A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-14 / 24. szám
Népes a cukorrépaföld Láttak már hangyabolyt? Bizonyára igen! Hát így nézett ki valahogy május utolján a perbetl szövetkezet cukorrépaföldje. A szövetkezett tagság családostól, gyerekestől ugyancsak nekilátott a répaegyelésnek. A hatvankllenc éves Jakab János meg ts Jegyezte egy cigaretta szünetben, hogy látszik, most Jó a munkaszervezés a szövetkezetben. Lengyel Vince a szövetkezet agronómus helyettese szerint a szövetkezet fennállása óta nem ültettek ennyi cukorrépát. Az Idén 153 hektárt ültettek a cukorgyárak részére, 13 hektárt pedig takarmányozásra. Kiadós növény, szereti a perbetel határt, talán azért Is szereti annyira, hogy mindig rendesen megdolgozzák a földjét. Tavaly például 120 hektárt ültettek és hektáronként 320 mázsás termést takarítottak be. Az idén úgy tervezik, több mint 450 vagon cukorrépát adnak át a felvásárló szerveknek, mintegy 870 000 korona értékben. Jadud András, a szövetkezet 1; számú farmjának a vezetője gondterhelt arccal járja körül, Immár másodszor a cukorrépa táblát. Eső kellene, eső ... I Reménykedve nézi a borús égboltot, az „eső lába* ott csüng a határ felett, talán délutánra mégis megered a csendes tavaszt zápor. Csak végeznének már az egyeléssell Szöveg és képek: J. Sluka Egyolés kőiben {él esik a cigaretta uiinct (í*k«b járton én Laca István) Bariele Ferenc traktorista permetexi a cukorrépái Esti beszélgetés egy képvise/ő/elölttel ár jó estére járt az tdö, hogy Felsőpatoayba megérkeztem, jövetelemet korábbra terveztem, de egy tavaszi zápor bekényszeritett a dunaszerdahelyl új szálloda kávéházi helyiségébe, ott meg ismerősökre akadtam, akik úgy mondták, hiába is sietnék, a patonyl egységes földművesszövetkezet elnökét csak este találom meg a faluban, napközben ő a határt járja. Renczés Sándort a szövetkezeti irodában találtam meg, Iratok fölé hajolva, aktákat tanulmányozott, nyolcra vezetőségi ülést hivott össze. — Hát bizony, rosszkor jött az elvtárs. De azért használjuk ki a kevés Időt is. Ha már itt van s szövetkezetünk életéről akar hallani. — Inkább a maga életéről beszéljen ezegyszer. Egy darabig csönd ülte meg a szobát, aztán Renczés Sándor a múltat kezdte idézgetni: — Hát kérem, az én apám kommenciós cseléd volt tizenhét évig itt a faluban, öten voltunk testvérek és nem volt az könynyü dolog, az öt gyereknek kenyeret adni. A nyolc elemit kijártam, majd mezőgazdasági munkás lettem Itt a faluban. Később a háború engem is elvitt, bár nem hosszú időre, s amikor visszajöttem, az élet újból ffíré iffo s feladta a kemény kérdést: merre s hová? A fővárosba vetődtem. Alkalmi munkás voltam, de hívott vissza a falu, a'mező, Így először egy közeli malomba álltam be dolgozni és 1949-ben, amikor megalakult a szövetkezet, hazajöttem. Hazajöttem, mert hivott a föld, szerettem a földet és az Itteni embereket. Ügy gondoltam, hazajövök segíteni ... itt a közös munkában. Először mint növénytermelési beosztott dolgoztam, később raktáros lettem, utána hat évig csoportvezetőként működtem, majd 1959-ben megválasztottak elnöknek. Persze a fiatalok ma már egész másképpen néznek erre az elmúlt tizenöt évre, mint ahogy az úttörők, azok a patonylak, akik Renczés Sándorral egy időben csatlakoztak a szövetkezeti mozgalomhoz. Mert nehéz volt ám itt is ezt a kollektívát összefogni, eggyé kovácsolni őket, hogy a több tucatnyi embernek egy legyen a gondolata. Kezdetben sok volt a nehézség, sok volt a baj. Voltak dolgok, amelyeket másképpen képzeltek el. Ezt igazolják Renczés Sándor szavai is. — Hát kezdetben nehéz munka volt, amit vállaltunk. Ami segített ős könnyített, hogy elég sokan voltunk, akik jónak láttuk ezt az új utat, a falu nagy része már a kezdet kezdetekor előlegezte a bizalmat. Mellénk álltak az emberek, s Így rövid időn belül sikerült jó kollektívát összehozni. Persze sokkal nehezebb volt az első esztendőkben a munkaszervezés, mint ma. A régi munkásokat, idősebb paraszt embereket, akiknek szivükhöz nőtt a földecskéjük, tehenük, lovuk, már nem volt olyan könnyű dolog puszta szóval meggyőzni: hogy most az egyszer jót csinálunk, de azelőtt sohal Ez volt a legnagyobb munka. Ma más a helyzet. Ma sok fiatal áll mögöttünk. Ez a pártszervezet s a sok-sok régi szövetkezeti tag jó munkájának köszönhető. Ma nemcsak a fiatalok,
