A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-26 / 17. szám

Sebestyén Pál, mechanlzátor Milyen JA, hogy már ilyen ko­rán kel a nap. Ugyanis, ha hajna­li At és hat óra között sötét vol­na, a palásti traktorosok sokat vakoskodhatnának. Igen, a palás­ti Egységes Földmüvesszűvetkezet traktoristái a tavaszi munkálatok megkezdése előtt ezt mondták ne­künk: ,.Abban a pillanatban, amint lehetséges lesz, hozzálá­tunk a tavaszi munkálatokhoz. Meghosszabbított műszakokban. Hisz a termésről van szú.“ Ugyan­ezt mondta Sebeátfn Pál mecha­nlzátor, hatalmas szál ember, aki virradat óta Járta motorkerékpá­ron a határt, hogy a munkát, a töld előkészítését, a vetést semmi se akadályozza. A mechanizáűiós központban az­nap is már kora reggel óta nagy volt a sürgés-forgás. A felhőtlen ég sokat ígért: „Ma egy kicsit megfogyatkozik a munkánk,“ dör­zsölte a kezét Zldullak Jozef az elnök, aki nem érkezhetett későn oly nap, amikor minden kockán forgott. Gál János agronómus a sorban érkező traktorvezetőket kioktatta feladatukról. Azok azonban maguk is Jól tudták, mi a kötelességük. Egyesek már fél­hatkor traktoruk körül forgolód­tak. mások néhány perccel ké­sőbben, de hat órára már vala­mennyien kint voltak a határban. Nem volt Idejük sok beszédre, mikor sok száz vetetten hektár várta őket. Bizony, aznap reggel mind a harcminkét kerekes és két hernyótalpas traktor, sőt még huszonöt pár lő is kivonult . . . Mikor a javítóműhely vezetője, Knajzel Kálmán, aki a mezőgaz­dasági gépekért felelős és Tek­nős Péter, aki viszont a motorok­ra ügyel, kiment a határba, meg­tekinteni. hogy minden műkö­dik-e, vagy hét óra felé járhatott az idő. A huszonegy hektáros Lapos dűlőben Cíéeck? Antal és Jaro- Slk József traktorvezetők árpát vetettek. Heéko József és Sandy József szövetkezeti földművesek segítettek nekik. Utánuk Beüo Ká­roly traktorvezető boronáit. A ti­zenegy hektáros Lucernáskert dű­lőben Zsiga János és Benko Gyu­la cukorrépát vetettek. Egy trak­torral. Pihenésképpen mindig az egyikük segített a vetőgép mel­lett. A harmincnyolc hektáros Hegy dűlőben öt traktorista ve­tett árpát, „A töröklyuk“ alatti dűlőben pedig két traktorvezető uborka alá készítette elő a földet. Folyt a munka a Nádas és Paska dűlőben is . . . Ugyanígy a Singer tagon, ahol tizenöt nő elöcslráz­­tatott burgonyát ültetett. Termé­szetes, hogy a kertben sem he­nyéltek. Hisz a palásti szövetke­zeti földművesek közismerten ki­váló kertészek, zöldségtermelők. Az egész délelőtt nem volt elég arra, hogy bejárjuk a határt. Pe­dig autóval jártuk. A földek na­gyobb része a falut környező lej­tőkön fekszik. Nehéz itt a munka mind az állatok, mind a gépek számára. S az emberek sem he­nyélhetnek, ha el akarják végezni munkájukat idejére. Ezért aztán rövid volt a déli munkaszünet. Déli egy órakor újra kezdődött a munka. A gazdasági épületek közelében fekvő húsz hektáron mákot vetetek, Antal Ernő meg­javított traktorján hozzálátott a többéves takarmány trágyázásá­hoz. A munka terv szerint folyt tovább . ., Szöveg és képek: JOZEF SLUKA Az árvízzel sújtott területek lakossága remélt hogy az ez évi tavaszi áradás utol­só volt a vidék történetében. Egy év múl­va ugyanis a Labore vízgyűjtő területének tavaszi vízfeleslegét a vihorlát-aljt hatal­mas víztároló fogja majd fel. A Labore környéki falvak népe bizony nem ünnepelhette meg békességben a hús­véti ünnepeket. A folyó vize megáradt, a gátak nem tudták megtartani a hegyekből lezúduló patakok vizét. Néhány helyen át­törték a gátat a zavaros hullámok és el­árasztották az utakat, a mezöt. Ez lesz már az utolsó?

Next

/
Thumbnails
Contents