A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-12 / 15. szám

csolatba kerülnek egymással. Rebeka ügyeskedésével sokáig felszínen marad, végül is elbukik. Emília szenved és nélkülöz, de végül is eléri a megérdemelt boldogságot. A Jó eléri célját a gonosz megbünhődik. Ez a regény erkölcsi tanulsága. Társadalmi mondanivalója azonban sokkal több ennél.

Sharp Rebecca alacsony származású árva leány, aki egyedül áll a világban, s tudja, hogy az érvényesülés pénz és rang nélkül, pártíogó nélküli szinte lehetetlen. Csak saját magára számíthat, ügyességére, rátermettségére, fiatalságára, csinosságára. A kegyelemből, irgalmasságból kijáró alamizsnát elveti, mert sérti önérzetét, büszkeségét (amikor megválik a nevelőintézettől, visszadobja a táskájába ügyeskedett ajándékot, mivel tudja, hogy az a magafajta szegény leánynak nem jár ki). Üde, fiatal lány, noha múltját homály és titokzatosság fedi. így kerül barátnője családjához, vendégségbe, ahol egy piperkőc dandy képében véli megtalálni szerencséjét. Először a szülök rokonszenvét igyekszik elnyerni, majd fiuk munkája iránt mutat élénk érdeklődést, egyszerűnek, kedvesnek mutatja magát, de belsejét feszíti a számítás, az alakoskodás. Joseph Sedley, a férjjelölt gyarmati főtisztviselő tehetségtelen, bábú, akit csupán születése predestinált a jólétre és a gyors karierre. Rebecca igyekszik „megfogni“ őt, de ügyeskedése kárba vész, pedig már biztosnak ígérkezett a siker.

Emberileg elítélhetők azok az eszközök, melyeket Rebeka fel akar használni, szándéka azonban helyeselhető, hiszen a házasság révén csupán anyagi biztonságot, jólétet akar, s ezt sokkal ártatlanabbul próbálja megszerezni, mint kiszemelt áldozata, aki a gyarmatok népének elnyomása, zsarolása révén éli gondtalan életét.

Rebeka a sikertelen próbálkozás után nevelőnőnek inegy, de Emília családjával igyekszik fenntartani kapcsolatait, hiszen Jósé úr elvesztését nem tartja véglegesnek. Egy gazdag főúri családban kell betöltenie tisztét, Sir Pitt Crawley lord házában, aki fösvénységéről, embergyűlöletéről közismert. Rebekát azonban nem lehet elrémíteni, s rövid idő alatt nemcsak alkalmazkodik új helyzetéhez, hanem nélkülözhetetlenné is teszi magát. Látszólag a lord szívét hódította meg, titokban azonban a ház ifjú örökösének, Rawdon Crawley-nek vetett gáncsot. A fiatal mágnás nyalka világfi és a hadsereg rátarti kapitánya, aki megszokta, hogy sikerei vannak s annál nagyobb lesz a meglepetése, hogy Rebeka tartózkodó vele szemben. Éppen ez a büszkeség kelti fel érdeklődését a lány iránt. A kibontakozó kapcsolatnak titokban kell maradnia, mivel a család ellenezné a lord és a nevelőnő frigyét. Különösen a dúsgazdag nagynéni előtt ajánlatos az óvatosság, hiszen Rawdon lesz az örököse. Rebeka a felvilágosult szelleméről ismert nagynénit is meghódítja, s amikor elérkezettnek látja az időt, titokban megesküszik Rawdonnal. A bonyodalom azonban hirtelen megkezdődik. Sir Pitt megözvegyült és feleségül kéri Rebekát. Szegény leány kénytelen visszautasítani a hallatlan szerencsét s bevallja, hogy már férjezett, férje nevét azonban egyelőre fél bevallani. A nagynéni kegyét megtartani akaró cselszövés azonban sikertelenül végződik, ezért Rebeka és Rawdon felfedik titkukat, összeköltöznek, de házasságukat nem ismeri el a

