A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-28 / 26. szám

kor még nőm létezett megélhetési gond, tehát nem létezett mogorva arc, csak öröm és hahó. A vízben elképzelhetetlen fanyar képpel üldögélni. Ha lenne mennyország, az kb. olyan lenne, mint a nyári Duna: felszabadító és hatalmas.

„Kamasz kedvvel, hol legfehérebb és leggyöngyözóbb volt a hab, ott ugrottam bele, — nevetve próbáltam Ifid Izmomat..."

— folytatja Illyés, s mellettünk is csobban a víz. Gyünyörfi lány ugrik bele fejest, s megy neki a hullámnak, amelyet egy elhaladó hajó vert. Szembe fordul vele, tetejére kapaszkodik, s mint valami csúszdáról a vízbe siklik, játszik a vízzel. Illetve csak ezt hiszik, mert Ővele játszik a víz. Dobálja, forgatja, magához szorítja, saját hOfokához hűti, felfrissíti. De az a legteljesebb öröm, mikor bele tudunk simulni a természetbe, s velő tudunk játszani, elfeledkezve különlótünkrűl. S ehhez legjobb játszótárs a víz.

— td —