A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-21 / 25. szám
Szent Orbán meggyaláztatása — Nesze neked, nesze szent Orbán... A kalapács felemelkedett a kézben, lecsapott, szinte belesüppedt a málló kőbe. — Nesze, nesze az istenit. Majd meglátjuk, ki az erősebb ... Ütötte, verte a szentet, ahol érte, amíg darabokban nem hevert előtte a szobor. — No, lám ki az erősebb? — Kiköpött balra, összedörszsölte tenyerét, jóízűen felkacagott, majd messzire elhajította a kalapácsot, bele a cserjésbe. Ingujjával megtörölte verejtékes homlokát. Lekuporgott a széttört kezek, lábak, a megcsonkított fej mellé a földre. Valami kiélégülő kajánság gömbölyödöttt arcában. — No. .. — fújt egyet — kár volt kikezdened velem — mondta az ég felé szelídebben. Hanyatt feküdt. Fűszálat rágicsálva nézte a szinte mozdulatlan bárányfelhőket. Cigarettára gyújtott. Fütyörészett. Ott maradt besötétedésig. Mikor felkúszott hozzá a völgyből a Szent Anna templom harangjának fémes hangja, keresztet vetett. Nem sokkal utána eszébe jutottak barátai, az emberek, azután a felesége, meg a gyermeke. S mintha hűvösség libbentette volna, megborzongott. Később megint keresztet vetett, széleset. Félni kezdett, letérdelt. Így maradt sokáig. Már fázott, amikor felugrott s az egyre kékülő szürkeségben keresgélni kezdett a széttört mészkődarabok között. Fogta az egyik kettétört kart, megpróbálta összeilleszteni; lázas félelemmel kereste az összerakható részeket és odafektette a tagokat egymás mellé egy sorba. Mikor a tíz harmincötös személyvonat dohogását visszhangozta a völgy, elindult hazafelé. Sulykoló fáradtsággal, görnyedten, magábaroskadva jött le a keskeny dülőúton. — Uram, bocsáss meg, uram bocsáss meg — motyogta magában. Bevánszorgott a faluba. Csönd szállt, csak néha karcolta meg itt-ott egy kisebb zörej. Néha vakkantottak az ebek, dobbant egy lőpata. * * f Másnap délelőtt Tolerián Pál felöltözött ünneplőjébe, fényesre subickolt csizmában elment a parókiára. Az emberek összesúgták mögötte. A hír szélesülve bejárta már a falut. Dél felé már mindenki tudott róla. Sokan elkerülték Tolérián Pál házát Vizái, a szomszéd megtiltotta gyerekeinek, hogy belépjenek oda. A szatócsnál, a péknél, mindenki Szent Orbán meggyalázásáról beszélt. A bíró, a tanító, Rámái jegyzőék hűvös verandáján borozgatás közben tárgyalták meg a szörnyűséget. — Szentséggyalázás — vágott öklével a sárgára súrolt asztalra Bundás, a csendőrőrmester. — Szentséggyalázás a hétszentségit! De adnék nekll — s megtörölte sörhabos bajuszát. — Börtönbe kéne dugni — raccsolta Kvasznál, a főszolgabíró, gyomorrontástől koplaló gyöngeségében. Börtönbe azzal a Toleriánnal. — Sustorgó pletykák jártak szájról szájra. — Bizton a felesége tanácsolta neki, az fundálta ki, Bódis lány — mondta Galambosné. elpusztulunk, mint Szodoma meg Gomorra, meglátjátok. Gutmann Pinkász, a zsidó boltos is együttérzett a községgel. — Ah, ah lieber Gott — mondogatta, miközben rizst mért Sátorinénak. Kicsi szögletes fejét jobbra-balra mozgatta — ah, ilyet, sowas nie gehört — bólogatott, mikor pálinkát adott hitelre, s odarajzolta kéksávos vászonkönyvébe szálkás karcoló betűivel Darázs Márton névé alá az öt pengő hatvanat. A pék kikergette Toleriánnét az üzletből. Délutánra egyöntetű volt a falu ítélete! megtorlástl Közös imádkozást szerveztek az ég haragjának kiengesztelésére. A világvégét emlegették. Kutainé felajánlotta, hogy megkétszerezi a napi rózsafüzért haláláig. A helyi legényegylet, a katolikus Remény több tagja azt szervezte, hogy megtámadják Tolerián Pál házát. És este botokkal beverték valamennyi ablakát, szétdúlták a lakást, feleségét, gyermekét leköpdösték, őt magát majdnem félholtra verték. A házra ezt pingálták mésszel: Szentséggyalázó eretnek, takarodj a falunkból! Másnap reggel öt csendőr érkezett a faluba, s a plébános behajtatott a városba. Két nap múlva a megyei lap első oldalán vastag betűs cím feketéllett: „Meggyaláztak egy szentet. Szigorú megtorlást!