család, Rawdont kitagadják, így mitsem ér a főúri frigy. Az élelmes Rebeka azonban •tőkét csinál férje nemesi rangjából: hitelezőkhöz fordul s megpróbál rangjukhoz méltóan élni. Azon mesterkedik, hogy viszszalopja magát a gazdag nagynéni kegyeibe, s biztosítsa férje számára az örökséget. A Crawley család azonban résen van, és a végrendelet megmásítására bírja a nénikét fjókai grófja jut az olvasó eszébe!).

Mialatt Rebeka merész játékot űz a sorssal, barátnője Emilia, esküvőjére készül. Vőlegénye George Osborne kapitány egy jómódú polgár elkényeztetett fia. A házasságot mindkét család évek óta szorgalmazza, hiszen a személyes vonzalmon túl anyagi érdek is fűzi őket: apáik ugyanis üzlettársak. Emília apja a Waterlooi csata előtti zavaros gazdasági tőzsdemachináciők folytán csődbe jut, így a házasság is megfeneklik, hiszen az Osborne családnak nem érdeke többé a frigy létrejötte.

Emíliát bánata döbbenti szégyenére, s megadón tűri sorsát, de örömmel fogadja szeretett Georg-jának új közeledését, akit a szánalom kerget vissza egykori jegyeséhez. Igaz ugyan, hogy a könnyelmű tiszt lelkiismeretét barátjának, a csupasziv, szerény Dobbin kapitánynak nem kis fáradságába került felkelteni. Emilia azonban mit sem tud a közös barát szerepéről. Sejtelme sincs arról, hogy Dobbin titkos imádója, aki azon fáradozik, hogy reménytelen szerelmének biztosítsa a boldogságot. Az író finom eszközökkel érzékelteti, hogy Emília és Dobbin lelkivilágában milyen sok közös vqnás van, egyéniségük mennyire rokon, ezért a bonyodalom végén nem jelent meglepetést, ha végül mégis egymásra találnak.

Mialatt a két barátnő életútja izgalmas feszültségek, drámai fordulatok révén révbe jut, a játszmába beleszól a hiúság vásárának nagy kikiáltója, a történelem: Szent Ilona foglya megjelenik a kontinensen és utolsó próbát tesz, hogy visszaszerezze a hatalmát. Európa megmozdul s az angol hadsereg is megjelenik a szárazföldön. Soraik között van George és Rawdon is, akik gyors karriert remélnek befutni, így a csata jő alkalomnak látszik számukra. Az ifjú feleségek elkísérik férjüket Brüszszelbe, és várják a csata kimenetelét. Mindegyik a maga módján várja a sikert. Emília csupán férje életéért aggódik. Rebeka viszont fontolóra veszi a lehetőségeket. Mindenesetre leltárt készít vagyonából, de kutató szeme már az új férjet fürkészi — mert rideg számítással fontolgatja a hadi özvegység bekövetkezését — aki Jósé úr személyében meg is jelenik. A csata azonban bizonytalan kimenetelű. A félénkebbek menekülnek, így Rebeka egyelőre lemond ugyan Jósé úr meghódításáról, de hatalmas összeggel kárpótolja ezért magát azzal, hogy eladja lovait a megfutamodó első számú férjjelöltnek. A szeszélyes sors azonban Emíliát teszi özvegygyé, Rawdon sértetlen marad. Rebeka a hadsereg győzelmét saját diadalát Is be akarja tetőzni: a gőgös Crawley-ek Rawdon állítólagos hősiességével akarja meglágyítani. Egyideig a győzők seregével Párizsban élvezik a diadalmaskodóknak kijáró sikert, hitelezőik elől azonban menekülniük kell, ezért visszatérnek Londonba. Londonban egy dúsgazdag márki barátságát nyeri meg, akinek tekintélyes és befolyása megnyitja előtte a társaságok szalonjait. A gyávaságáról közismert öreg kéjenc azonban türelmetlenül sürgeti a fontokban kifejezett jóindulaténak ellenértékét, Rebeká tehát egyidőre meg akar szabadulni férjétől, akiben nem is alaptalanul felébred a féltékenység.

