A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-21 / 25. szám
Kuwait: Irán: Irak: Qatar: Abu Dhabi: Kuwait 6> Abu Dbabl part tengeren lolyá oIa)kltermeiéaböl: 100 százalök, illetve 50 azázalák. á olajtff maiás mHtlátonniban(1M3) £ Ola^lnomltá-kapacitás mUtid tonnábantUM) pS Brit hadltámasipcnt ffábom A Radfan hegységben 500—000 arab szabad sághurcos Immár egy hőnapja néz íarkasszemat a halállal. A fegyverzetűi: csupán puska, né hány öreg golyöszörő és aknavető. Már háromszor körülfogták Ök8t az angol ejtőernyősük; háromszor Jelentette C u b b o n tábornok Londonnak, hogy „a kőslvatagot megtisztította“. Mégis, újra és újra fellángolnak a harcok. A néhány száz arabbal szemben 2000, korszerűen felfegyverzett ejtőernyős és 800 tengerészgyalogos áll. Hegylágyús tüzéregységek, páncélzott szállítójárművek és Hunter típusú reaktív bombázók támogatják őket. A bombázók rakétákkal lövik az arabok állásait. Az angolok felhasználják a Délarab Államszövetség (értsd: az angol fegyverek védelme alá menekült 14 különböző feudális sejk, szultán ás emlrj szedett-vedett haderejét Is. A szabadságharcosok hátországa pillanatnyilag csupán néhány falu. Ezeknek a falvaknak a viskóira az angolok 500 kilós bombákat hajlgálnak. A máskor oly óvatos angol kormány most félredob minden megfontolást, nem törődik az ENSZ afroázslal csoportjának petíciójával (pedig az előterjesztők között még NATO-országok Is vannak), nem törődik sem a nemzetközi felháborodással, sem a józanabb angol közvélemény megdöbbenésével. A konzervatívok kormánya bármilyen eszközökkel és bármilyen áron győzni akar ezen a fronton, mielőtt még a választók megfoszthatnák hatalmától. Adenban tehát bizonyára nagyon nagy a tét, sokkal nagyobb, mint amekkorának a hivatalos Anglia azt feltűnteti. Az angol kormány azzal Indokolja ezt a véres akciót, hogy kötelezettséget vannak a protektorátusa alá tartozó szultánságokkal és sejkségekkel szemben. A Radfan-hegységl lázadó törzsek — úgymond — fenyegetik a Délarab Államszövetség békéjét és belső biztonságát. Ezért a „lovaglás“ angol kormány önzetlenül, mások érdekében lép fel. Az angol verzió szerint a hadműveletek 23 kis állam, továbbá a három part menti olajfejedelemség, Kuwait, Qatar és Bahrein belső rendjét biztosítják, és megakadályozzák, hogy „az EAK behatoljon ezekre a területekre“. Ezt a hivatalos verziót Anglia önzetlenségéről sem az érintett országok, de még az angol lapok sem veszik komolyan. A protektorátus politikai pártjai Jelenleg egyetlen kérdésben értenek egymással egyet: abban, hogy Anglia ne avatkozzék be az arab belügyekbe. Hasonlóan nyilatkozik a hivatalos Kuwait Is. Érthető tehát, hogy az angol közvéleményben mind gyakrabban hangzik el a kérdés: — Mit keresltük Adenban? A Scotsman meglepő őszinteséggel válaszol erre: ,,Ax angol Üzletek továbbra Is virágzanak a volt gyarmatokon ás a protektorátusok területén. A kormány kBtalesságe és Anglia létérdeke a szilárdság éi biztonság szavatolása ezeken a területen. Gyors csapatmoxdulatok, légi támogatás nyújtása — csak az angol támaszpontokról lehetséges. Ezért Angliának világot átfogó támaszpontláncolatot kell fenntartania, amelynek legfontosabb láncszemei: Libia, Aden, Singapore ás Hongkong ...“ Igen, ez a vélemény már közelebb Jár az Igazsághoz. Aden kikötővárosához, az 1839-ben szerzett angol koronagyarmathoz a britek 1914-ig a védnűkségl szerződések hosszú sorával terjedelmes hátországot gyűjtöttek, s ebből a pozícióból uralkodtak — s nagy részben ma Is uralkodnak — a Perzsa-öböl olajban gazdag területei felett. De Aden stratégiai Jelentősége soha nem volt olyan komoly, mint napjainkban, amikor az április 20-1 beldal tárgyalásokon kérdésessé vált a líbiai angol támaszpontok megtartása. Ha most Aden Is kiesne, akkor — tekintve az angol katonai légierő Jelenlegi hatótávolságait — Nagy-Brttannla semmivel sem tudná a szétszakadt témaszpontláncot Ismét összefüggővé varázsolni. Ezért Is váltott ki oly nagy riadalmat az angol kormánykörökben, amikor a Jemeni forradalom sikerein fellelkesült dél-aráblal törzsek önálló követelésekkel álltak elő. A lázadás felidézte az egész protektorátus-tákolmány összeomlásának