A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-26 / 17. szám
Kovává Margit Sialfi lőcsét Hofhauer {Aaset Tizenöt év ACsemadok párkányt helyt szervezete mostanában ünnepit fennálló sónak, működésének 15. évfordulóját. Mit mond erről a tizenöt évről a helyi szervezet néhány kitartó, aktív tag ja; az alapítók között számontartott Ko vács Margit Iegyébként a mozi jegyszedő nője), Szaló András „örökös” jegyzőkönyvvezető I„civilben" könyvelő] és az új elnök, Hofbauér József (gyógyszerész). — 1949-ben az Indulás biztató volt, kb. 250—300 tagot számláltunk — mondja Manci néni. — Házról házra járva toboroztam. A figyelmet egy feledhetetlen Pe íöfl-esttel hívtuk fel magunkra. Az első évben alakult meg zenekarunk és vegyes kórusunk Is. Az anyagiakkal nem volt baj, olyan nagy volt a lelkesedés, hogy a néző néha duplán Is megfizette a jegyet. — Ez abból fakadt — veszt át a szót Bandi bácsi, hogy Csehszlovák Iában a magyarok első ízben jutottak olyan lehetőségekhez, melyek a kultúrát fejlesztették. Színjátszó csoportunk 1950-ben már olyan igényes darabbal birkózott meg, mint a „Mélyek a gyökerek". A siker Óriást volt és a hivatalos elismerés bizonyságaként elnyertük a vándorserleget ts. A kezdett sikerek hatása alatt színjátszóink — folytatva a sikersorozatot — egymásután tanulják be a darabokat és léptek velük a közönség elé. — Ne feledkezzünk meg táncosainkról sem, akik Trencséntepllcen elismerő oklevelei kaptak, meg népszerű, hagyományossá vált Katalin báljainkról sem — teszi hozzá Hofbauer József. A virágzás után azonban jött a vissza esés. Ezt többnyire „belső villongások" okozták. Már-már úgy volt, hogy a szervezet felbomlik. 1959-től 62-tg tartott a válságos Időszak. 1962-ben egy taggyűlésen Bandi bácsi ugyan kissé félve, de feltette a kérdést: — Lenni vagy nem lenni? Még egyszer összefogtak, s az egyöntetű válasz így hangzott: lenniI 1963 volt az új nekilndulás éve. Az elő zö sikerek azonban nem ismétlődtek meg. Ez az énekkarnak kedvét szegte; de az új próbálkozások, egy rádiójáték betanulása beváltotta a hozzáfűzött reményeket, elő Is adták a Bratlslaval Rádió magyar adásában. Most Dávid Teréz lldércfény c. darabjából folynak az olvasópróbák. A fiatalokat, sajnos, nehéz megnyerni a kulturális munkának, baj van az utánpót lássál. Most, miután már megfelelőbb helyiség áll rendelkezésünkre, szeretnénk klubszerűén berendezni, hogy a fiatalok ne csak a munkát, a sok próbát, hanem a szórakozásukat ts Itt találják meg. Váljék e terem otthonukká, ahol felfedezik a fiatal tehetségeket és velük karöltve fejlesztjük, virágoztatjuk tovább a csehszlovákiai magyar kultúrát. Köszöntjük a szervezet aktív tagjait és kívánjuk, hogy a fiatalokkal karöltve kölcsönös megértésben találjanak Ismét elismerésre. Forgács Péterné A minap történt, hogy egyik tanítványom egy érdekes képeslapot mutatott. Közönséges képeslap, és hogy mi rajta az érdekes? A zseltzt kastélyban lévő „a Schubert-szobát“ ábrázolja. A zselizl gyerekek mindannyian tudják, hogy Schubert, a nagy zeneszerző valamikor Zselizen Is járt. Sőt hosszabb ideig Is itt tartózkodott. A kastély akkor még Eszterházy János gróf tulajdona volt, és a muzsikus zongorázni tanította a két grófkisasszonyt. Egyik tanulóm meg is jegyezte: — Tanító elvtárs, apukám mondta, hogy a kastélyban az egyik szoba Schuberté volt. — Igen, volt. Persze... vol, voltl Ezen a képen láthatjátok Is, hogy nézett ki. Most nincs. Aztán még sokat beszéltünk Schubertról. Arról Is, milyen szép volna, ha a Schubert-szobát Ismét Schubert szobává varázsolnák. Jó lenne, hiszen évenklnt a zselizt parkban tartjuk a Csemadok-ünnepségeket. Ezer meg ezer ember fordul meg Itt. Körüljárják az ódon kastélyt, amelyben valamikor Schubert ujjal mesés dallamokat varázsoltak elő a régi zongorából, de talán kevésnek Jut az eszébe, hogy megkérdezze: ......és Schubert... a Schubert-szoba? Nézzük magi” Persze, hiába ... Nincs, pincsi De miért nincs? A zongora, amelyen Schubert a kőt grófkisaszszonyt Játszani tanította, nincs Zselizen. Hol van, hová vándorolt? Pedig, úgy vélem, szükséges lenne, hogy a kastélyban egy helyiséget, amelyet Schubert emlékének szentelnek, korabeli bútorokkal és azzal a zongorával rendezzenek be, amelyen valamikor a nagy művész játszott. Hiszen valahol bizonyára megvannak, Hogy hol, azok tudják, akik innen elvitték, illetve elvitatták. TÖKÜK JENŐ > 1
