A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-21 / 25. szám
Ballagnak a Jülekj diákok A harmincegy „rendes“ maturánson kívül, az esti Iskola tizenhat felnőtt hallgatója Is ilésztvesz a ballagáson. Nyolc férfi és nyolc nó — ők nyitják meg azt a sort, amely minden bizonnyal Itt is hosszú lesz, 1.1. a munkájuk mellett műveltségüket gyarapító dolgozók sorát. — Én Komáromba kerülök a mezőgazdasági technikumba magyar tanárhak — mondja Barczi. — Szívesen megyek, bár nem Jártam még Komáromban, nem fűz a városhoz semmi, de tudom, hogy a magyar szellemi élet egyik központja. Demecs I.ászló szintén elégedett. Kassa Ünnepélyes, megható arccal állnak a vén iskola előtt, amely az időn szintén befejezi küldetését, átadja helyét az új, modern épületnek, űk a szó szorosabb értelmében vett vén diákok: Bóna Barnabás, Mihály Istvánná, Gergely Gabriella, Koncz Béla és a többiek. A CSISZ kékinges fiataljai virágokkal kedveskednek nekik. Ezerkétszáz fülekl tanuló búcsúzik a végzős negyvenhéttől. Pionírok, CSISZ-esek, óvodások ... sőt még a bölcsőde öklömnyt nebulói Is Itt vannak. Ünnepélyesen halad a menet a főutcán, a Járókelők megállnak, az ablakokban színes kendők lobognak. Ügy tűnik, az egész város a kedves diákbúcsúzót zengi: „ ... tovább, tovább! Fel búcsúcsókra, cimborák!“ Az egyetem aulájában a rektor, a dékán és a tanárok jelenlétében folyik az avatás. A legfrisebb értelmiség az asztal elé áll, hogy átvegye a diplomát. A szülők, rokonok, barátok zsúfolásig megtöltik a termet, hogy elsőnek ölelhessék meg és halmozzák el jókívánságaikkal az új diplomásokat. Minden évben jónéhány magyar diákot Is avatnak. Jut belőlük valamennyi karra, de legtöbben talán a bölcséezeten tanulnak. Vaszily Jánosiak, Benes Lászlónak, Barczi Lászlónak rövidesen átadják a tanári oklevelet és ezzel együtt a kinevezést is. Az ő lelkesedésük más, mint a most érettségizőké. Több realitással s kritikai szellemmel párosult. lesz első működési helye, s ki ne menne szívesen ebbe az ősi s egyben modern, épülő, csinosodó metropolisba? A szülői háztól sem lesz nagyon távol s ez Is óriási előny. Vaszily János útja a kassai magyar ipariskolán át vezetett a tanári diplomáig. Bár mindig jobban vonzódott a humán tudományok felé, az ipariskola ott volt a közelben és mindjárt kenyeret is biztosított. Vaszily Jánost azonban nem olyan fából faragták, akit könnyen el lehet téríteni kitűzött céljától. Ipariskolai érettségivel beiratkozott hát a bölcsészeti kar magyarorosz szakára, de nem tanárkodni akar, hanem az újságírói pályán szeretne élholyezkednl. Az 1960-as Iskolatörvények erre nem adnak módot, elrendelik a kötelező három évi tanítást, ami alól csak miniszteri engedély adhat mentesítést. A szlovák bölcsészeti karnak nem csupán pedagógiai Irányzata van, hanem tudományos is. A természettudományi, Jogi, mérnöki karon tanuló magyar diákok szétszórtan élnek, nem tartják egymást annyira számon, mint azok, akiket szakuk, a magyar nyelv öszszeköt. Erről beszélgetve jegyezték meg a fiatalok, hogy a magyar munkásság, parasztság, bár minden ágban termeli az intelligenciát, de ezek nagyrésze elkallódik, a magyar értelmiséget elenyésző kivétellel csupán a magyar Iskolák tanítói, tanárai képviselik. Az egyetem kapui ebben az évben immár negyvenötödször nyílnak meg a diáksereg előtt. A vidéki városka, ahová 1919-ben dr. Hynek egyetemi tanár azzal a megbízással Ünnepélyes pillanat a bratislavai Komensky Egyetemen. Barczi László, Vaszily János, Demecs László a fiatal magyar értelmiség problémáiról beszélget jött le, hogy néhány kollegájával megnyissa a Komensky Egyetemet azóta igazi, szép modern nagyvárossá fejlődött, egyeteme új fakultásokkal bővülve látja el az országot értelmiséggel, de számos külföldi diák is itt szerzi meg diplomáját. A szlovákiai magyarság is megfelelő arányban vegye ki részét a tudományok otthonában szerezhető sokféle képzettségből, s szolgálja vele a haza és népe javát. írták: Sági Tóth Tibor, Dobrovodszky Erzsébet, Zsélyi Nagy Lajos és Ordódy Katalin. 7