“ Négy nap múlva zárt fekte autó porzott végig a falun, megállt a parókia előtt. Szapáry püspök úr titkára — suttogták. — Őeminenciája személyesen vezeti a vizsgálatot. — Ördögűzés lesz ... Kivezényeltek még egy szakasz kakastollast. A parlamentben felszólalt Rimanóczy Tihamér címzetes apát, a Keresztény Néppárt képviselője. — A gencéri eset nem véletlen, merénylet a keresztény Magyarország ellen. Merénylet, igen — dörgött a szónoki emelvényről a baloldal felé. És nem közönséges merénylet, ma még talán elszigetelt, de holnap félelmetesen megismétlődhet. Fellobbanhat, mint a pogány tüzek egykoron s megperzselheti n keresztényi ideált. Vörös kakasként lángra gyújthajtja hazánk békéjét, az egy, igazi, kizárólagos, katolikus erkölcsön nyugvó Regnum Marianum hatalmas családját. Ez a lázadás talán öntudatlan volt még, egy szerencsétlen, de bűnbánó paraszt lelkében. Am destruktív példa, amely merésszé serkentheti a szunnyadó lappangót. Több ezért egyszerű indulatnál. Lehet jeladás ... Ezért riasztom a kereszt tény lelkiismeretet. Veszélyesebb az ördög mostanában, a civilizáció korszakában. Nem az inkvizíciók könyörtelen, de igazságos korát éljük. Sajnos, veszélyesebb az ördög mostanában. Ne engedjük, hogy pogány tüzek hamuja árassza el apostoli első szent királyunk országát. A lelkekről van szó. Ilyeneket mondott Rimanóczy Tihamér címzetes apát, a Keresztény Néppárt képviselője. Dörögve, gesztikulálva, éles pillantásoktól kísérve. Pirosuló tokája remegett. És e felszólalás szinte beleharsonázott az unalmas kánikulai politikai csendbe. Gencér falu nevét mindenüt megismerték. A jámbor szent és Tolerián Pál, a szentséggyalázó szörnyeteg megjelent a hírközlő transzparenseken, vezércikkek süvöltötték kórusban: egy pőr meggyalázta Szent Orbánt. Országszerte miseáldozatokat tartottak Gencér község léikéiért. És szeptember huszonötödikén, vasárnap, Szent Kleofás napján Szapráy püspök úr fényes papi segédlettel a balda-: chin alatt, aranyos ornátusban, tömjénfüsttől belengve, méltóságosan lassan felment a dombra, ahol egykor szent Orbán málladozó mészkőszobra állott. Apácák és kispapok kórusa kísérte. Követték őt a vármegyék képviselői díszmagyarban meg feketében, verejtékező civilek, katonák. Nép előtte, körülötte, brokát zászlókkal zarándokok az ország minden részéből. Kígyózva vonult, hűl-: lámzott a sokaság a dombra. Ott, ahol a szobor állott, a püspök úr háromszor körüljárta a domb laposát, keresztet vetett, először magára, azután a jelenlevőkre és végül a kőhalomra. Ide rakták össze a szobor szétzúzott tagjait. Szentelt vízzel meghintette, tömjénnel befüstölte, és elkezdődött a szertartás. Elimádkozta a Mlatyánkot, az üdvözlégyet, majd leült egy aranyozott karosszékbe, lábai alá zsámolyt toltak. Egy szikár, magas pap lépett ki mellé, a gyéren ezüstös feketehajú Xavér atya. Beszélni kezdett. Az Antikrisztusról, BOTYÄNSZKY LENKE RAJZA — Az ... — bólogatott helybenhagyőan Kristófné. Csibai Borbála rózsafüzéres, aki szentképeket, gyertyákat árusított vasárnap délelőtt a templom előtt, kezét tördelve sápítozott: Ö Jézuskám, mi lesz velünk, 10
