A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-21 / 25. szám

Dutch Schultz, akit Dewey egyszer már adó­csalás vádjával lecsukatott, hisztérikus düh­rohamban tört ki, s a padlón fetrengve üvöl­tötte: — Tulajdon kezemmel ölöm meg ezt a kutyátl Mivel nem sikerült lecsillapítani, s eljárt volna a szája, még aznap este megölték egy newyorkl lokálban. Ha ettől kezdve newyorki gangsztertársaságban emlegették Thomas De­wey nevét, „Albert bácsi“ íiókál csak legyin­tettek: — Ja, az a fickó, akinek „Munkás" Charley mentette meg az életét. . . A newyorkl városi hatóságok nem egy eset­ben „Albert bácsi“ segítségével szabadultak meg baloldali politikusoktól, szakszervezeti vezetőktől, akik kezdtek túlságosan kellemet­lenek lenni. Mégis csak okos ember volt „Al­bert bácsi“, amikor nem hagyta bántani a ké­sőbbi kormányzót. 1939. július 14-én történt, hogy „Dlsznófejü“ jimmy Ferraco elrabolta és megfojtotta Peter Panto-t, egy newyorki rakodómunkás szervezet vezetőjét. Tony Romeo segédletével feldarabol­ta a hullát és elásta egy temető közelében. A holttestet csak hónapok múlva találták meg — Abe Reles útmutatásai alapján. De miért vezette Abe Reles a rendőrséget a gyilkosság nyomára? Relest 1940-ben adócsalás vádjával letartóztatták, s már szabadon en­gedték volna, amikor váratlanul kihallgatást kért William 0‘Dwyer ügyésztől, s olyan dol­gokat árult el a Gyilkosság RT működéséről, hogy a vallomás fejében törölték az általa be­ismert hat* (I) gyilkosságért járó büntetést! Egy monopólium sem tart örökké Miért vallott Reles a bíróság előtt (Itt kell közbevetnünk, hogy a Gyilkosság RT-ről írot­tak Reles vallomásán alapszanak, ahogy A1 Capone viselt dolgainak összképe is hasonló, bár jóval későbbi vallomások alapján állt ösz­­szej? Egyesek szerint a félelem bírta rá, má­sok szerint gyűlölte „Albert bácsit“, míg maga a „bácsi" tömören így nyilatkozott: — Azért köpött, mert hülye volt. . . Reles vallomásai alapján azonnal letartóz­tattak több mint 100 gyilkost, s közülük negy­venet rövid úton gázkamrákba, vagy villany­székre küldtek. O’Dwyer a szövetségi börtönöket sem tekin­tette eléggé biztosnak, s ezért Relest, a felbe­csülhetetlen értékű tanút titokban elhelyeztette a Coney Island-1 Half Moon Hotelben. Abe Reles, aki már hat hete vallott, s több kötetre való jegyzőkönyvhöz szolgáltatott anyagot, egy szép napon elhatározta, hogy a „bácsira“ is ráhúzza a vizeslepedőt. O’Dwyer lelkendezve utasítást adott Anastasia letartóztatására, s egyidejűleg intézkedett, hogy Relest szállít­sák át a 42. utca egyik rendőrségi épületének 20. emeletére. Abe Reles azunban a rendőrségi épület 20. emeletéről „kiesett“ a 42. utcára és természetesen szörnyethalt. „Albert bácsi“ ellen természetesen beszün­tették az eljárást, s a második világháborúban kapóra jött neki a katonai szolgálat, mert meg­szerezhette az értékes amerikai állampolgár­ságot. A háború után újult erővel látott hozzá a szervezet kiszélesítéséhez, miközben társai egymás után a villanyszékben végezték pálya­futásukat, vagy csak 1980-ban szabadulnak, mint johnny Dioguardi, a nagyáruházak egy­kori „védöszentje“. Úgy tűnt, hogy „Albert bácsi“ az istenek kedvence, az a nagy gangsz­­tervezér, akinek nem kell Torrio módjára haza­menekülnie, aki mögött sohasem csapódik be a börtönajtó. „Albert bácsi“ mindössze arról feledkezett meg, hogy az ő monopol-szervezetére, a Gyil­kosság RT-re is azok a törvények hatnak, mint a gumiban, autóban, olajban stb. dolgozó mo­nopóliumokra: a legszigorúbb ellenőrzés sem tud véget vetni a konkurrenciának, az erővi szonyok állandó hullámzó alakulásának. „Albert bácsi“ 1957 októberében levetette prémgalléros kabátját, kioldotta nyakkendőjét és beült a Park Sheraton