A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-31 / 22. szám
Gyerekkor Ahogy Kepler naiv angyal-körei hűvös és igaz ellipszisekké válnak, és kirajzolódik alakja a valódi világnak, mikor már nem bujóeskára tanít a naplemente, egyre melegebben gondolok arra a gyerekre, ki bekötött szemmel tízig számol. Lehunyt pillái mögött tudatlanság, s a mindent megértés vágya lángol. Ö veit a hunyó vajon, vagy az, ki szemét a világra nyitotta? A dallam ízét is leírta a kotta? — kérdezgetem a gondolatok súlyos boltíve alatt, s úgy tűnik ilyenkor a gyerekkor, mint a nap, mely távolodva hoz nyarat. Alighanem Alighanem akkor történt amikor a „hüvöske“ csokoládé sztanlolját göngyölte ujjam, mert sejtjeimben érzem: akkor még az életé és a szabadságé voltam egészen. Akkor kellett volna vigyázni, kivárni, másképp csinálni. Egy élet minősége dőlt el abban a mozdulatban. Vagy későbben történt? Meglehet. Rossz műszer az emlék. Ügylátszik jelváqhatatlan a pontos perc-szelet, amelyben mint mustból a bor kijorrt a gyász, Csák azért beszélek róla, mert Így jár mindenki, aki nem vigyáz. Házasság Először egy piperkőc kis piros tipegett be, mint egy gyöngyösibe, utána egy termetes öreg pulykanő, a jérj is vele jött, s látszott hogy unja már. hogy örökké ő a kísérgető. Alighanem a kis piros hatotta meg, mert tekintete arra szállt, amerre ment a gyöngyösibe, s e pillantásban benne volt az is, hogy a pulyka a felesége csak, különben, hidd el, mása senkije. Csak bíztasd az örömet, hogy egyensúlyozzon a boldogság kötelén, megtorpan menten s a mélybe szédül, ha nem halad magától előre vakon és vitézül, úgyse használ a bátorítás. Elég na megtudja. hogy cé'ba soha nem érő az útja — mindenhatóságra vágyó gazdája dobálja elébe a kifogyhatatlan új zsinórt, máris megáll, s ha megállt, már nem egyenlő Önmagával legföljebb szobra annak, ami volt. A szivárványontúli színekről Minden életben van egy adag külön hihetetlen, mely senki másban nincs, s akár betűkön az ékezetnyi tincs, jegyében bájjá vál a baj és megfordítva is Imert nem paróka az, valódi haji bőréhez nőve ki-ki hordja, a cukrász például, míg az édességek nevét sorolja, kukta sapkája alatt grillázsokkal nem mérhető recept lapul, a sintér eszébe, amikor ebeket hajkurászik, egy ici pici nyúl a friss gyepen bánkódva néz, a részeg tengerész anyjára gondol, ki otthon csipkéket horgol, s ibolyaillatot áraszt, ha karján megfeszül a tarka pongyola, a házunk sánta gondnoka futóversenyről álmodik, s fürgén ugrik át az akadályon, én pedig, bevallom, néha egy papagájon tűnődöm, mely őszidőben, ha szél fütyül, helyettem vígan, furcsán énekel, a csőre zöld, a szeme kék. 11