lehetőségét. Erről a területről az angolok monopóliumok csupán az 1951— I960 közötti tíz évben 8 700 000 000 dollár értékű nyereséget vittek ki. Az angol katonák, akik most a Radfan 45 fokos hőségben Izzó sziklái között gyilkolják az arabokat, nem teljesítenek semmiféle hazafias missziót. Aki meghal közülük, a Royal Dutch Shell és a British Petróleum monopóliumok gazdái érdekében pusztul el." A tory-kormány szeretné kiterjeszteni a háborút Jemenre is. Ezt a célt szolgálta az a fantasztikus mese, amely szerint állítólag két brit katona levágott fejőt karóra tűzve hordozták körül Ta’izz Jemeni városban. Miután még a briteket Jemenben képviselő amerikai követség Is cáfolta ezt a hírt, Home miniszterelnök kénytelen volt az angol parlamentben nyilvánosan visszavonni korábbi bejelentését. De semmi Jele nincs, hogy a toryk lemondtak volna a Jemen elleni agresszióról. Figyelembe kell venni, hogy Jemen dél! határvidékein nemrég gazdag olajlelőhelyeket fedeztek fel .. . A dél-aráblai háború nagy veszélyeket rejt magában. Az angolok magatartása veszedelmesen hasonlít a szuezi háborút megelőző korszakra. Az EAK és Jemen ellen folytatott brit propagandakampány s az amerikai támogatás megnyerését szolgáló erőfeszítések arról árulkodnak, hogy a konzervatív kormány esetleg hajlandó egy nagyobb közép-keleti háború kockázatát zúdítani a világra. Kevés a valószínűsége, hogy ezt a célt eléri. De az adeni brit agresszió már önmagában is súlyos károkat okoz, mert kiélezi a közép-keleti helyzetet, és szaporítja a feszültségl gócok számát. SZABD L. ISTVÁN Működésben a Gyilkosság RT Albert Anastasia 1929-től a Gyilkosság RT (Murder Incorporated) mindenható főnöke. Anastasia bérgyilkosai az utóbbi öt esztendőben beutazzák az Egyesült Államok területét és megbízásból bárkit eltesznek láb alól — a taksa az áldozat fontosságától függően 1000, 500 vagy 100 dollár. Hatvan bérgyilkosból áll Anastasia hadserege. Vezérkari főnöke Abe Reles, a „Gyermekfojtogató“ aki az elrabolt gyermekekért felveszi a váltságdíjat, majd a kicsiket megfojtva küldi vissza a szülőknek. A másik alvezér a „Kemény“ Tony Anastasia, a newyorkl kikötő gangszter-szakszervezetének főnöke, a harmadik Giuseppe Doto, alias Joe Adonis, a Játékbarlangok és bordélyházak fő-ellenőre, de Időnként segít a kikötőben Tony Anastaslá-nak 18. Anastasia, Reles ás Adonls 1929 és 1934 között a newyorkl alvilág ura lett. Hozzájuk viszonyítva A! Capone dilettánsnak tűnik — romantikus, nagyszájú, provinciális alak. A bűnözés „Albert bácsi“ irányításával modern, rideg üzleti vállalkozássá nőtt, amely felépítésében egyre Inkább a nagy monopóliumok szerkezetére hasonlít. Íme ez volt az Egyesült Államok bűnözőinek kormánya, szigorúan megszabott feladatokkal és élesen körülhatárolt tárcákkal: A newyorkl kikötő minisztere: Tony Anastasia Politikai kapcsolatok (korrupció) minisztere: Joe Adonls Kaliforniai miniszter: Meyer Lansky Floridai miniszter: Frank Costello Prostitúció és kábltószercsempészés minisztere: Lucky Luciano Ipari zsarolás minisztere: John Lepke Miniszterelnök és a legfelsőbb titkos bíróság elnöke: „Albert bácsi“. Ez volt az eslő alkalom, hogy országos méretű, mind a 48 államra kiterjedő gengszterszervezet született — valóságos állam az államban! A legfelsőbb titkos bíróság nemsokára érdekes ügyet tárgyalt: felvetődött a kérdés, hogy milyen sors várjon a newyorkl alvilágnak hadatüzenő Thomas Dewey-ra, New York állam ügyészére, az állam későbbi kormányzójára, a republikánus párt többszöri elnökjelöltjáre? Az egyik csoport, Dutch Schultx-cal, a vendéglők „miniszterével“ az élén, Dewey fejét követelte, míg a másik csoport megelégedett volna az ügyész elpáholásával. Schultz álláspontja győzött, már a legapróbb részletekig előkészítették a merényletet, amikor „Albert bácsi“ két nappal a kitűzött időpont előtt Ismét egybehívta a bíróságot, s kijelentette: felsőbb politikai körökkel folytatott tanácskozásai meggyőzték arról, hogy Dewey-re még szükségünk lehet, tehát nem szabad bántani. Forrest Colson, egy magányos bandita 1951- ben Mars-lakúnak öltözve garázdálkodott New Yorkban, s n rendőrséggel vívott tűzharcban esett el.