Hotel — a 7. és az 55. utca sarkán — borbély szalőnjának 4. számú bőrfoteljébe. — Masszázst! — vetette oda Joseph Bocchino borbélysegédnek, aki nagy buzgalommal ügy­ködött a milliókat érő koponya körül. — A szokásos krémet, Mr. Anastasia? kér­dezte, miközben felfigyelt a két szürkekabátos férfira, aki éppen akkor lépett ki a szálloda kapuján. —- Ügy látszik fázékonyak — gon­dolta, mert a két férfi fülig felhajtotta kabát­gallérját. „Albert bácsi“ közben hátradőlt a fo­telben és behunyta a szemét. Ekkor lépett a két fázékony úriember a fod­­rászszalónba. Fekete bőrkesztyfis kezükben német gyártmányú automata pisztoly. Először a magasabbik lőtt, Bocchino kővédermedt a fé leiemtől a főnök és a többi segéd ordítva hát­raszaladt. A hat golyótól eltalált Anastasia ha­nyatt esett, a két fázékony úriember belefújt pisztolyának csövébe és kényelmesen távozott. Anastasia, a gyilkosság nagymestere 1957 októberében a konkurrencia áldozata lett, nem segítettek rajta testőrei, dollármilliói s felső kapcsolatai. Egy borbélyüzletben szitává lőtték. „Albert bácsi“ halála után visszaesett az üzlet, s újabb csapások érték a szervezetet: a „kemény“ Tony Anastasia, a newyorki kikötő császára 1963 márciusában ágyban és párnák közt halt meg. Costello, a másik alvezér ki­­bejár a börtönkapun. Joe Adonis már csak kis üzletekkel foglalkozik. Mindennek alapján így sóhajtott fel boldogan a „Chicago Sun Times“ vezércikkírója: „Az alvilág fájáról lehullott az utolsó véres levél .. Ugyanaz a lap néhány nappal később folyta­tásokban kezdte közölni a Gyilkosság RT utód­jának, a Cosa Nostra szervezetnek bűnlajstro­mát. Fény derült végre „Albert bácsi“ halálá­nak előzményeire: 1957-ben megrendezték Apa­­lachinban a monopóliumon, Illetve a Gyilkosság RT-n kívül álló gangszeterek csúcstalálkozó­ját, ahol Vito Genovese, az új vezér parancsot adott „Albert bácsi“ likvidálására. Genovese küldte a fodrász-szalonba a két fázékony úri­embert, ő szervezte meg a páratlanul nagy, új céget, amely már évi 4 milliárdos forgalmat bonyolított le, szemben a Gyilkosság RT néhány rongyos milliárdjával. A Cosa Nostra („a mi ügyünk“) adta ki az új utasítást: gangszterek, be az üzleti életbei Fektessetek tőkét a ban­kokba, biztosítási társaságokba, áruházakba ... Az új cég olyan pompásan működött, hogy magát a Cosa Nostra nevet is csak tavaly ősszel hallotta meg az amerikai igazságügyminiszté­rium, amikor Joseph Valachi, akit tizenöt évi börtönre ítéltek, az atlantai fegyházban séta közben egy vasdoronggal agyonverte egyik tár­sát, mert attól félt, hogy a Cosa Nostra besú­­gással gyanúsítja, s ezt a foglyot bízta meg az ő kivégzésével. Véletlenül tévedett, de hát a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Va­lachi ilymódon kénytelen volt vallani, s a Co­sa Nostrával kapcsolatos kutatások során az is kiderült, hogy jack Ruby, Kennedy állítólagos gyilkosának gyilkosa szintén a Cosa Nostra embere volt, sőt Dallasba költözve is fenn­tartotta megbízóival a kapcsolatot. A Cosa Nost­ra gengsztereitől hosszú szálak vezetnek az elnökgyilkosságban érdekelt texasi olajbárók-A1 Capone 1931-ben a bíróság előtt. Szemében félelem csillog, ekkor tudta meg, hogy em hereinek nem sikerült megvesztegetni a bí­rákat. „Albert bácsi“ éppen rosszkedvű hoz, a nemzetközi feszültség fokozására tö­rekvő „Veszettekhez“. És itt már rendkívül nehéz megvonni a választóvonalat: ki a na­gyobb gengszter — Lafayette Hunt, texasi olaj­báró, az Egyesült Államok leggazdagabb embe re, aki milliókat költ a harmadik világháború propagálására, vagy Vito Genovese, akinek nincsenek ilyen ambiciói, beéri a bérgyilkos­sággal, zsarolással és kábítőszerkereskedelem­­mel? MAKAI GYÖRGY 5

Next

/
Thumbnails
Contents