A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-12 / 15. szám
Szólásmondásaink eredetéről Nem káptalan a feje A nem káptalan az én fejem kifejezést /> akkor szoktuk használni, amikor azt akarjuk mondani, hogy „nem tudhatok mindent, nem tarthatok mindent észben, nem emlékezhetek mindenre“. Mi Is tulajdonképpen az a káptalan? A latin capitulumból lett magyar káptalan szó a püspököknek kanonokból álló tanácsadó testületét jelenti. Tudni kell azonban hogy egykor a kanonok testületére, illetve a káptalanok levéltárára bízták a magánemberek is azoknak a fontos iratoknak, pl. végrendeleteknek, szerződéseknek, nemesi leveleknek megőrzését, melyeket a háborús vagy más veszély miatt nem mertek otthon tartani. A káptalanok tehát olyan hiteles helyek voltak, amelyek nemcsak a mai közjegyzői hivatalok 'munkakörét látták el, hanem ahol a letétbe helyezett okiratok alapján felvilágosítást is tudtak adni mindenféle birtokjogi, családtörténeti és hasonló kérdésekben. Ezért mondták a nagytudású és legkülönfélébb kérdésekben jártas emberre, hogy valósággal káptalan a feje. Hogy szólásunkban a káptalan a tudás jelképeként szerepel, ahhoz hozzájárult még egy másik ok is. Ugyanis a régi nyelvben káptalan volt neve annak a kanonoknak is, aki a közhitelű okleveleket hívják kordának. Ezért nem lehetetlen az sem, hogy a korbács jelentésű korda az alapja szólásmondásunknak. De az is lehetséges, hogy a korda szó mindkét jelentése közrejátszott a szólás kialakulásában. Nincsen sütnivalója K léhány kifejezésünkben (nincsen, el' V ment vagy elfogyott a sütnivalója, volt elég sütnivalója stb.f a sütnivaló észt, értelmet jelent, Honnét ered a sütnivalónak ez pz értelme? A magyar nyelvterület egyes vidékein sütnivalónak neveznek korpából, komlóból és vízből, esetleg hagyma hozzáadásával készült keveréket, melyet élesztőül vagy kovászul használnak. Ezt a keveréket, miután a napon megszárították feltördelve és zacskóba téve, szellös helyre elteszik. Kenyérsütéskor egy darabot szétmorzsolnak belőle, leforrázzák, s ezt dagasztják bele kovászként a kenyérbe. Azt a szókapcsolatot, hogy nincsen vagy elfogyott a sütnivalója, eredeti értelemben azon a vidéken használhatták, ahol a kenyér kelesztéséhez használt keveréket sütnivalónak nevezték. Ezen a vidéken nyilvánvalóan azokra az asszonyokra alkalmazták, akik vagy nem csináltak maguknak olyan keveréket, vagy akiknek kelleténél hamarabb elfogyott belőle a készletük. Később, amikor a köznyelvben is elterjedt, átvitt értelmű szólás lett belőle annak kifejezésére, hogy valakinek nincsen annyi esze, amennyit elvárnak tőle. Az új jelentés kialakulásának oka nyilvánvalóan az a hasonlóság, amit a sütnivaló nélkül maradt asszony és az ostoba, bamba mulya ember tehetetlensége között figyeltek meg. — bá — Az életből ellesve írta, és egyúttal a káptalani iskola igazgatója ts volt. Káptalan volt a neve annak a levéltárosnak is, aki a hozzá forduló érdeklődőknek különféle felvilágosításokkal szolgált. Ezért az olyanféle kifejezésben, mint „nem vagyok káptalan, hogy mindent tudjak“, erre az ugyancsak káptalannak nevezett és a régiektől rendkívül okos embernek tartott kanonokra való célzást is láthatunk. Kordában tart £z a szólás azt jelenti, hogy szoros, szigorú fegyelem alatt, keményen, féken tart valakit, szigorúan bánik valakivel. A korda szót más kapcsolatban nem szoktuk használni. Mi ennek a szónak az eredete? Korda volt a hunok királya 520-ban; de nem hozzá kapcsolódik a szólás korda szava. Ez a szó nyilvánvalóan az olasz corda szóból ered, mely húrt jelent. Kordának nevezték a szerzetes csuhát derékban átkötő vastag zsinórt. Valószínű, hogy amikor először kezdték átvitt értelemben használni ezt a szót, a világi papoknál szigorúbb szabályok szerint élő szerzetesekre gondoltak. A korda ily módon a szerzetesi fegyelem jelképévé vált. Ilyen értelemben szerepel a korda egyik régi népdalunkban is: , Inkább férjhez mennék, hogy sem apáca lennék. Nem szoktam kordához“. Egyes nyelvjárásokban azonban még manapság is a kötélből készült korbácsot A ketrec A kisfiú sír. Egyedül van az osztályban. Bezárták. Kint süt a nap. A fekete tábla úgy mered rá, mint egy halotti lepel. Az üres fogasok nyelvüket öltögetik feléje. A katedra magas asztalán ott az osztálykönyv, benne lejegyezve halálos bűne. A tanítás helyett futballozni volt. Ez szégyen. Újra zokogni kezd. Léptek hallatszanak a folyosóról. Szétmaszatolja könynyeit és nekifekszik a büntetés írásának. A léptek eltávolodnak. Kint süt a nap. Előveszi máradék uzsonnáját.. Nem ízlik. Kint süt a nap. Felkel és végigjár a padok között. Minden másodikat felcsapja. Az egyik pad alatt ott fekszik egy golyó. Szép, színes üveggolyó. Elmosolyodik. Tudja kié. Tegnap nyerte tőle el. Délután játszottak a ligetben. Sütött a nap. Most viszszakerül hozzá a golyó. Gyengéden megrúgja, a golyó messze szalad. Utána fut. Már nem sír. Játszik. A golyó rohan, ő utána. A golyócska begurul a szertár ajtaja alá. Elkomorodik. Megpróbálja megnyomni a kilincset. Az ajtó enged. Megvan a golyó. Zsebre vágja. Szétnéz Kitömött állatok néznek rá vissza. A felsősök tanulnak róluk. A kígyónak pá'paszeme van. Mint a tanítónak. Felfedezi a baglyot. Ismeri, nekik is van otthon fából. Kaland ez, valóságos kaland. Egyedül az őserdőben. Hirtelen összerezzen. Az egyik sarokban egy ketrec áll, benne két élő szarka cibálja egymást. Félnek tőle. Közelebb lép és kenyeret nyújt feléjük. Nem hisznek neki, rettegve röpködnek, ütik magukat a rácsba. Kint süt a nap. A fiúcska szeme felcsillan. Felemeli a ketrecet és becipeli az osztályba. A két madár halálfélelmében rikácsol. Kint süt a nap. A kisfiú odalép az ablakhoz és elhúzza a ketrec rácsát. A szarkák egy pillanatra megmerevednek, aztán mint az őrültek repülnek ki a szabadba. Kint süt a nap. A madarak mind kisebbek lesznek és eltűnnek az ég kékjében. Kint süt a nap, a kisfiú kacag. Hatalmasnak érzi magát. Hatalmasabbnak, mint egy valóságos futballbírő. A részeg Utálom. De bizonyos értelemben imponál nekem. Mint minden, amit nem tudok utána csinálni. Mint ahogy nem tudnék ölni sem. Civilizált vagyok. Így neveltek és komolyan veszem a civilizációt. Ebben nagy erő rejlik, de ugyanakkor nagy gyengeség is. Gyakran azon veszem magam észre, hogy keresem az alkalmat egy részeget megfigyelni. Ő könnyű szerrel felrúgja a korlátokat. Neki ebben rejlik az ereje. Nevet, mindenen nevet. Józanul nem nevetne. Vagy tör, zúz, goromba. Józanul gentleman. Barátkozik fővel, fával. Józanul nem bírja a füvet meg a fát, ugyanúgy, mint én őt. Kinyitja szívét és zsebét. Józanul nem ad a koldusnak sem. Elsírja bánatát, fuccsba ment szerelmeit. Józanul adja a boldogot. Bevallja bűneit. Józanul letagadja a csillagot is az égről. Bátor lesz, mindenkivel harcba száll. Józanul hajlong jobbra, balra. Kedveskedik, odaadja a legjobb falatot, teli poharát, teli szívét. Józanul elveszi a legjobb falatpt, teli poharat, teli szíveket. Szépnek látja a világot, kergeti a megálmodott álmokat. Józanul szalad az álmok elől. Keresi paradicsomi önmagát, amit józanul elfelejt. Beszél, mesél, fantáziái, hazudik. Hallgatom, utálom, irifylem. SIMKŰ MARGIT 10
