A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-14 / 24. szám

Kazinczy széphulml lakása A nyelvújítás Minden kornak igen fontos vonása a ha­talomért folyó küzdelem. A felvilágosodás és a nyelvújítás koréban e küzdelemben Ma­gyarországon három tábor (az udvar, a pol­gárság, főként pedig a köznemesség) vesz részt. Kazinczy Ferenc f A Hét képes irodalmi rejtvénypályázata A korszak nagy eszmeáramlata, mely Franciaországból elindulva, nálunk felvilá­gosodás néven vélik ismertté, e három tá­bor között dúló harc közepette találja az országot, s e harcok közben Ismerkedik meg vele a magyarság. A felvilágosodás, mely hazájában az ész nevében tiltakozott az Idejétmúlt hűbéri viszonyok ellen, ész­­szerütlennek bélyegezve annak minden csö­­kevényét; s az ésszerű, aftérmészetnek meg­felelő polgári rend szükségességét hirdet­te, nálunk — a három, hatalomért síkraszál- 16 osztály óhajainak megfelelően — három­féle értelmezésben terjedt el. A három tábor között levő viszonyt még jobban elmérgesitették II. József törekvései. A felvilágosult abszolutizmus nevében In­kább nem koronáztatja meg magét, csak ne kelljen esküt tennie a magyar alkotmányra. Ez magában véve Is elég volt ahhoz, hogy a nemesség gerincesebb vagy esetleg kivált­ságait féltő része tiltakozzon, s több jeles költő, mint például Ányos Pál, Bessenyei fia­tal tanítványa, a hivatásával meghasonlott Ifjú paullnus pap megszólaljon ellene. Ret­tentő szatírát Ír Kalapos király címmel, s noha csak kéziratban forgott kézen, a császárt mégis kalapos királynak hívta az egész ország. A sorra megjelenő elnóme­­tesltő rendelkezések a magyarságot nyel­vében támadták meg, s a nemzetet megsem­misítéssel fenyegették. Mindezek nem ma­radhattak megfelelő ellenhatás nélkül. Az ellenhatás és ellenállás egyik formájává vált a nyelvújítás. Viszonylag széles olvasói réteg és írócso­portok alakulnak. A szépirodalommal együtt a magyar nyelvű tudományos irodalom is kezd kibontakozni. A nemesi ellenállás és felbuzdulás eredményeként megszületik az első törvény, hogy a magyar nyelvet min­den közép- és főiskolán tanítani kell. Ez természetes is, hisz a köztudat felismerte, hogy az anyanyelv sorsával a nemzet ön­védelme, fejlődése és létezése szoros kap­csolatban van. Mint látható, a társadalom erőit, nagymér­tékben lekötötte” a nemzeti ellenállás. Azon­ban más oka Is volt annak, hogy az ország nem tudott elindulni a teljes polgári át­alakulás útján: Nem volt erős, a hatalom gyakorlására Is alkalmas polgári réteg, más­részt pedig: épp ennek hiánya következté­ben, vérbefojtották a Martinovics-féle jako­binus szervezkedést. Az értelmiség java, a polgárság radikálisabb képviselői vérpa­don, vagy börtönben végezték. Akik életben maradtak, azokat teljesen kiszorították a politikai életből. A cenzúra, a politikai rendőrség, a kémrendszer minden politikai jellegű megmozdulást lehetetlenné tett. A felszított szikrát azonban már nem lehe­tett elfojtani. A haladó gondolkodású értel­miség — kiszorulva a politika küzdőteréről — a nemzet felemelésének eszközét a nyelv pallérozásában, az Ízlés kiművelésében lát­ta. Felismerte, hogy az önállóság kivívása nem képzelhető el a kultúra emelése, ez utóbbi pedig az anyanyelv