Rawdont hitelezői az adósok börtönébe csukják, aki hiába könyörög nejének kiszabadításáért, az láthatóan

14

Thackeray a múlt század első felének neves angol regényírója, aki nevét elsősorban szatirikus társadalmi regényeivel tette ismertté. Kedvelt témája volt a történelemből merített mondanivaló szatirikus, parodizáló feldolgozása. Legismertebb művei az angol nemzeti múlt dicsőségét felelevenítő Esmond, a nagy angol királyok életét megrajzoló Négy György, az irodalmi világ bohémságait megörökítő Angol Humoristák, a tehetségtelen epigonokat kifigurázó Sznobok könyve a nemesi kiváltságokra törekvő sznobok szatírája A nagy Haggarthy-gyémánt, a Hiúság vására és a Virginiai testvérek.

Legolvasottabb regényei kétségtelenül a Hiúság vására és a Sznobok könyve. Mindkét művében a nagyképű törtetők nevetséges figuráin keresztül mond ítéletet a képmutatás és a hiábavaló tülekedés felett. Bármilyen irónikusan is írt Thackeray koráról, művei mentesek a borúlátástól és a csüggedéstől. Szereti a bűnös kort és a nem kevésbé vétkes embereket, hiszen bizonyos abban, hogy haláltáncukai-'járják, ezért megbocsát nekik. Játszi könnyedséggel, kaján kedélyességgel, vidám paródiával vetkőztetl pőrére áldozatait. Hisz az emberben, de elítéli a kort, melynek áldozatául esett. Ezért alakjai még bűneikben fetrengve is szánalomraméltók, hiszen lelkűk mélyén ártatlanok* Nagy kortársnője, Bronte, nemcsak a kort, hanem az embert is bűnösnek találta, sőt gonosznak, hiszen az Üvöltő szelekben a megbántott, mellőzött ember a lelkében felgyülemlő ádáz gyűlölettől hevítve démoni szörnyeteggé válik, s nem nyugszik addig, amíg ki nem elégíti bosszúvágyát. Sajnos, néhány kritikusa pozitív értelemben bírálja Heathcliff alakját, hiszen úgymond az jogosan vesz elégtételt a rajta elkövetett sérelmen. Ez a vitatható igazolás azonban nem mentheti fel őt emberi gyengeségei alól, alantas érzelmeitől. Nem így Thackeray, aki ártatlanabbnak, jobbnak ábrázolja tévelygő alakjait. Szerinte az élvezeteket hajszoló ember ténykedése csak játék, s gáncsai csak ártatlan cselek.

Hiúság vásárának nevezi azt az emberi tülekedést, melyben mindenki túlértékeli önmagát és mindenki a másik rovására akar nyerni. Az író újra meg újra terítékre viszi a sznobizmust, melyet a szatíra eszközeivel figuráz ki. Thackeray nem hitt abban, hogy a magántulajdonon alapuló társadalom megjavítható, ezért műveiben tetemre hívta a kort s kimondta felette az ítéletet.

A Hiúság vására szarkasztikus iróniával két ellentétes jellemű barátnő életútját rajzolja meg. Sharp Rebecca a megtestesült képmutatás, aki az.ármánytól, a cselszövéstől sem riad vissza, hogy elérje célját. Sedley Emília a naiv őszinteség, az alázatos jóság mintaképe, aki akaratlanul hányattatja magát a sorssal s megadja magát neki. A két életsors párhuzamosan

íátSZÓdik. S a <i7.prpnlnk ifinrnl idnro Ifpn-Thackeray:

Hiúság vására