A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-19 / 16. szám

Aktívabb munka, frissebb szellemi élet A losonciak azt mondták, hogy még ilyen járási konferenciájuk nem volt, mint a mos­tani. A küldöttek nem ültek tétlenül, nem is csupán az ebédért vettek részt a konfe­rencián. Volt ott bőven ünnepi hangulat, méltón a szervezet tizenöt évéhez, de volt vita is, ellenvetés és javaslat a jövőre nézve. Losoncon is tanúi lehettünk az új szellemi élet megnyilvánulásának, a gondolkodó em­bernek az élet jelenségeihez, a szervezeti problémákhoz, a társadalmi munkához való aktívabb, komolyabb hozzállósának. A pártcsoport ülésével kezdődött a kon­ferencia. Ez Így is helyes, hiszen a kom­munisták voltak az úttörői kultúrszerveze­­tünk létrejöttének. Fáradságot nem kímélve járták a falvakat és városokat, felvilágosí­tották annak idején a népet, a szocializmus erős bástyájává kovácsolták a dolgozó tö­megeket, új eszméket, okos szót hirdettek és hirdetnek az embereknek. Úttörő mun­kájuknak köszönhető, hogy falvalnkon, vá­rosainkban a Csemadok szervezetek, a tánc, ének és zsínját-szó csoportok, előadásokon és társadalmi munkán keresztül terjesztik a szocializmus eszméjét a magyar dolgozók között. Am a kommunisták nemcsak bátorságuk­kal tűnnek ki, hanem alapos marxista tudá­sukkal, széles látókörrel, tárgyilagossággal és nyíltsággal, az új, a haladó szellem iránti jő viszonnyal, küzdő szellemmel az elavult és rosszemlékű jelenségek és módszerek el­len. Ez nyilvánult meg Losoncon is, nem­csak a pártcsoport ülésén, de az egész kon­ferencián. A küldöttek büszkén vallották magukénak azokat az eredményeket, me­lyeket a járásban elértek az utóbbi tizenöt év alatt. Ám szomorúan, néha aggódva szól­tak egyes elvtársak nemtörődömségéről, hozzá nem értéséről, sőt rosszindulatáról, ami akadályozza az eredményesebb munkát falvainkon a kulturális és a közéletben egy­aránt. A konferencia különösen kiemelte a Cse­madok feladatát a proletár nemzetköziség, a szocialista hazafiségra való nevelés terén. Ez annál is fontosabb, mert a járáson nyelv­határ fut végig. Szlovák és magyar dolgozók találkoznak a napi életben, a közös teendők elvégzésére az üzemekben, szövetkezetekben s a hivatalokban. Kétnyelvű embereik közös társadalmi életet élnek. Ez azonban megkö­veteli, hogy egymást tiszteletben tartsák és megbecsüljék. A „kétnyelvűség tényét a hivataloknak is figyelembe kellene ven­niük, mondották a losonci küldöttek, na­gyobb tisztelettel viseltetni az emberek iránt. A kultúrmunka nevelő hatását az is visz­­szatükrözte a konferencián, hagy a Csema­dok szervezetek a járásban nem végeznek öncélú klub-életet, hanem a népnevelő és kulturális tevékenységet az élet főbb társa­dalmi feladatainak megoldására összponto­sítják. Így pl. a tavaszi és nyári kultúrmun­­kával a magyar dolgozókat intenzivebb me­zőgazdasági termelésre serkenti. Dicséretre méltó e téren a Csemadok zsélyi szerveze­tének kezdeményezése, melynek az egysé­ges földművesszövetkezetben dolgozók tag­sága elhatározta, hogy megalakítja a szo­cialista munkabrigádot és olyan munkát fog végezni, hogy ezt a elmet Iki is érdemel­je. A termeléssel foglalkozó felszólalásoknál csupán azt lehet hiányolni, hogy a konfe­rencia keveset foglalkozott a szaknevelés problémáival, a dolgozók esti iskoláinak jelentőségével. A konferenciára jellemző, hogy aktuális feladatok megoldására irányította a küldöt­tek s a Csemadok-szervezetek figyelmét. Főleg a választásokról esett sok szó. A kül­döttek Ígéretet tettek, hogy a Csemadok­­szervezetek a faluközösséggel egyetemben méltóan vesznek részt a választások előké­szítésében. Helyesen hangoztatták, hogy a Csemadok-szervezetek nem csupán kultúr­műsorral járulnak hozzó a választások ün­nepélyessé tételéhez, de aktív segítséget nyújtanak a választóbizottságtiknak az agi­­tációs munkában is. Meggyőzik a magyar dolgozókat, hogy olyan képviselőkre sza­vazzanak, akik társadalmi munkőjukkal kiérdemelték a dolgozók bizalmát s poli­tikai és szdkmai képzettségük eléri azt a színvonalat, ami biztosítéka, hogy a jövőben eredményesen végezhessék a reájuk háruló feladatokat. Amit nem lehet elhallgatni, az az ifjúság kérdése. Ogy mint a többi konferencián« Losoncon is sok szó esett az ifjúságról. Nem csupán a nevelés problémáiról beszél­tek, hanem inkább a Csemadok utánpótlásá­ról. A szervezet tagsága lassan kiöregszik; új, fiatal lelkes gárdával kell feltölteni a szervezetek sorait. Nézetem szerint a loson­ci járásban erre minden feltétel megvan. Ezt igazolja a konferencia küldötteinek öszetétele is, ahol az idősebb elvtársak, az alapító tagok mellett sok fiatal vett részt a konferencián. Ezeknek arcáról nemcsak az életkedv és vidámság tükröződik vissza, de szavukból kicsendült a tenniakarás, a kultúráiét utáni vágy és érdeklődés. Néhány szervezetet bíráltak a gyönge munkáért, majd sok javaslat, hozzászólás és kérelem is elhangzott a konferencián. S amit a fülekicUkel kapcsolatban mond’ak, az inkább egy önálló riportot érdemelne. Ebből csak azt ragadjuk ki, hogy az ötven magyar tanító közül Fülekén csaknem nyol­cán vesznek részt az énekkarban. S ami a füleki népművészeti együttes létrejöttét il­leti, szinte nevetséges, ami e körül forog. Füleken van lelkes kultúrgárda, de az ille­tékesek nem tudnak megegyezni, hogy mi­lyen nevet adjanak az alakulóban lévő nép­művészeti együttesnek. Egyesek már a római időkből kerestek revet, csak azért, hogy közös nevezőre jusanak. Bátran beszéltek az emberek a munka­formákról is, a Csemadok tevékenységének tartalmáról. A mai időknek már nem felel­nek meg azok a munkamódszerek, melyek a Csemadok létrejöttének időszakőban szü­lettek — hangoztatták a küldöttek. Oj tar­talmat, jobb minőséget a Csemadok munká­­jában — mondották. Több segítséget kér­nek a központi bizottságiéi mind szakmai, mind metodikai téren. Ezek után csak egy kívánságunk lehet, hogy az az elvtársias magatartás, ami a kon­ferencián megnyilvánult, nyilvánuljon meg a munkahelyeken is, hogy azokat az ígére­teket, melyeket a küldöttek tettek s a ha­tározatokat, melyeket a konferencián el­fogadtak, eredményesen valósítsák meg kul­turális életünkben. major Ágoston Calántai problémák Galántán március 15-én reggel nyolc óra­kor a gépállomás nagytermében a magyar iskola pionírjai üdvözlik a Csemadok 13. járási konferenciáját. Elhangzott a Munka dala, a küldöttek elfoglalják helyüket, hogy kiértékeljék az elmúlt évben végzett mun­kát, tervezzenek, határozatokat hozzanak. Sajnos, a tavalyi konferencián kitűzött ter­vek és az elvégzett munka nem állnak arányban egymással, sotk helyi szervezet­ben az általános ok: a kultúrház, a szak­képzett irőnyltók hiánya, de legfőképpen, hogy a vezetőség hanyagul végzi feladatait. „Amilyen a vezérkar, olyan a legénység" —. mondotta Pásztor Ferenc, a járási bizottság titkára. Népnevelő munkánkat úgy kell irányítani, hogy örömtelibbé tegye az emberek életét és növelje a magyar dolgozók szociálist!

Next

/
Thumbnails
Contents