énekben az egy epigrammára való ötletét Es ki szorítaná egy szonett páncélvértezetébe egy regényciklus eseményáradatát Nem szeretem ha civiltársaságban bárki úgy viselkedik mint a rendőr az útőkereszteződésnél De a rendőr se üljön le kezében borospohárral amikor ügyelnie kell hogy az autók ne gázolják el a gyalogjárókat S nem tudom melyik a feszengetőbb látvány ha a táncos estén valaki bakancsban jelenik meg vagy ha finomkodó lélek szmokingot ölt a vasárnapi kirándulásra S értelmetlen úgy feltenni a kérdést hogy vagy szonett vagy szabadvers vvgy előre tervezett kötöttség vagy ötletszerű oldottság Miért kössük a végtelen formájú és sxámlálhatatlan stílusú valóságot egyetlen szempont pórázára Hidd el olvasóm megtanultam a verstant és a múfajak elméletét Még tanítom is És bizonyíthatom bőséges példákon hogy nem idegenkedem a klasszikus szabályok szerint szigorúan kötött versektől sem az elbeszélő próza jól ismert formáitól Hidd el hogy a nyelvtant is tudom és tisztában vagyok a mondatot tagoló pontok vesszők és egyéb Írásjelek használatának szabályaival Hanem amikor a körülöttem gomolygő világból éppen a gomolygást kívánom megragadni Amikor megkísérlem átélni régi és új egybebonyolödását s kiragadni a gomolygásból az új felé kivezető áramlást Akkor előretervezett ritmikák a valóságon múvészi erőszakot tevő rímek és a tagolatlan áradást eleve elgondolt mondatokká tagoló Írásjelek Örökölt kereteket kényszerítenének a gomolygő képekre Hiszen így is határt szab a pillantásnak érzékszerveim felvevőképessége és értelmem itélőereje A külvilágról szólok de csak magam által szólhatok a külvilágról De adott körülményeim között a legtágabb keret én vagyok En Aki az általam megragadható műfajokban és stftnslehetőségekkel igyekszem más és más oldaláról szavakba kényszeríteni mások számára a bennem képet öltött világot Igen szavakba Bizony csak szavakba Sajnos csak szavakba Milyen sokszor érzem kínzó hiányát hogy nincsen birtokomban a zene a kép a szobor formálásának tudása Hiszen az egész irodalom szűk keret A valóság gazdagabb és változatosabb Hiszen valamennyi művészet együtt is szúk keret A valóság gazdagabb és változatosabb £s mégis az egészet kellene kifejezni S kifejezünk belőle annyit amennyire képesek vagyunk Ha eszközünk a szó hát a szó erejével De ne zárkózzunk be egyetlen műfajba vagy egyetlen stílusba A valóság végtelen változataitól tanuljunk formákat és stílusokat S ha kell öltöztessük a kintit tükröző belsőnkből kitörő gondolatat szilaj indulatokat egymásnak eresztő drámákba vagy szilaj indulatokat egysmásnak eresztő drámákba vagy regények cselekményáradatába Merjünk átlépni romantikából klasszicizmusba és impresszionizmusból ezpresszionixmusba Ha ezzel lehetünk hívek a felület ideiglenes igazságánál igazabb valósághoz S ha kell merjünk kalandos útra kelni a szavak burjánzó őstermészelébe eldobva még az Írásjelek gyámolát is Ez a bátorság amely vállalja a kifejezés minden lehetőségét Ez maga az arc poetica A többi stilisztika prozódia poétika vagy retorika ami megtanulható és megtanulandó ha kezedbe akarod venni a szavak varázsvesszőjét A szó művészete akkar következik ha már megtanultad a megtanulandót Es magad döntőd el hogy miként ragadd meg azt Amit magadon keresztül az egészről el tudsz mondani. „„„„„„„WMMSMMMmrmMMSSSW*""""""""""""'"""'""""""""""""""""""'""""""""""""""""""""""* Egy színházkedvelő kívánságai A napilapok és folyóiratok hasábjain sok optimista kívánság hangzott el az új esztendő küszöbén. Ehhez a tarka csokorhoz szeretnék én is egy szerény uirágot fűzni. Azon bratislavaiak közé tartozom, akik szeretik a színházat. Szeretem színházaink nézőterének ünnepi hangulatát, szeretem a színvonalas játékot, otthonos