A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-10 / 19. szám
májúi lflba. Bratislava, Nemcsak a háborúnak, a békának ii lehet hadserege. Paradoxnak tűnik, de Így van, axárt tartunk hadaereget, hogy ne legyen háborűl Tizenkilenc éve béke van Képek: archív. A Reichztagon mér hérom napja aarló-kalapécioa vörös zászló leng, de Prágéban még tartotta magát a hitlerista hadsereg. Harc folyt a barikádokon, vér folyt az utcákon és az emeletes hézak tetejét T—34-esak ágyúlövései tépték le, mint a váratlan forgószél a bokrok levelét. S amikor elölt a harc, a katonák megpihentek. Vége a háborúnak. Szent Vencel lovasszobra napfényben ragyogott, körülötte a kűszerzetesek imádkoztak és a város szabadon kezdett lélekzeni. Hansnak hívták, fiatal sxöke legény volt, olyan vaklté fehér fogsorral, mint egy ragadósáé. A harcban vesxéiyes és könyörtelen. Alt vallotta, a német ember arra termett, hogy uralkodjon a többi, alacsonyabbrendfi emberfajta felett. Essel a hittel hasánkba jött és uralkodott. Hamburgi volt, a belsössebében egy nevető ssöke lány fényképét találták meg iratai mellett a ssovjetkatonák. Holtteste köxös sírban nyugssik, a sisakjába |meg balérúgott valaki, hogy a mezőre gurult és tavass jöttével birtokba vette egy pitypang, mintha a német katona maga tűste volna oda. KI gondolná, hogy valamikor ezen a helyen Is a háború ércléba döngette a földet? Az anya még emlékzzik, de a gyeijmek mér csak a virágok Illatát érzi, a madarak dalét hallja és csupán... élni akar. Ullliiiiiili