tökéletesítése és tökéletes ismerete nélkül. A nyelv tudatos gazdagítása, finomítása eddig sem volt Ismeretlen, Bessenyei fellé­..Magyar pésótöl kezdve azonban szinte Igénnyé vá­lik. Az európai Irodalom művelnek fordítása közben döbbennek rá, hogy a magyar nyelv­ben — hajlékonysága, szlnessége ellenére Is — nagy fogyatékosságok mutatkoznak. Legtöbbször nem tudják kifejezni magyarul a fejlődő élet és a tudományok újabbnál újabb fogalmait. Nagyon sok a hosszú, ne­hézkes szó, sőt az Idegen kifejezések Is el­­özönlötték a magyar nyelvet. Sokszor azt is kétségbe kellett vonnia az olvasónak, hogy egyáltalán magyarul olvas-e. Besse­nyei Philosophusábam Pontyi fiskális még Így Ír: „Ezen 8xpressusnm által éppen favo­­rabilis occasio praesentálván és lnslnuálván magát, nem akartam elmulatni, hogy az urat cum summo respectu ne revereal­­jam ...“ stb. Mint látható, a nyelvújítás nagyon is szükségessé vált, hisz az előző korok nagy Írói maguk Is jó példával jártak. Sylvester János, Gelejl Katona István, a filozófus Apá­cai s a széppróza művelői közül Falud 1 Ferenc egy sor új szóval ajándékozta meg a magyar nyelvet, s ezek máig Is megma­radtak: veszteség, vélemény, szorultság, sütemény, szökevény, keverék, sajnos, vesz­tes ügyes stb. Ha az ő hagyományaik szellemében ha­lad tovább a magyar nyelv új szavakkal tör­ténő gyarapítása, nem Is beszélnénk a ma­gyar nyelv életrajzában nyelvújításról, mint külön mozgalomról. Hisz az élőnyelv Ilyen gazdagítása megfigyelhető minden más nyelv történetében. Csakhogy ez nálunk sok­kal nagyobb méretűvé lett; felkorbácsolta az emberek szenvedélyét; mindenki köteles­ségének, hazafias cselekedetnek tartotta a szócslnálást, s csakhamar bekövetkezett az, ami szinte minden hasonló, újítást hozó nyelvészeti vagy irodalmi mozgalomnak a rákfenéje: olyanok Is foglalkoznak veié — s reiidszerint a leghangosabban —, akik­ben nincs meg sem a kellő hozzáértés, sem az egészséges Ízlés. A merészebb szóalkotás, és a nyelvújítás mozgalommá válása az épp akkor kezdődő hírlapirodalommal, nevezetesen az 1780-ban meginduló Magyar Hírmondó ez Irányú tény­kedésével kezdődik. Rfith Mátyás, a lap szer­kesztője egy elfogadható, mérsékelt szabályt javasol: „Az Idegen szókat, kivált azokat, amelyeket a magyarnak nehéz kimondani.. írásban, távoztatnl Igyekezzünk.“ A lap má­sik munkatársa, Barczafalvl Szabó Dávid azonban ezzel nem elégszik meg. Szinte már teljesen a szőgyártásnak él; s megszületik a: hazautalom (állampolgárság), muzsika­dalom (hangverseny), frásnág (helyesírás), temenose (végrendelet) esztendőzet (év­század), fellengér (ma: léggömb), rajzolár (rajzmüvész), őrmész (testőr), közedelem (közönség) stb. Az általa készített szavak egy részét a nyelvízlés elfogadta (társa­dalom, uradalom, tünemény, mondat, ön­kéntes stb.), a legtöbbet azonban már ak­kor sem értették meg. Ezt ő Is észrevette, s néhány regényfordltásához szótárat Is csatolt. A nyelvújításnak ez a fajtája eleve halálra volt kárhoztatva, mert, nem szá­molt azzal, hogy a szónak nemcsak ér­telme, hanem érzem! és hangulati velejáró­ja Is van, s ehhez már nem lehet szótárat készíteni. Nem tudatosította eléggé, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents