A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-24 / 21. szám

(Frandl Sándor lelv.)

Iskola (három magyar és három szlovák), egy magyar és szlovák tagozattal rendelkező ipariskola, egy magyar mezőgazdasági Iskola, egy népi művészeti iskola és számos ővoda van, háralmszáz pedagógussal és több mint Ötezer tanulóval. Ezekből a nagy számokból az következne, hogy Komárom ma is a felvidéki, Illetve szlovákiai magyarság szellemi Mekká)a, de a valóságban maguk a komáromi diákok sem élnek lehetőségeikhez méltó szellemi életet. A tizenkétévesen műkOdik ugyan egy kultúrcsoport tánckörrel, zenokarral, színjátszó körrel, de működésük messziről sincs benne annyira a város életének középpontjában, mint amennyire azt tőlük elvárnánk. Pedig a komáríjmi iskolákon nagyon eleven, értelmes, gondolkodó gyerekeket nevelnek. Bertók Igazgató Iskolájának második (illetve tizenegyedik) osztályában részt vettem egy magyarórán. Zelenyicki Éva, Vavrik Erzsi, Szabó Gizi, Broczkl Magda kérdései olyan irodalmi érdeklődést árultak el, amelyet nem lehet mutatni, betanulni. Es mégis.

S ami az Iskola kicsiben, az a város nagyban. A hajógyár több ezer munkásának majdnem hogy a fele csak napi nyolc órára komáromi, a nap többi részében utazik, s otthon van vidéken. S ahogy az Iskolában Időnként műkOdik s fellép egy kultűrcsoport, működik a város egykori országos hirű Csemadok-szfnjátszó köre is, amely valamikor olyan robbanásszerűen kezdte a Vitézek és hősök kel működését. Működik, de körülbelül csak olyan arányban, ahogy az 1849-as Indulás 1400-as taglétszáma aránylik a ma nyilvántartott 200 taghoz. Pedig ahogy az iskolában felsoroltuk a tehetségeket, sorolhatnánk a város tehetségeit is, a helyi szervezet mozgatóit, Czibulka L.-t, Kürmendy Ferencet, Löwlnger Lászlót, Smlndt Viktort, Tarlcs János, Clbulka Gabit, Keszeg Pált és másokat. Es Szilárd István vezetésével dolgozik már az üzemi klub magyar csoportja Is — és mégis . . . sok bírálat éri Komáromot.

Ez a „mégis“ legelőször akkor ütött szöget a fejembe, mikor R. mérnökkel, a hajógyár egyik dolgozójával vitatkoztam s az nekem szegezte a kérdést: melyik szlovákiai magyar város mutat fel többot, mint Komárom, s ha egyik sem, akkor miért kap Komárom aránytalanul több kritikát, mint a többiek? S vele vitatkozva fogalmazódott meg bennem a felelet: azért, mert Komárom lehetőségeihez mérten tesz keveset. Nagyszerű fekvése (közel van a fővárosokhoz), jelentős irodalmi és történeti hagyományai, számos magyar nyelvű Iskolája az itt székelő magyar hivatásos színház, s végül a hajógyár, mint ipari góc, bázlslehetőség — mind, mind elsőrendű feltétel, hogy Komárom valóban a szlovákiai magyarság szellemi „Mekkájává“ váljon. S ez a kép a város néhány lelkes közéleti emberével, színészével, tanárával beszélgetve képzeletben még egy nagyon megfontolandó ötlettel bővült: a múzeum épületében be lehetne rendezni egy magyar néprajzi részt, vagy akár az egész múzeumot Imegtenni a szlovákiai magyarság néprajzi gyűjteményévé. Ezek a lehetőségek, s a valóság? A MATESZ 10 éve működik Komáromban, de számára még mindig csak kulissza a város, s a vidék támogatása nélkül nem létezhetne. Pedig az utóbbi időben lelkes fiatal igazgatójukkal, Krlvoáik Istvánnal az élen valóban nagyon sokat tesznek, hogy áttörjék ezt a közönyt. De menjünk tovább. Nemrégen Komáromban vendégszerepelt a du naszerdahelyl Csallóközi Színpad. Előadásukat öt felnőtt s vagy ötven gyerek nézte végig. De nem sokkal járt jobban a Lúónlca seb, sőt Komáromban úgy kell kötéllel fogni a közönséget a közérdekű városgyfllésekre is. S az okok?

Cjabban szokás mindent a polgárosodásra, a televízióra és a mosógépre hárítani. Pedig

ezen az úton könnyen a fejlődés tagadásához jutunk, s egyébként sem ilyen egyszerű a dolog Itt is különböző rétegekkel 8 típusokkal állunk szemben, akiknél réteg és szdmély szerint másként nyilvánul meg a polgárosodás. Komáromban a legérdekesebb a mindent megmagyarázok rétege. Komáromban az utcák esténként többnyire sötétek. S a mindent megmagyarázók megmagyarázzák, hogy a nyitrai villanyszerelők a hibásak, akik nem teljesítették a tervet. Sok a panasz a lakáselosztásra. Ezért váltottuk le Bagócsl elvtárs elődjét a VNB elnöki funkciójából, s részesítettünk három elvtársat pártjnegróvásban — jön a magyarázat. Ha egy külföldi bejön Komáromba, autóval kétszer is körbeszaladja a várost, mfg végül eljut oda, ahonnan elindult. Ml törődünk az idegenforgalommal, rengeteget költünk a városszépítésre — jön a válasz. Es folytatódik hasonlóképpen tovább. A másik réteg nem magyaráz, hanem magyarázkodik. Kiábrándult mosollyal a szájszögletben, kesernyésen. Komáromban semnrt sem lehet csinálni. A Területi Színház mostani székháza nem megfelelő, az újonnan épült szakszervezeti házat a szakszervezetek pénzelni nem tudják, a megoldás kézenfekvő lenne: mindent megpróbáltunk, nem sikerül. A kulturális rendezvényeknek nincsen közönsége: nem tehetünk róla, ml ott vagyunk. Es Így tovább és Így tovább. S e között a két réteg között, alatt és mellett létezik a kiskaput maguk után behúzók rétege, az őslakosok, akik azt tartják, hogy mi itt voltunk azelőtt is, itt leszünk ezután is, minket hagyjanak békén. S létezik még egy negyedik réteg is, amelyik csak azért ni|m húzza be maga után a kiskaput, mert az új emeletes bérházakhoz nem csinálnak kiskapukat. Ezek hát elmennek inkább horgászni, futballozni, s szép új klubházukban (az üjtelepről van szól) gyerekek nézik a filmvetítést, 8 az idegenből Itt vendégszereplű csoportok műsorát. S ezek a rétegek csak a rezignáció, ha nem a bizalmatlanság közegén át érintkeznek. De Így heterogénségben is érdekes Jövőt Ígér az az anyag, amely itt forr az ősi Komárom falai között. A történelem során százszor elbukó, s mindig újra felkelő Komárom most van éppen az „Ígéret“ stádiumában. Csak ezt az .ígéretet" okos meggondolások, tervek szerint mégiscsak befolyásolni kéne.

S hadd fejezzem be riportomat azzal, amivel elkezdtem: Jókaival és legkedvesebb regényével, az Aranyemberrel. Mikor ez az Írás megjelenik, Komáromban már javában folynak a Jókai-napi szemlék. Mikor ml ott jártunk, még csak az előkészületeknél tartottak. Ülésezett az előkészítő bizottság, a MATESZ épületében folytak a Jókal-napokat megnyitó Lüszlsztráté próbái, s abban a parkban, amelyet az Aranyember idejében még .^Angliának" hívtak, s egy „setét liget volt a város és a vár között, hol éjjente hajléktalan néjmberek festett arczczal, kószált hajjal bujdokoltak“, — ml egy cseppet sem kószált hajú s az említett hölgyekre semmiképpen sem emlékeztető kislányokkal beszélgettünk: Harsányt Gizivel, Szabados Zsuzsával, Vavrik Erzsivel az általános középiskola tanulóival, akik szintén a Jókai-napokra készültek.

Szavalni fognak és felolvasni, a Sallal szép Katát, s az Embersorsot adják majd elő az egész Szlovákiából Komáromba gyfilteknek. S Jókait is, akinek idejében Komárom hazai tájaink Mekkája volt ,s most tíz napra példamutatóan megint az lesz.

A hajógyár klubjában egy Tvrdoii portré függ: Stefanik András hegesztő élmunkást ábrázolja-. — Képünkön Stefanik elvtárs otthon kisfiával

Villáminterjú a járási

párttitkárral

Kosztankó Antalnál, a Komáromi Járási Pártbizottság vezető titkáránál tettünk látogatást a minap, hogy néhány kérdést tegyünk fel a titkár elvtársnak e napról napra szépülő és nagyobbodó dunapartt város Jelenét és jövő/ét Illetően. Villáminterjúnk első kérdésére a válasz így hangzott.

— 1945 óta nagyot változott Komárom. Azóta kétszerötszáz lakásegység épült fel, és Európa egyik legmodernebb hajógyára, mely tovább fejleszti a komáromi hajóépítők Jöcsengésü régi nevét. Ezenkívül sok más üzem ts született. Több új Iskola épült, két kultúrházat kaptunk. A szak szervezetek háza, amely tavaly nyitotta meg kapuit, Szlovákia egyik legszebb llyfajta építménye.

S 1970 tg még további 800 lakásegység építésére kerül sor. Az állami beruházás a lakásokra 237 mtiltó koronát tett kt.

— Az utóbbi Időben megsokszorozódott a város, Idegenforgalma. Minden Igyekezetünkkel azon vágyunk, hogy szebbé, kulturáltabbá tegyük az új negyedek és a régi város belterelt, utcáit. Virággal telepítjük tele a parkokat, s zöldsávokat létesítünk. A szovjet hősök emlékének monumentális szobrot állítunk. Komárom város felszabadításában legnagyobbrészt a szovjet Dunát flottlla vette ki részét. A szovjet matróz készülő szobrát városunk legszebb helyén fogjuk elhelyezni.

— Szeretnénk egy adósságot is kiegyenlíteni, amely még számlánkon van. A szabadság és a helytállás egy komáromi szimbólumára gondolok, Klapka György szobrára. Komárom történelmi nevezetességű város, lakót büszkék arra, hogy őseik a szabadság és a helytállás derék katonát voltak. A vár régt bástyafalán, ha megkopva is, még ott áll a fügét mutató nőt szoboralak s alatta a felírás: „sem erővel, sem ravaszsággal“ e városban a lakosság szabadságvágyát eltiporni nem lehetett. Klapka és a 48-as szabadságharc emlékére Komáromban 1896-ban szobrot állítottak, melyet Indokolatlanul, közvetlenül a felszabadulás után eltávolították. Ml kommunisták, a haladt haauománuokat mtndta tiszteltük és tiszteljük ma ts. Klapkát meqtartjuk szimbólumként. E névvel nemcsak a magyar nép szabadságharca van összeforrva, hanem a cseh és a szlovák népé ts. Mint Ismeretes, Klapka György őse a cseh nép oldalán, a cseh nép szabadságáért harcolt a Fehérhegyi csatában. Álljon, tehát Komáromban újra a szobor, hirdetve nemzeteink barátságát. — nj—

7