A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-31 / 22. szám
M nek k inden reggel ott találom Alfonsót a hotel lőtt, ahogy szlnpompás háziszőttes gyapjúsálait a járókelőknek kinálgatja. Nem nagy fáradságomba kerül, hogy beszédre bírjam. „Szüleim és testvéreim odafőnt élnek a hegyek küzt — mesélte, amikor meg akartaim tudni valamit a családjáról. — Én csak ritkán megyek fel hozzájuk, főként akkor, ha minden sálat eladtam.“ Kérdésemre, nem rossz-e, hogy olyan távol kell élnie a családjától, Így válaszolt: „Nem, seftor, Itt a nagyvárosban mégiscsak könnyebb az élet. Ott fönt nem sokat változott az utóbbi 300 év alatt. De ha meg akarja ismerni az embereket, nem elég, ha Itt sétálgat a városban, hanem fel kell jönnie velem a fennsíkra . . .“ Tunja „Még a sötétség beállta előtt Tunjában kell lennünk, seüor — közölte a gépkocsivezető —, ez az út teli van kanyarral s támlát! úgy ismerik, mint a rablók eldorádóját.“ Közben jelentőségteljesen csapott kabátjának bal felső zsebére, ahonnan egy colt agya kandikált elő. Alfonso, aki gyorsan beleélte magát az Idegenvezető szerepébe — megerősítette a sofőr szavait. KI ismerné jobban az utasra leskelődő veszélyeket, mint ők ketten? Elénk nyüzsgés töltötte be a kis Tunja városka utcáit, mert éppen piaci nap volt. Indiók árulták mezőgazdasági termékeiket, amelyek a mérsékelt övezetben, 3000 méter magasságban megteremnek. (Kolumbiában nagy eltéréseket eredményeznek a magassági különbségek az Andok éghajlatában. 1000 m-es szintig terjed a forró övezet trópusi őserdeivel; 2000 inig a mérsékelt övezet dús erdős növényzettel és nagy kávéültetvényekkel, 2800—3000 m-ig a hűvös övezet, a gabona és burgonya fő termő területe, ahol a legna-A gyerekek barátságosak — a felnőttek bizalmatlanok az Idegen iránt A szerző felvételei. gyobb az átlagos népsűrűség; a legfelső övezet a hőhatár fölé ér.) A múltban ezen a piacon csak burgonyát árultak, mert a vidék kiválóan alkalmas burgonyatermelésre. Idővel megváltozott a piac jellege, s ma már nemcsak 2000 különböző bnrgonyafajtát, de minden mást is megtalálni, átmire csak egy hegyllakónak szüksége lehet. A legtöbb Indió család számára itt dől el, éheznie kell-e a legközelebbi Időszakban; mert a nagy kereskedőcégnek felvásárlói alacsony árakat fizetnek. Az indiók, fűként nők, ott guggolnak, a krumpliszsákok és egyéb áru cikkek mögöt, amikét a hátukon, vagy szamárfogaton hoztak le a hegyi utakon. Amikor egy méteres a búza Egy indió nő csemegeként különlegesen elkészített fagyos burgonyát árul. Alfonso segítségével szóba elegyedem vele. Megtudom tőle, hogy 25 éves: Születésének pontos dáutmát nem tudta mcgimondanl. „Amikor ilyen magas a búza — körülbelül egy méter magasságot mutat a jobb kezével —, akkor van a születésnapom.“ Tizennégy éves korában ment férjhez, s ma kilenc gyerek anyja. „Miért maga van itt a piacon és miért nem a férje?“ — kérdeztem tőle. „0, akárcsak a többi férfi, nem sokat törődik a családjával. Napközben kokaleveleket rág, éjjel meg más nőkkel hál." Keserűség csendült ki a szavaiból. Ennek az asszonynak a sorsa sok asszonytársáéval azonos. A hátán hordta legkisebb gyermekét, s ha elkezdett sivalkodnl, odanyújtotta neki a mellét — bárhol voltak is. Kokalevelek az éhség ellen Az indió férfiak ott álldogálnak az árusok sátrai körül, alkudoznak és mély szippantásokkal szívják a ,,puró“-t, a saját termésű dohánylevelekből (mesteri kézzel sodort szivart. Az állandó kokalevél rágás és a vitaminszegény táplálék következtében feltűnően rosszak a fogaik. Az indió férfiak több mint 90 százaléka hódol a kokalevél rágás szenvedélyének. A koka csillapítja az éhségérzetet, serkentőleg hat — de tönkreteszi a szervezetet. A férfiak állandó kábulatban élnek, apatlkusan, álmodozó szemmel bámulnak maguk elé, mint akiknek még a beszéd is nehezükre esik. Rendelek egy rund langyos sört, s ez megoldja a nyelvüket. Mesélnek egy csoport bandita legutolsó támadásáról, akik évek óta rettegésben tartják a környéket. „Nekünk nem sok téltanivalónk akad — mondja az egyik —, tőlünk ngyan nincs mit elvinni." Egy másik: „Mi a tized részét keressük meg annak, amit az Ipari |munkások kapnak. Napi tizenkét órás munkával. Nem is igen érdemes dolgozni.“ Ahol gyerekek dolgoznak A piactér szélén figyelmes lettem egy tizenegy éves kislányra, aki jókora petrólenmoshordó mellett üldögélt. Szomorúan figyelő szeméből hiányzott a más gyerekeknél megszokott csillogás. Sovány kis teste fejletlen, rosszul táplált. Rosetta haja kócosán hullott az arcába. „Mibe kerül egy gallon petróleum?“ — kérdeztem tőle és egy ötpesóst nyomtam a (markába. Hálásan rámmsolygott és gyermeki bizalommal elmesélte, hogy tizenhárom éves nővérével együtt egy kereskedő petróleumját árulják. Szüleik nyolc hónappal ezelőtt bá-Ahol Rosetta dolgozni kénytelen nyaszerencsétlenség következtében elpusztultak, s nekik egy nyomorúságos viskón kívül egyebük sem maradt, keresetükből egyik hétről a másikra tengődnek .. . Tizenöt évos korukban majd férjhez mennek és kettővel szaporítják a nyomorgó családok szálmát ... Filmezni nem kívánatos Hirtelen elébem toppan egy jól öltözött caballero. Elsöprő szóáradattal igyekszik megmagyarázni, hogy nem kívánatos a filmezés. Államérdekből kénytelen vigyázni rá, mondja, nehqgy „hamis“ tudósítások kerüljenek nyilvánosságra. Végül Is, szerinte, az indiók elégedettek a sorsukkal. Nem szabad ezeket az embereket kizökkenteni Igénytelenségükből... Elgondolkozva hagyom ott az „államérdekből“ füllentő caballerót és a burgonyapiacot. GIACOMO LAROS 5 2000 különféle burgonyafajtat kínálnak a tunjal piacon mumm JggPir| flB
