A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-10 / 19. szám

„Oly karban éltem én e földön, JBf J&P Jm m , jtmg A

mikor az ember úgy elaljasult, jM JT AL-, AÍ jk jffi iWff

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra . 'g -^W

EfiKjffSfvdmrB Z IJ - ff ; 0

mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos, í;^ '(Wr Wr •' # ,

az áruló, a rabló volt a hős, — W W JM Jm ff ff

(Radnóti) gr

„Volt egyszer egy háború...“ — emlékezik a második világháborút haditudósítóként átélő Steinbeck. „Créry és Agincourt vérteseink és íjászainak csatája után, és közvetlenül a Hirosimára és Nagaszakira ledobott köpetnyi kísérleti atombombák előtt játszódott ez a háború, amelyről beszélek“ ... — folytatja később. Crőcy és Hirosima, Agincourt és Nagaszaki, az ókor és a legújabb kori Ez a párosítás a ml Irodalmunkban Vergilius és Radnóti Miklós párhuzamát Idézi. A legsötétebb katonai diktatúrában élő ókori költő békét sóvárgó eklőgákat ír korának borzalmairól, s kétezer évvel később a fasizmus legbarbárabb éveiben Radnóti eklógáit is valami leszorított elemi düh s vad békevágy ihleti. De mit tudhat a békéről a béke? Mit tudhat a békéről az az Amerika, ahol az utolsó ágyúlövés 1865-ben hangzott el? Volt egyszer egy háború ... Steinbeck csak kirándult a háborúba, de maga mögött mindig ott érezte a háborítatlan család biztonságát. A béke értelmét a valamennyi emberi viszonylatot felforgató és megtipró háború adja. A béke emberségéről csak a háború embertelensége, értékéről csak a háború által állati sorsba taszított ember tud beszélni. S az irodalomban az ilyen tanúk sora Is végtelen. A sor elején Vergilius Moerise áll, akit kicsiny földjéről a katonák kergették világgá, s a végén Heinrich Böll Felnhalsa, aki szülőfalujáig menekül a hátráló németekkel, s az elvesztett háború utolsó napjaiban pusztul el értelmetlenül. De a leghangosabban a legvádolóbban a mi századunk háborúinak hősei és áldozatai kiáltoznak a békéről, vallanak a háborúról. A „Tűz“ eszelős hősei, a „Csendes Don“ megsemmisülő s feltámadó alakjai, a „Szerelem és halál órájának“ szabadságos katonája, aki a front poklából szabadulva otthon a kedvese mellett pusztul el, az „Embersors“ főhőse, aki a háborúból hazatérve nem találja családját, s rongyosan, szőrösen tántorog éppen az országúton, s a békéről beszél az „Isten malmaí“-nak Pap Mihálya is, aki a béke első napján elindul elveszett borjúját keresni, aztán „Egyszer csak a fejéhez kap, megfordul arccal, amerről jött, aztán szabályosan lefekszik hasra a gyalogúira. Méltatlankodva és csodálkozva. Valahol elpukkan egy lövés, valahol fejlövés talált egy embert, s valahol egy borjú kóborol immár gazdátlanul.“ S a békéről beszél az a katona is, aki nem vett ugyan részt egy háborúban sem, de gyűrötten, kialvatlanul ténfereg valahol fenn a morva hegyek között már hetek óta, bután csillogó ágyúkra dőlve szunnyad néha egy percet, vagy a húsz éve lakatlan város félrelőtt tornyát csodálja,

s egyszer csak villámcsapásként éri a hír: vége a nagygyakorlatnak, pakolás — Irány a kaszárnya. A békéről beszélnek, s csak ők beszélhetnek a békéről. Vonulnak hosszú sorokban s beszélnek, de még mindig nem mondták ki teljesen a bókét, mert még nem szólaltak meg a „Farkasok közt védtelen“ csíkos ruhákba öltöztetett reszkető nyomorultjai, a haláltáborok emberi mivoltuktól megfosztott lakói, még nem hangzott el a „Sonderbehandlung“.

1961-ben elképesztő és megrázó könyv jelent meg Prágában. Címe: Chtéli nás vyhubit. Jegyzőkönyvek, levelek, a németek nemzetirtó és germanizációs politikájának dokumentumai a cseh országrészekben. Az egyik jegyzőkönyv határozati javaslata így hangzik: „A fajilag értékes lakosságot németesíteni, a többi esetében a Sonderbehandlung-ot akalmazni.“ S más helyen: „Azokat a cseheket, akik nem akarnak önként németekké lenni, kényszeríteni kell, vagypedig agyon kell lőni!“ A dokumentumokban legsűrűbben előforduló kifejezések: agyonlőni, falhoz állítani, halálra verni, elpusztítani, likvidálni, sterilizálni, koncentrációs táborba szállítani, elégetni. S mindezt együtt nevezték „Sonderbehandlung“-nak. Megszületett a szó, s utána megszülettek a szónak szolgáló haláltáborok, Oswieczim, Gross Rosen, Mauthausen, Buchenwald, Dachau és Terezín. A terezíni gettóban 153 000 zsidó fordult meg, s ebből 67 000 cseh. Közülük sokat elvittek más táborokba, még többet elpusztítottak. A békét csak 8521 személy

Robert Desnos, a terezíni haláltáborban elpusztult francia költfi

KiscrSdítmény egykori lakúi A kivégzöfal