A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-10 / 19. szám
a2okat szállító repülőgépekre összpontosították figyelmüket, a szovjet technika döntő fölényre tett szert a sokkal nagyobb ütőerőt képviselő rakéták terén! Azóta a moszkvai Vörös téren megrendezésre kerülő díszszemléken mindig ott vannak a rakétafegyverekkel felszerelt alakulatok Is. S hogy mire képesek a szovjet rakéták országuk védelmében, azt beszédesen megmutatta 1960 egyik emlékezetes napja: egyetlen rakéta ártalmatlanná tette a szovjet légitérbe betolakodott U—2 kémrepülőgépet. Hogyan találja meg célját a rakétalövedék? Az interkontinentális ballisztikus rakéta után a globális rakétákról olvashattunk. Ez a lövedék tetszés szerinti irányban megkerülve a Földet, éri el a kiszemelt célpontot. Űjjab csapás volt ez az amerikai katonai szakértők számításaira, akik északon építették ki rakéták elleni védelmi hálózatukat. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a rakéták hatótávolsága a hajtómű teljesítményétől függ. Az is köztudomású, hogy folyékony és szilárd üzemanyagú rakéták vannak használatban. Egy dolog azonban szüntelenül izgatja az ember képzeletét: az irányítás problémája. Hogyan lehetséges, hogy egy pilóta nélkül repülő test több ezer kilométer távolságból célba talál, máskor pedig óriási sebességgel száguldó ellenséges gépekt kutat fel és semmisít meg? önműködő kormányzást, ún. robotpilótát alkalmaznak a repülgépeken is: beállítják a kívánt irányt, aztán műszerekre bízzák annak betartását. Ha eltérés mutatkozik, a műszer ún. híbajelt közvetít a szervoberendezésbe, amely a kormányszerkezettel áll összeköttetésben, s így a hiba automatikusan kiküszöbölődik. Elvben hasonlóképpen történhet az irányítás a rakéta esetében is, a „helyes irány“ ellenőrzése azonban sokkal bonyolultabb feladatot jelent. Ha pedig mozgó célt kell eltalálni, előre meghatározható „irányról“ szó sem lehet, hisz a célpont helyzete állandóan változik. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a legérdekesebb esetet. A célpont mint sugárzó-forrás Tegyük fel, hogy ftZ ország légtíterébe igen nagy magasságban ellenséges repülőgép hatol be. A megfigy&iő lokátorok felfedezik a gépet, követni kezdik, s pillanatokon belül elindul megsemmisítésére az elhárító rakéta. A lövedék célbavezetését elősegíthetik ún. vezetősugárral, vagyis oly módon, hogy a céltárgyat követő lokátor sugárnyalábja egyben a lövedéket is irányítja (ez utóbbin vevőantennák ellenőrzik a vezetősugár tengelyében való haladást). Az elhárítórakéta azonban maga Is ráirányíthatja magát a célra, ha érzékelő műszerei képesek megkülönböztetni azt a környezettől. Erre több lehetőség van. A repülőgép hajtóművéből pl. forró gázok távoznak, tehát infravörös sugárzás keletkezik. Ha az elhárítórakéta orr-részében infravörös érzékelő műszert helyeznek el, ez megfelelő szervoberendezés útján a rakétát a sugárzásforrásra irányítja. Más megoldás: az ellenséges repülőgépet fényszórókkal világítják meg vagy rádióhullámokat irányítanak rá. A visszaverődő hullámok minden esetben jól érzékelhetők és célba vezetik a lövedéket. A cél besugárzását néha a lövedékben elhelyezett lokátoradó végzi el. Az ' irányításhoz szükséges műszerek és berendezések természetesen igényesek és meglehetősen drágák. A rakéták alkalmazása mégis előnyt jelent. A második világháború folyamán pl. a németek átlagban 50 000 légelhárító lövedéket használtak el, amíg sikerült egy-egy szövetséges repülőgépet megsemmisíteniük. Ezzel szemben 12 mai elhárító rakéta közül 10 célba talál. Nagy