A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-26 / 17. szám
Duba Gyula KtrbcrSk (Egy komáromi család nyomában Dél-Morvaországban) Vágyak és indulatok — ez maga az ember. Ezek határozzák meg és irányítják cselekedeteit, magatartásét, formálják egyéniségét. De az is az élet vas-igazságai közé Útban jevisovka iáié Km-bemé: Büszke vagyok szülővárosomra, Komáromra Az ember életében a születés és a halál jelenti a kezdetet és a véget. Ez a legteljesebb emberi Igazság. Nem lehet megváltoztatni, nem lehet elfelejteni. Mindentéle tervezgetésnél számolni kell vele. A legteljesebb igazság tehát, amely azonban számtalan kisebb részigazságot tartalmaz és megenged. Az egyik ilyen részigazság az újrakezdés Igazsága; az ember születésével kezdi életét, de a múló évek folyamán még gyakran és — akarva, nem akarva — sokszor szükségszerűen újrakezdi az életet. Az egyik ember többször, a másik kevesebbszer. Az egyik kelletlenül és fogcsikorgatva, a másik szinte a felszabadultság érzésével és önkéntesen. Korber Sándor önkértt ment Jevisovkára új életet kezdeni, ötven éves elmúlt, hét gyermeke közül négyet már a maga lábára állított és elindított az élet útjain, hármat most készít elő, most nevel helytállásra, erkölcsre és becsületre. Nem kellett volna otthagynia Komáromot, a hajógyárat, nem olyan fiatal már sem ő, sem a felesége, hogy az új varázsa, a kalandvágy vonzhatta volna őket. Valami titokzatos, belső erő, valami, a lélek mélyén szunnyadozó és néha fel-feltörő vágy, vagy indulat mégis arra kényszerltett, hogy a szélesen hömpölygő Duna partjáról a dél-morvaországi, sokkal keskenyebb Jevisovka patak mentére, Jevisovka faluba költözzenek új életet kezdeni. Választások egyho r és ma Az első világháború befejeztével burzsoá demokratikus államként megalakult a Csehszlovák Köztársaság. Az új köztársaság alkotmánya minden 21. évét betöltött polgárnak választójogot adott. Szenátorokat azonban csupán 25. életévét betöltött személyek választhattak. De csak a 30. életévüket betöltött polgárokat lehetett képviselőknek megválasztani. Tehát csupán korosabb, megállapodottabb polgárok jutottak a nemzetgyűlésbe, és ezeknek a köztársaság 5000 korona havi fizetéssel gondtalan életet biztosított. A szenátusba pedig csak a 45. évüket betöltött személyeket választhatták meg. Noha az alkotmány egyenlő választójogot biztosított, a gyakorlatban ez a választójog mégsem volt egyenlő, mert több jogot biztosított az uralkodó nemzetnek. Az egész ország ugyanis 22 választókerületre oszlott. Szlovákiában 7 választókerület volt, Kárpát-Ukrajnában pedig csak egy. A választási rend olyan volt, hogy a prágai I/A választókerületben 38 828 szavazat kellett egy képviselő megválasztásához, a Karlové Vary-i választókerületben 47 514, a trnavai választókerületben 53 000, az érsekújvárl választókerületben 84 000, a kárpát-uknajnai választókerületben pedig 78 538 szavazatra volt szükség. Tehát minél alacsonyabban állt az illető választókerület a nemzetiségi ranglétrán, annál kevesebbet őrt a szavazata. Ily módon a kárpát-ukrajnai lakos feleannyit sem ért, mint az uralkodó nemzet tagjainak szavazata. Az uralkodó osztály azonban nem feledkezett meg az osztályszempontról sem, mert aszerint járt el az uralkodó nemzet egyes osztályaihoz való viszonyában. Eszerint a túlnyomórészt uralkodó osztály tagjai lakta prágai I/A választókerületben 38 828 szavazó választott egy képviselőt, a proletariátus lakta prágai I/B kerületben pedig 42 000, Brnóban 47 530, a proletár Ostraván pedig már 53 548 szavazat kellett egy képviselő megválasztásához. A cseh burzsoázia megkülönböztető politikája megmutatkozott abban is, hogy a cseh országrészekben elég volt, ha a politikai pártok jelölőlistáját ’fcsak 100 választó aláírta, de Szlovákiában már 1000 választó aláírását követelték. A cseh országrészekben elfogadták a jegyző által hitelesített jelölőlistát, Szlovákiában azonban követelték a másodfokú felügyeleti szerv vezetőjének, a megyefőnöknek hitelesítését is. (Prandl Sándor felv.) tartozik, hogy az emberi vágyakat és indulatokat döntő módon befolyásolják az életkörülmények, a léleken kívül eső külső tények és objektív helyzetek, tehát az a képlékeny és zsibongó, nagy életkomplexum, amit társadalomnak nevezünk. Így teljesedik be a természet dialektikája. A sorsát formáló és irányító ember maga is produktum — terméke az időtlen időkben folyó közösségi emberi életnek. S ebben a tekintetben egyetlen emberi élet is tükrözheti egész közösségek, népcsoportok ős társadalmi alakulatok életét. Korber Sándort hát milyen külső — vagy belső — okok vitték a távoli Jevisovka mentére? Volt munkahelyén, a komáromi hajógyárban nem tudtak a kérdésre kielégítő választ adni. Ki láthat bele az emberi léié« mélységeibe, amikor az láthatólag ok nélkül cselekszik. Laurinec elvtárs, Korbar volt közvetlen munkatársa adott néhány felvilágosítást, amelyek azonban nem hogy megvilágították volna, de egyenesen érthetetlenné tették az esetet. •— Főgépész volt az oxigénezőben és jól keresett. A gyerekpótlékkal talán háromezer koronára is kijöhetett havonta. Semm; oka nem volt, hogy elmenjen. Kifogástalanul végezte a munkáját. Felelős ős állandó idegfeszültségre késztető munkahelyen dől gozott — az oxigénnel körültekintően kéll bánni, mert robbanás veszélye fenyegethet —, de munkája különben nem volt megerőltető. S ő maga? Jókedélyü. rokonszenves munkatárs volt, széles látókörű és olvasott. öt éve párttag. Mindenben egyéni véleménye van, néha bizony nem is egyezett a többiekével, de Ilyenkor is igyekezeti megvédeni és érvényesíteni. Nem kezdeményező természet, de mint párttag, különösen a munkában jól megállja a helyét. Valamikor mozgalmi munkát Is végzett, meg is gyűlt a baja a nyilasokkal, mint felvidéki kommunistát megverték és becsukták, ügy tudom, egy évre. Nálunk a hajógyárban hat évig dolgozott. — Külső okok tehát nem kényszeríthették el Komáromból? — Ha igen, csak ő tudhatja, hogy mik voltak azok. Határozott ember, erőslelkü és kemény. Azt hiszem, elsősorban benne kell keresni az okokat. Amikor elbúcsúzott, (Folytatjuk)