vagyok mind a négy színházban és megnézek minden jó darabot. A kívánságomat így fogalmaznám : Szeretnék havonta kétszer — azon a bizonyos szabad hétfőn, nagyszínházaink -pihenőnapján — színpadi magyar szót hallani. Akt ott volt a MATESZ három utóbbi■ bratislavai bemutatóján, az tudja: nem szerénytelen ez a kívánság, és nemcsak az én óhajom. A liviezdoslav Színház zsúfolt nézőterének lelkes hangulata az Asszony és a halál, a Manón Lescaut és a Holnap folytatjuk előadásán hathatósan támogatja ez a kívánságot. A MATESZ színészein kívül vizsgázott a bratislavai közönség is. és egyúttal bizonyította: van már Tháltának magyar törzsközönsége városunkban! A kultúr forradalom e téren is meghozta a gyümölcsét. Már diák koromban kezdtem ismerkedni a bratislavai színházi élettel, és így ismerem annak magyar hagyományait fs. A háború előtti két évtized alatt haladó műkedvelő színjátszás alakult ki. Ezek az avantgardista műkedvelők nagy nevelőmunkát végeztek a bratislavai nagyüzemek munkássága és szakértelmisége, de a főiskolások és az iparos ifjúság körében is. Ehhez hozzájárultak a nyugat-szlovákiái Földes-társulat és a kelet-szlovákiai Faragótársulat rendszeresen Ismétlődő vendégjátékát. Ezeket élenjáró budapesti művészek fellépései tarkították és így a bratislavai közönség nem egyszer maradandó értékű előadást láthatott, f A Légy jó mindhalálig Vaszary Piroskával. Az emtíer a híd alatt Kiss Ferenccel a főszerepben stb.f. Az utóbbi években sok magyar dolgozó költözött a városba. Az egyre fejlődő bratislavai nagyüzemekben, a gáz, víz és_.csatornázást közmüveknél, a kommunális asztalos, lakatos, villany szerelő és más műhelyekben, a magas- és mélyépítkezéseken egyre több magyar munkás nyert alkalmazást, akik fokozatosan lakáshoz jutottak a gombamódra szaporodó új városnegyedekben. Az elosztás és kereskedelem, közlekedés és hajózás, posta és távösszeköttetés, szerkesztőségek, kulturális és tudományos intézmények, egészségügy és oktatásügy állandóan bővülő hálózatában is sok magyar munkás és értelmiségi dolgozik, akiknek soraiból alakult ki a régi mellett az új színházi törzsközönség. Ezért nincs már üres zsöllye a MATESZ vendégjátékain a hatszáz férőhelyes Hviezdoslav Színházban. Nincs szükség üzemszervezésre, fegyelövételi kampányra sem, elegendő néhány plakát és néhány soros hír az Új Szóban és megtelik a színház. Havi két előadás tehát nem túlzott kívánság, és én ezt így képzelem el. A MATESZ műsorán évi nyolc új darab szerepel. A színházi évad tíz hónapja összesen tíz előadást igényelne a MATESZ-tól, amit az — véleményem szerint — már most meg tudna oldani. De ez még csak a havonta egyszeri vendégjátékot biztosítaná. A második előadást egy irodalmi színpad felállításával oldhatná meg, amelynek csupán Igazgatósága lenne, színtársulat nélkül, flgy van ez pl. Székesfehérváron is.f Az igazgatóság az írószövetség, a MATESZ, a Csemadok és a Népművelést Intézet képviselőiből állana, ök dolgoznák ki az irodalmi színpad koncepcióját és munkatervét. Az irodalmi színpad havonta egyszeri előadását részben a bratislavai szlovák színházak magyarul beszélő művészei, részben a komáromi színészek biztosítanák — akiket természetesen nem elégíthet ki az évi nyolc bemutató, és akiket a rádió, televízió és a film sem Desz úgy igénybe, mint szlovák kartársaikat. Azonkívül bizonyára nem okozna ma már nehézséget magyarországi művészek rendszeres fellépése a havi két előadáson, amely viszont rendkívüli módon emelné a komáromi színészek játékának színvonalát is. Megvalósítható kívánság ez? Meggyőződésem szerint: igen. Hát akkor én ezt kívánom. Mert ez, azt hiszem, megfelel pártunk ideológiai konferenciája Irányvonalának, szellemének. HORVÁTH LÁSZLÓ 14
