A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-19 / 3. szám
Népiesen úgy mondjuk, hogy az emberek tülekednek értük; verekednek a szilonárukért, az ingekért, pulóverekért, szoknyákért, teszil anyagokért, kordokért. Különben mindannyian-ismerjük őket. Jő minőségű és tartós készítmények, nem kell vasalni, és több hasonló előnyük teszi keresetté őket. Egyetlen hibájuk van — egyelőre kevés van még belőlük. Persze, csak egyelőre, mert hogy évről évre több kerül belőlük piacra, azt kelet-szlovákiai műfo-A dolgozák körmének egyenetlenségei szakadásokét okozhatnak a műszálban, ezért az üzemben manikűrös nő kezeli a fonólányok ujjait, Tóth Irénke manikűröztél nál gyártó üzemünk, a homonnai CHEMKO n. v. eredményei bizonyítják. A CHEMKO egészen fiatal üzem. Fiatal maga az üzem és fiatalok a dolgozói. S ezt azonnal érzi is az ember, mert csak fiatalos lendülettel érhették el eredményeiket. Néhány adat azonban érthetőbben beszél: 1963-ban az üzem két és fél millió koronát takarított meg az önköltségeken. S emellett terven felül 15 millió korona értékű műfonalat gyártottak. A fiatalok különösen fokozott figyelmet fordítanak a minőségre, s ebben nagy segítségükre van a CSISZ védnöksége alatt működő „kiváló minőség futószalag“ mozgalom. Ennek a mozgalomnak a keretén belül több száz ember dolgozik, és az eredményeik meglepőek. Exportfeladataikat reklamációk nélkül teljesítik, a minőségen százezreket takarítottak meg, Így aztán nem csoda, hogy a minisztérium vörös zászlaja tartósan náluk maradt. Külföldi megrendelők közé tartozik Lengyelország, India és Hollanía. Exportfeladataikat már novemberben teljesítették, s így Hollandia részére még terven felül is tudtak árut szállítani. A jövő években sok munka vár a CHEMKO fiatal dolgozóira. Nemzetgazdaságunk elsőrendű feladata lesz a jövőben a szintetikus műszálak gyártását kiszélesíteni, s ebből a munkából bizonyára ők is derekasan kiveszik a részüket. Szöveg és képek: K. BACHAN Ezen p hatalmas nyűjtógépen kordszálat gyártanak, A gép a kordszál minden Méterét 3—4 méter hosszára nyújtja Lebegő Endre életfilozófiája Lebegő elvtárs a kenyere Javát már megette. Most ünnepli ötvenedik születése napját. Világéletében nagyon jó filozófus volt. A filozófiát egyrészt apjától, másrészt az élettől tanulta. Életszemlélete nagyon egyszerű: „Mindig arra törekedni, hogy soha senkit ne bántsunk, soha senkit meg ne cáfoljunk!“ Lebegő Endre mindenkinek igazat ad. Minden rendszernek igaz híve. Meg voltak vele elégedve a kapitalizmusban, de a szocializmusban sem panaszkodhatnak rá. (Meggyőződésem, hogy a túlvilágon is jó kádernek fogják tekinteni.) Endre bácsi bármilyen gyűlésen vesz részt, felszólal. Többnyire olyankor kér szót, amikor néhányon már állástfoglaltak. Lebegő elvtárs pompásan megtanult „diszkutálni“ anélkül, hogy mérné az időt, minden hozzászólása pontosan harminc percig tart. Amit mond, bravúrosan művészi fogalmazvány, valódi irodalmi érték. Hozzászólása abból áll, hogy helyesli az összes előtte felszólaló elvtárs véleményét. Szerinte igaza van annak is, aki azt állítja, hogy fehér, annak is, aki azt állítja, hogy fekete. Lebegő elvtárs véleménye tulajdonképpen lebeg a többi vélemény között. Aki azt állította, hogy fehér, a gyűlés után hajbakap azzal, aki azt állította, hogy fekete. Lebegőt továbbra is tiszteli az egyik is, meg a. másik is. Ez az alapja Lebegő Endre életszemléletének, taktikájának. Sok taktika bukott meg már az elmúlt ötven év alatt. Endre bácsi azonban taktikáját még ma is alkalmazza. Ezért mosolyog az ünnep alkalmából ilyen elégedetten Lebegő Endre elvtárs. Fiatalos fürgeséggel fölhajt egy pohár bort, majd cuppant egyet. De most mintha egy kissé elkomorodna az arca ... Mi jutott az eszébe? Talán az, hogy az elkövetkező ötven évben érvényes lesz-e még az eddig oly sikeresen bevált életszemlélet? FÜLÖP IMRE
