A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-17 / 20. szám
Népi együffesefnk prolii éí rdekes cikk jelent meg a Pravda február 16-i számában “ Táncművészetünk problémái címmel. Írói táncmozgalmunk elesettségét panaszolják fel s hányják szemére a felelős szerveknek. Példának hozzák fel, hogy míg a Szlovák Tudományos Akadémia zene szakosztályán 18 ember dolgozik, addig ugyanott a táncra csak egyetlen dolgozó van, aki természetesen azt sem tudja, hogy mihez kapjon előbb. Nem csoda hát, hogy sok a zavar, az elméleti tisztázatlanság a tánc körül. S valóban. Nem kell csak a Mács József Hét-beli cikkét követő vitára (az Ifjú Szívek műsorpolitikájáról) vagy a tavalyi gombaszögi találkozó rossz tapasztalataira gondolnunk, hogy igazat adjunk nekik, s egyben azt is megállapítsuk, hogy a szlovákiai magyar táncművészet a szerzők által felpanaszolt elesettségen belül is elesett. Ki foglalkozik ma Szlovákiában az Ifjú Szivek szakemberein kívül a magyar tánckultúra fejlesztésével? Tankóné — Kasza Ida szerint (Hudba, spev, tanec. 3. sz.) Délszlovákia magyar lakta vidékeinek több mint fele teljesen ismeretlen táncszakembereink előtt. Nem ártana ezekről a dolgokról nekünk is beszélnünk, különösen most, hogy közeledik újra a gombaszögi találkozó. S nem akarjuk, hogy a tavalyi vádakat ismét elmondhassuk majd tánccsoportjainkra. Hogy az idén együtteseink ne dolgozzanak, s fejlődjenek magukra hagyatva, tájékozatlanul az állandóan alakuló, formálódó táncízlésről — a Csemadok KB érdekes kezdeményezéssel jött tavaly ősszel. Az emlékezetes zólyomi értekezleten hangzott el először a javaslat: alakítsunk tíz olyan körzeti együttest, amelyeknek fejlődését különös gonddal figyelnénk, és szakemberekben támogatást és anyagi segítséget Is nyújtanánk nekik. Milyen stádiumban van a javaslat realizálódása jelenleg s hogyan készülnek az idei találkozóra a megalakult együttesek? Sajnos, a tíz javasolt együttesből eddig csak nyolc dolgozik rendszeresen, de az a nyolc is anyagi gondokkal küzd. Ez nem jelenti persze azt, hogy müsorproblémáink nincsenek. Szakemberek hiányában az idén sem igen emelkedünk túl csak részben a tavalyi „reprodukáló" (s nem alkotóan feldolgozó) színvonalon, de elmélyültebb gyakorló munka, kidolgozottabb tánctechnika mindenképpen várható. De az együttesek legégetőbb problémái az anyagiak. Ezekről az anyagi nehézségekről és lehetőségekről akarunk mi most elsősorban beszélni, s különösen egy példán felmérni a lebírásuk módját s a további lehetőségeket. A Csemadok KB mikor javaslatát megtette, felajánlott az alakuló együtteseknek a kezdeti nehézségek legyűrésére 3000 koronát. Csakhogy ez a 3000 korona kevésnek bizonyult a kezdéshez. (A fülekiek pl. 60 000-es költségvetést csináltak). Szükség volt hát más társadalmi szervek bevonására és segítségére is. Példát itt a deáki együttes adott, ahol a járási Iskolaügyi Szakosztálytól kaptak 15 000 korona támogatást, s azóta már kész a műsoruk, Futó László, Sós Kálmán és Drdos Tibor vezetők az utolsó simításokat végzik rajta. Nem mondható ez e a többi együttesünkről, a nagymegyeriről, az újváriról, a lévairól, a rimaszombatiról, a fülekiről, a kassairól, s a nagykaposiról, ahol még a mai napig sincs eldöntve a segítség kérdése. Egészen érdekes és jellemző ezekre a vitákra a fülekiek esete, megéri külön kitérni rá. A füleki Kovosmalt üzem új, emeletes üzemi klubot épít. Az együttműködés velük szinte kínálkozott, A fisemadok hel^i Shakespeare einlékpiakett. Milan Knobloch müve szervezetének illetékesei felvették velük a kapcsolatot, s kezdetben úgy látszott, hogy megoldódik az anyagi támogatás kérdése is. ígéretet kaptak, de sajnos pénzt nem, mert közbelépett a „Hivatal“. így nagy betűvel. Egy ideig jóhiszeműen azon vitatkozgattak a fülekiek, hogy „Palóc-együttesnek" nevezzék-e együttesüket, vagy „Filéciának" (Fülek régi neve), s azt hitték, hogy ez az egyetlen akadály, aztán a Kerületi Szakszervezeti Tanács kijelentette, hogy két külön alapszabályzattal rendelkező szerv együttműködése —, amely anyagiakban is kifejeződne — mindenképpen lehetetlen. S ezt hallotta a „Hivatal" illetékes dolgozójának Kollárová elvtársnőnek a szájából e cikk írója is. Kollárová elvtársnő kizárta bármilyen néven nevezendő együttműködés és segítség lehetőségét. Még szerencse, hogy a hivatalnak is több „szája" van, s nem mindegyiket a közöny, vagy egyenesen a rosszindulat mozgatja. A Szakszervezeti Tanács másik szája ebben az esetben Valugka elvtárs volt, a SzT titkára, aki az együttműködést többféleképpen is lehetségesnek tartotta (közös név alatt sajnos ő sem!) Az egyik és a legegyszerűbb szerinte az lenne, ha a Kovosmalt üzemi bizottsága megszavazna az együttes megsegítésére egy összeget, s akkor az együttes maradna a Csemadoké. S ehhez nem kell sem a kerület, sem a járás beleegyezése. Ez teljesen az üzem belső ügye. S a segítséget meg lehet okolni azzal az egyszerű ténnyel, hogy az együttes tagjainak nyolcvan százaléka az üzem dolgozója. A másik megoldás, hogy az együttes az Üzemi Klub címe alatt fog szerepelni és dolgozni. Az a helyzet Füleken és Besztercebányán a hivatalokkal, s azt hiszem máshol is. Kitartás kell az egyik oldalon s jó akarat a másikon. Füleken egyébként a kitartás nem hiányzik. Reiman Károlyban és Takács Jánosban az együttes jő irányítókra talált. Nekik köszönhető az is, hogy a csoport műsora már ezeknek a nehézségeknek az ellenére is lényegében készen van, csak csiszolni kell rajta, s kiegészíteni. Máshol viszont (pl. ÜJváron) nem ártana egy kis rugalmasság a Csemadok helyi szerveinek sem. De a munka a viták ellenére is halad, az együttesek készülnek az első fellépésükre. Május hónap folyamán talán valamennyinek sikerül megtartani a bemutatót. Egyáltalán nem mellékes persze, hogy mivel? Ha csak a tavalyi műsorral, esetleg annak tökéletesebb kidolgozásával, az idei Gombaszög még nem jelent majd haladást a tavalyi találkozóval szemben. De addig még több mint két hónap áll a rendelkezésünkre. A helyi, járási és központi szervek minden erejére szükség lesz, hogy haladást mutathassunk fel a múlt évvel szemben. —át— 9