hatótávolságú rakéták irányítása A Szovjetunió elsősorban határai védelmére gondol. Tudatában van azonban annak, hogy az imperialista bajkeverők csak akkor hagynak fel háborús terveikkel, ha ezek saját létüket veszélyeztetik. A szovjet interkontinentális és globális rakéták a világ bármely pontján megtalálják a támadót — s ez megfelelő biztosítékot jelent. A földi célpontok elleni rakéták irányításánál felhasználható pl. az égitestek fényvagy rádiósugárzása. Ezt nevezik asztronavigációs rendszernek. Máskor rádió útján irányítják a rakéta repülését (parancsközlő rendszer). Ebben az esetben azonban fennáll a veszély, hogy az ellenség zavaró rádióadással téríti ki a rakétát útjából. Az autonóm irányítási rendszer függetleníti a rakétát minden külső befolyástól, vagyis az indítási fázistól eltekintve a fedélzeti műszerek maguk ellenőrzik az előírt pálya betartását. Ez azonban megköveteli az Indítási pont és a célpont földrajzi koordinátáinak pontos Ismeretét és az összes szükséges adat beprogramozását az önműködő irányító berendezésbe. A rakéta helyzetének és pályájának ellenőrzésében a fő szerepet giroszkópok (pörgettyűk) és csodálatos érzékenységű gyorsulásmérők játsszák. Amint Hruscsov elvtárs annak idején bejelentette, a Szovjetunió nemcsak a legnagyobb teljesítményű rakétamotorokkal rendelkezik, hanem sikeresen megoldotta a támadó rakéták elpusztításának problémáját is. Az imperialisták nem számíthatnak többé afra, hogy pusztító eszközeik elérik a kiszemelt Célpontokat. A szovjet rakétatechnika lett tehát az a leghatékonyabb erő, amely elveszi a háborús uszítók kedvét minden próbálkozástól. (Képeinken: rakétafegyveres alakulatok felvonulása a Vörös téren, Moszkvában). ■ Úszó kotrók a Dunán Ez év derekán ű), őrlési kotrógépek hagyják el a Komáromi Hajógyárat, hogy felvegyék a harcot legnagyobb folyónkkal, amely csak a mi szakaszunkon évente körülbelül 500 000 köbméter kavicsot és homokot rak le. A komplett önjáró bagger-szerelvény a legnagyobb teljesítményűek közé fog tartozni a Dunán. Nagy szerepe lesz a közös csehszlovák—magyar Dunai Vízmű építésében, az ú) gépóriások szerelését ezért meggyorsították. Teljesítményük háromszor nagyobb lesz, mint az eddigi kisebb baggeroké együttvéve. A kotrószerelvény öt részből fog állni: vederláncos Diesel-elektromos kotróból, vederláncos Diesel-elektromos elevátorból, motoros elevátorcsónakból, motoros horgonyzóhajóból és tartozékcsónakból. A vederláncos kotró (1. ábra) tekintélyes méretű. Akár ÍZ méter mélységből is kitermeli a kavicsot és homokot. Kavicstermelés közben percenként 32-szer üríti ki a vedreket (egy veder tartalma 320 liter). A kotró hossza 45 m, szélessége 9,4 m, magassága 9,3 m, merülése 1,5 m. A kitermelt kavicsot szállító-uszályokra szórják, ezt kivontatják a part közelében horganyzó Dlesel-elektrcjmos elevátorhoz, amely aztán a partra szórja az anyagot. A vedres elevátor (2. ábra) vedrei 175 liter tartalmúak s a parttól 40 méterre továbbíthatják az anyagot. A kiemelő berendezés olyan széles, mint maga a szállító-uszály, ami nagymértékben meggyorsítja a kiürítést. Az új kotrószerelvény kétségtelenül öregbíteni fogja a Komáromi Hajógyár dolgozóinak jó hírnevét, tekintélyes mértékben hozzájárul a munkatermelékenység növeléséhez s egyúttal olcsóbbá teszi a kavics kitermelését. A jövő házai ? P. Cadlvius dán műépítész így képzeli el a jövő lakóházait. A köralakú épületek alumíniumból és hlüonyagból készülnének. Súlyuk ezért kicsiny lenne, s könnyűszerrel más helyre lehetne őket szállítani helikopterek segítségével.
