A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-05 / 14. szám
irodalom pedő úrhatnámsággal és flllszterséggel szem* ben a lázadás hangiát ütötte meg, s egy új élet kialakításának követelményét hangoztatta. Nehéz harcot vívott a megélhetésért. Magányosan, afc Irodalmi csoportosulások határszélén élt. Életkörülményeinek hatása alatt pesszimizmusra hajlik, de sohasem hódolt be, néni Vált megalkuvóvá. Magatartásénak szimbóluma áí üstökös, a világűr egyedül keringő fáklyája: nagy fényű, de társtalan jelenség. Ez a törhetetlen magatartás egy hűtlen világgal szemben erkölcsi értéket jelentett. ff A századvégi Irodalmi éüehzéknek Vajda János mellett legtehetségesebb költője és hírlapírója, Reviczky Gyula (1855—1889) a Nyttrá niegyel Vitkócon született. Egy szlovák cselédlány és egy mulatozó felelőtlen túágyar földbirtokos törvénytelen gyermeke Volt. Apja házában — aki eltékozolta egész vagyonát, fia örökségét Is — megismerte a magyar dzsentri réteg züllését, pusztuló életét. Fiatal korában sokat nyomorgott, „törvénytelen“ származása miatt nehezen érvényesült. Egy Ideig nevelősködött, később Aradon, majd Kassán ellenzéki szellemű lapok munkatársa volt. 1877-ben Pestre megy, sokáig nehéz körülmények között él, csak tíz év múlva Jut biztos álláshoz, mint a Pesti Hírlap színi kritikusa. Anyagi körülményei rendeződtek, költői sikerei Is voltak, de fiatal koréban szerzett tüdőbaja egyre Inkább elhatalmasodott rajta, s két év múlva meghalt. Reviczky költői tehetsége elég korán kibontakozik. Származása és keserű élettapasztalatai növelik benne a társadalom iránt érzett ellenszenvet. Lírájában leleplezte a züllött, műveletlen úri osztályt és a hozzá törleszkedő, kicsinyes pesti polgárságot, bírálta kora társadalmának embertelenségét s a hivatalos politikát. Egyéni nyomora és az érvényesülésért vívott küzdelmei nyomán támadt kiábrándulása, panasza, szenvedése és álmodozása gyakran elvontan szólal meg, konkrét nemzeti és korjelleg nélkül. Sokszor keresett vigasztalást a vallásban, látta a társadalmi visszásságokat, de kiutat nem talált; belenyugvást hirdetett. Szerelmi költészetében, félre dobva a polgári képmutatást, elsőnek énekelte meg a társadalom számkivetettjeit: Perdita-dalrtk. A világnézeti nyugtalansága, a szimbólumok és hangulatok iránti érzéke, a huszadik századi módim költészet egyik előfutárává avatják. Arany János főképpen Reviczkyre célzott Kozmopolita költészet című versével, mert költészete tele vaj) csalódással, lemondással, Mi bal van a világon? Ml baj? ... tekints körül.' Penészes pincelyukban, Hová nap bé se kukkon, Ül nedves szalmazsákon egy váz a sok közül. Páltnkagöz tódul belőle; Káromkodás az estimája, S oly szennyes a ruhája, Mint lelkének minden redö/é. ff A századvég következő jelentős költője, Komjáthy Jenő (1858—1895) a Nógrád megyei Szécsényben született, elszegényedett klsnemesl családból. Korán kezdett érdeklődni az irodalom iránt, pozsonyi gimnazista korában már maga Is irogátett. Budapesten bölcsészetet hallgatott ét egyetemen, de nem szerezte meg az oklevelet, hanem elment polgári Iskolai tanárnak Balassagyarmatra. Itt túegilősült, de mivel kimutatta ellenzéki íhágátartását, 1885-ben büntetésből egy Nyltra megyei kisvárosba, Szenicre helyezték át. Nemcsak lelke, hanem teste is beteges volt. Barátkozott Revlczkyvel, s rá Is nagy hatással volt a német Idealista filozófia, szinte kizárta magát korának társadalmából. Honvágyat érzett egy sejtett hazába, valami Eszmehonba, Istenországba. Kellemetlen volt neki az örökös rosszalás, szomorúság és sopánkodás, kelletlen az akaratbénltó tagadás, mely megfoszt az érzelmeinkkel való egyetértésnek, s az élet igenlésének szabadságától. Verseiből Ítélve ez az elzárkózás tulajdonképpen a jobbnak, az igazságosabbnak követelését jelentette. Mire hírnévre tett volna szert, már ott fekszik a kórházi ágyon, s éppen akkor halt meg, amikor Homályból című egyetlen verseskötete megjelent. Költészete a romantika és a modernség furcsa, egyéni ötvözete. Mindaz, amit Vajdánál és Reviczkynéla modernség jellemvonásának tarthatunk, hiányzik Komjáthy lírájából. Költészetére jellemző a lemondó, rezignált bölcselkedés. Mind hasztalant Mit ér a dali A légbe zeng s magába hal. Látom, minden hiába volt, Köröttem minden néma, holt. Hiába mondtam éneket. Szivem sóvár és csilggeteg, Hiába zengtem büszke dalt, A légbe hangzott és kihalt, A rokonérző szellemek itt hagytak és eltűntének, A, vége, vége, nincs reményi A föld hideg, a föld kemény. Kemények az emberszívek Az ég sötét, minden hideg, (Mind hasztalan) A bratislaval Komensky Egyetem és a nyitral Pedagógiai Intézet magyar tanszéke dolgozóinak közreműködésével. Reviczky Gyula (Fénykép után rajzolta Bartha László) Komjáthy Jenő (Egykorú fénykép) Olvasóink figyelmébe I Képes irodalmi rejtvénypályázatunk megindulása óta tö<bb olvasónk felhívta figyelmünket arra, hagy nagy érdeklődés nyilvánul meg a verseny iránt a tanulóifjúság, vagyis azok körében, akik fiatal koruknál fogva nem vehetnek részt a nyertesek számára rendezendő társasutazáson. Azt javasolják, hogy ezeket a fiatalokat könyvekkel jutalmazzuk. Szerkesztőségünk magáévá tette a javaslatot és elhatározta, hogy a versenyében kellő pontszámot elért 18 éven aluli ^ pályázók közt több értékes irodalmi művet sorsol ki. SZERKESZTŐSÉG Megfejtendő kérdések: 1 Mit írt Vajda alcímként a Luzitán dal c. ‘ verséhez? cikkünkben idézett O Melyik német filozófus volt nagy hatás’ sál Komjáthy pantelsztikus, misztikus felfogására? O Ml a címe ‘költeményének? Itt levágandó! ■§ Ól 1 3 'S» i =»> c 'S a; Magyar 4 irodalom 1. 2. 3.
