A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-14 / 24. szám

de még azok is, ■’akik már tlz-tlzenőt éve velünk együtt járják a közös utat, másként nézik a szövetkezetei, mint azelőtt. Az elmúlt tizenöt év alatt Jó és hasznos munkát végzett a szövetkezet. Kinőtt a gye­rekcipőkből. Vagyona eléri a huszonnégy millió koronát, ebből maga a géppark három és fél millió értékű. Ez a közös vagyon. De nemcsak a közös szaporodott. Gazdago­dott, szé'pült a szövetkezeti tagság háza tája is, ebben a kis faluban tizenöt év alatt majd fél száz új családi ház épült. — Fiatal és Idősebb tagok egyaránt van­nak a patonyl szövetkezetben. Én magam a negyvenegyedik életévemet taposom, s mert az előbb azt kérdezte, hogy tekint az Idősebb ember ma, tizenöt év után erre az új falusi világra, hát bátran megmondhatom, úton útfélen azt hangoztatják: nem hitték vol­na, hogy ilyen rövid idő alatt ekkorát tu­dunk előre lépni. Hát igen, elismerik, hogy Jó munkát végeztünk, de persze csakis azért, mert- amit Ígértünk, amit mondtunk, azt nagyjából be is váltottuk. És ez nagy szó! Az embernek a magafajtájával, szemben, amikor a másiknak olyasvalamit akar ma­gyarázni, ami annak nem tiszta, nem vi­lágos ... az bizony nagyon-nagyon nehéz. . Aki ezt nem próbálta, az nem Is tudja el­képzelni, mit Jelent ez. Mert a magunkfajta ember sokszor csalódott. — Iparkodunk a kiöregedett szövetkezeti tikokról Is gondoskodni — folytatja Ren­ews Sándor. Az állam által fizetett nyugdí­­jacskán kívül a szövetkezet Is anyagi jut­tatásban részesíti őket. Egy kis parcellát Is adunk nekik, azoknak, akik még tudnak dolgozni, úgy ahogy, s mindennapijukat ott­­honiasan, falusiasán megkapják. Ez pedig annál is nagyobb dolog, mivel a tagoknak hogy úgy mondjam, a saját bukszájukba kell nyúlnlok, le kell bizonyos haszonról, több­letprémiumról mondanlok. És mégsem állít­hatom, hogy ez komolyabb munkájába ke­rült volna a szövetkezeti vezetőségnek. Egyöntetű volt a tagság nézete ebben a te­kintetben is. igaz, legyen az akármilyen ösz­­szejövetel, a szövetkezet vagy a nemzeti bizottság által egybehívott gyűlés, a veze­tőség iparkodik megmagyarázni a fiatalok­nak, hogy hát azok az idős emberek nem kívánnak olyan sokat.:. amit' juttatunk, azt könnyen összehozza a kollektíva... ha akarja. De nemcsak anyaglakra^vágyik az idős ember, a megbecsülésre Is... S ha megadjuk ezt neki, akkor Jó szívvel, Jó lélekkel nézi a munkánkat is. Még sok a tennivaló á gazdaság terén ts, bár már kialakítottunk bizonyos szilárd gazdasági egységet. Ezt szeretnénk to­vább fejleszteni. De1 sajjios, azzal mór nem dicsekedhetünk, hogy a gazdasági sikerek mellett kulturális téren is ugyanolyan ered­ményekről adhatnánk számot. Pedig erre nemcsak a fiataloknak volna szüksége, ha­nem a falu egész ■ lakosságának. Leghőbb vágyunk és célunk most az, hogy ezt a ké.dóst is megoldjuk. De a vágyak és célok akarat és tettkészség nélkül bizony csak vágyak és célok maradnak. És mi azon a véleményen vagyunk, hogy a szövetkezet segítségével ezt a kérdést is rövidesen meg­oldjuk. Hisz van egy száztagú pártszerve­zetünk, aktív nemzeti bizottságunk. Ezek és a szövetkezet szorosan együtt dolgoznak az egész faluval, a fiatalokkal csakúgy, mint az Idősebbekkel. Azt hisszük, hogy ez elég nagy erő ahhoz, hogy valóra váljanak a ter­vek. Renczés Sándort a Járás dolgozó paraszt­sága nemzetgyűlési képviselőnek jelölte. Amikor hírül vitték neki, hogy jelölni akar­ják a nemzetgyűlésbe, sokat töprengett, hogy mit tegyen. S hogy mik voltak azok a körülmények, amelyek Renczés Sándor­ból az igenlő választ kiváltották, azt Így foglalta össze: — Nagy dolog az, ha valakit az a .meg­tiszteltetés ér, hogy a dolgozó nép bizal­mából a nemzetgyűlésbe kerül. Sok munkát Jelent, felelős munkát. Itt a Csallóközben magasabb színvonalra akarjuk emelni a mezőgazdaságot. Valljuk be őszintén, sok még a hiba, a hiányosság nálunk is. Hosz­­szú éveken át szerzett tapasztalatommal, tu­dásommal, aka atommal elsősorban a csal­lóközi * mezőgazdasági élet fellendítésén szeretnék sokat-sokat segíteni. S ha június 14-én a választók bizalmukat belém helye­zik, nekem ez lenne a programom. Igaz, Ígérni nem lehet, nem szabad semmit: Eny­­nyit azonban tán mégis: segítséget fogok nyújtani, ahol kell, ahol arra szükség van, mert a mi járásunk nemcsak a mezőgazda­ság terén vállalkozott nagy feladatok tel­jesítésére, de más tekintetben is. Vonatkozik ez az iparra is. Még virágzóbb kertté kell tennünk a Csallóközt, természetes dolog tehát, hogy ebben a munkában elsősorban a csallóközi emberekre számítunk, a csalló­közi emberek lsm,ert nagy munkákedvére és őszinte emberségére. * Beszélgetésünk végére már megtelt a szö­vetkezeti szoba. Egymás után érkeztek a vezetőségi tagok, nyolc órára voltak híva és most kissé türelmetlenül, de mégis nagy megértéssel figyelték az elnök szavalt, bár számukra mindaz, amit hallottak, ismert dolog volt, hisz az elnök élete nyitott könyv előttük, bizalommal vannak iránta, az ö je­löltjük, Renczés Sándor. Búcsúzunk. S ahogy a tavaszi éjszakában hazafelé robog a gépkocsi, elnézem a hold­fényben fürdő tájat, a friss tavaszi szélben ringó végtelen gabonatáblákat s az elnök szavait idézgetem magamban: Még virág­zóbb kertté kell tenni a Csallóközt...- • Feljegyezte: Nagy Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents