A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-29 / 13. szám
InkAbb Irtain lágyan rom Ember tragédiáját, melyben nagy a sient eaamékat nam alkarUlt Irványre hoxnom, mint JA BrdBgl komédiát, melyben siókat navetiágaaxá tattem. Madách Imre Az ember tragédiája és a századforduló regénye (Madách — Mikszáth — Gárdonyi) Az amber tragédiájának írója a magyar Irodalomnak egyik legnagyobb, de legellentmondásosabb, legtöbbet vitatott Iró-Bgyénlaége. Madách Imre a maga nemében egyedülálló alakja irodalmunknak: főműve — Az ember tragédiája — hegycsúcsként emelkedik ki a többi közül; Ilyen hatalmasat sem előtte, sem utána nem alkotott. A Nőgrád megyei Alsósztregován született (nem messze Losonctól] 1823. Január 21-én ugyanabban az évben, hőnapban, mint Petőfi, csak pontosan három héttel később. Családja a vidéki kögápblrtokos nemességnek ahhoz a legtekintélyesebb rétegéhez tartozott, mely a magyar társadalmi haladást sürgető Ősökkel dicsekedhetett. A költő egyik korai őse, Madách Gáspár, XVII. századi költő; a nagyapa a Martlnovlcs-per védőügyvédje, szabadkőműves páholyok tagja; apja, Ssécsenylhez hasonlóan, az angol közgazdasági elméletek híve. A fiatal Madáoh gimnáziumi és Jogi tanulmányai elvégzése után megyéje szolgálatába áll, s rő3zt vesz a politikai életben. Hivatali pályájától és politikai tevékenységétől azonban hamarosan visszavonul; ennek oka nemcsak betegeskedésében rejlik, hanem a csalódottságát okozó politikai és társadalmi viszonyokban Is. Ezt a csalódottságot tttkiöztetlk a 40-es években Irt drámái: Csak tréfa, Férfi és nO, Márta királyné, Nápolyi Endre —, novellái s kötelményei, amelyeknek alapmotívuma a raegnemértettség, a lázadás, a társadalommal való szembenállás. Madách a szabadságharcban betegsége miatt nem vesz részt, de a magyarság hősies erőfeszítéseit mélyen átérzl s megörökíti Tábort képek c. epikus Jellegű költemányclklusában. A szabadságharc elvesztésével kapcsolatban súlyos csapások érik: elveszti öccsét, húgát egész családjával, sőt maga Is börtönbüntetést szénit A Hét képe* rejtvénypályázata bed; mindezt kegyetlenül betetézi családi életének felbomlása. Ezek a sorcsapások nyomasztóan hatnak rá, de még Inkább lesújtja a nemzeti ügy veresége, az önkényuralom, s az a nagy fásultság, csalódottság, amely Európa-szerte követte a levert forradalmakat. Az önkényuralom Idején mindvégig ragaszkodik 48—49 eszméihez. 1881-ben újból bekapcsolódik a politikai életbe. Nógrád megye követeként részt vesz az országgyűlésen: ekkor mondja el nagy hatású politikai programbeszédét, Politikai hitvallásét, amelyben Bécsnak a magyar alkotmány ügyében tett ajánlataira óképpen reagál: „Vannak általános elvek, melyeket rendíthetetlen alapokul bevallani lehet, sőt kell: melyeket még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek Is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a Javak között nem legfőbb az élet“. A helyzethez c> rövid politikai áttekintése szintén ekkoriban készült; benne szellemesen elemzi a zsarnokságok mindenféle válfaját. „A politikusnak első bűne a népszabadság ellen hasonló az első lopáshoz. Sok, elég jót Ígérő pálya kezdete ez, mely aztán a Golgotán végződik.“ „Nlncs-e ezen urak száméra história, amelyből olvashatnának, hogy Húsz János máglyájában a reformáció nem temetőt talált, de újabb érvet?“ Ugyanezt a politikai meggyőződést tükrözik ebben az Időben keletkezett szépirodalmi alkotásai is: kiemelkedik közülük A civilizátor és a Mózes c. drámája. Mindkettőben küzd a műveltsági leple alatt terjeszkedő Habsburg-lmperlallzmus és zsarnokság ellen, leleplezi a bécsi udvar kizsákmányolását, gyarmati elnyomását. Kitartásra, helytállásra biztat, mert a szabadságnak egyszer el kell jönnie. Madách az 1881-es országgyűlésre Jövet magával hozza s átadja Arany Jánosnak Az ember tragédiája kéziratét. Megérte még ennek a sikerét, s az Irodalmi társaságok és az Akadémia tagságát; újabb tervek megvalósításához Is hozzálátott — ezt azonban félbeszakította 1884-ben bekövetkezett korai halála, Az ember tragédiája — Madách főműve — a világirodalom remekei közé tartozik. Tizenöt színből áll. Az egyes Jelenetekben elvonul előttünk az emberiség történelme. Az emberiség megszemélyesítője Adám, aiki önzetlenül küzd, s bár elbukik, de mindig új célt tűz maga elé; Eva, a vigasztalás, az öröm, a Jóság és romlottság képviselője, míg Lucifer az őszé, a tudásé, a mechanikus materallzinusé, szemben az Idealizmussal, Istennel. A nagy célokért lelkesedő, az emberi haladásban és a tökéletes társadalmi rend megvalósításában hivő Madách birkózik ebben a müvében azokkal a kétségekkel, amelyeket a szabadságharc bukása, az európai reakció felülkerekedése és a polgári természettudomány sivársága keltett benne. Kétségeire a mű utolsó színében sem találja meg az Igazi megoldást. Arra a helytelen következtetésre Jut, hogy hite ellentétben áll a tudománnyal, s ezt az ellentétet úgy oldja meg, hogy ellentéthez folyamodik. Elutasítja a tudást: ehelyett a terraészetfölöttl világhoz folyamodik s a puszta hitben próbál megnyugvást találni; visszatér az Úrhoz, vállalja az élet küzdelmeit, de előbb töprengéseire szeretne választ kapni: ...Magya i „öhl mondd, ohl mondd, minő sors vár reám: E szűk határú lét-e mindenem, Melynek küzdése közt lelkem szűrődik ... Megy-é előbbre majdan fajtatom ... Van-é jutalma a nemes kebelnek, Melyet kigúnyol vérhullásáért A ktslelkü tömeg?" S Íme a válasz: „Mondottam, ember: küzdj és bízva blzzáll,. E látszat-megoldásnál lényegesen világosabbak és érthetőbbek az egyes színekben levont tanulságok. Tanúi vagyunk Itt annak, hogy Adám, bár folytonosan elbukik, mégis minden bukás után újra magához tér, újabb célt tűz ki maga elé, s egyetlen bukása sem tudja úgy letörni, hogy a haladásért vívott küzdelmet abbahagyja. Ez a minden kudarc ellenére való ragaszkodás az emberiség nagy céljaihoz jellemezte Madách egyéniségét Is, és ez Az ember tragédiájának legértékesebb mondanivalója. Madách nemcsak nyomort és süllyedést tud ábrázolni, hanem nagy erővel szólaltatja meg ezekben az alakokban a haladás hitét, a zsarnokság elleni lázadást, a tudományért éj művészetért vívott harc hősiességét Is. Művéből ezeket az eszméket kell pozitív tanulságként levonnunk, ■ A századforduló legnagyobb magyar regényírója: Mikszáth Kálmán. 1847-ben született a Nógrád megyei Szklabonyán, vagyontalan klsnemesl családból. A család légkörét bíráló, ellenzéki szellem Jellemezte. „Mind olyan rebellisek, királyokat nem tUztelö, kormányokat ócsérló emberek, mint magam“ — írja családjára emlékezve. A Jogi tanulmányok után ő is a vármegyénél vállal hivatalt. írói ambíciói lévén, a hagyományos nemesi életpályát hamarosan otthagyja, és újságíró lesz: Pesten és Szegeden ellenzéki lapoknál dolgozik. Nyílt ellenzékisége még Inkább akadályozza Írói érvényesülését; hosszú küzdelmes harcot kell vívnia, míg végül megtalálja Igazi hangját. 1881-ben elérkezik a várva-várt 3lker: kiadják addig Irt novelláinak legjavát két kötetben Tót atyafiak és jó palócok elmen, melyekkel egycsapásra országos hírű lróvál lesz, tagjává választja a Petőfi- és Ktsfaludt Társaság. Novellái a nép életét ábrázolják; megmutatják Igazi emberi erkölcsi értékeit. Mikszáth azt a paraszti világot mutatja be, melyben még élnek a feudális kötöttségek. Paraszti alakjai még öntudatlanok és alázatosak uraikkal szemben, de nem marad meg az elődök ldilllkus-patrlarchálls parasztszemléleténél. Egy-egy novellájában megszólaltatja társadalmi problémáikat is: egyéni összeütközéseiket az urak világával. Az uraságtól elcsábított lány átkozódására Így felel Lapaj, a falu csősze: „Ne kísértsd az istent, leányl — Annyit mondhatok neked, hogy az Is az urakkal tart. Az Is csak olyan csősz, mint én, csakhogy nagyobb területre kell vigyáznia.“ (Lapaj a híres dudás.) Mikszáth előadásmódjában, novelláinak formáiban U sok a népi elem.„Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól" — vallja saját művészetéről. Alakjai a népmesék hőseinek Ízes-zamatos nyelvén beszélnek, közvetlenül és melegen. Rövid és világos
