A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-29 / 13. szám
M fo ftk M w lik Egy meu elevenedett mog bánnám, jégolvadásról ás a ter mő tavasz Ígéretéről szőlő mese, amikor végighallgattam a komáromi Csemadok helyt szervezetének február 23-án megtartott évzáró taggyűlését, Még nagyon kicsi voltain, mikor hallottam. Télen az esti szürkületben behúzódtunk a szobába. A kis vaskályha alfajának résein kilapftdzö fények képzeletünkben száguldó paripákká, viaskodó szörnyeídké vagy éppen repülő madarakká rajzolódtak ki. Néha paozlrtét véltem látni. Hova is lettek most a pacsirták? Megkérdeztem édesapámat s ö mesélni kezdett arról az országról, amelynek emberei békésen éltek, dolgoztak, szüreteltek, a határ a pacsirták és a muskásob dalától volt hangos. Ám tűitek. a nwook és hiivösödatt. A nyár birodalmában északról beszivárogtak a tél katonái s egy napon Nemere, a tél királya közhírré tette: övé az ország, ezután mindenki ügy énekel, ahogy ö dirigál. Katonáinak fekete ruhája elsötétítette az eget, míg Nemere király dalát énekelték: Kár, kár, kár! Szigorú parancs rendelte el, hogy ezután a pacsirtáknak is csak ezt szobád énekelniük. BőkcszeretfS nép a pacsirták népe. Pró hálták az új éiuíket, de csak nem állt csőrük a károgásra. összedugták kis fejüket és elhatározták, hogy inkább elköltöznek olyan vidékre, ahol Nemere nem parancsol, megvárják míg elveszti hatalmát és Su eljön a tavasz, újra visszajönnek. Akkor nagyon megharagudtam a tőire, s még most is boldog vagyok, mikor az első pacsirtaszót hallom, meri a fagy elmúlását, a terméstlgórő tavaszt jelenti. £s most visszatérek az évzáró taggyűlésre. A kezdet nem volt reménytkeltd. Cibulka József, a helyi szervezet elnöke lelkiismeretesen előkészített elnöki beszámolót tartott. Elemezte a múlt év gazdag politikai és gazdasági eseményeit. A helyi szervezet munkájáról nem beszélhetett sokat, mert ahogy mondotta, évekkel ezelőtt sokkal nagyobb tevékenységet fejtettek ki. Az l!)83-as év Is magán hordta még a jegyet, amit egyes kulcspozícióban lévő egyének szándékosan rosszindulatúan a személyi kultusz idején fagyasztottak a Csemadokra. Ezeket helyükről eltávolították és dermesztő lehelletük is velük ment. Cibulka eivtárs határooztt tervet nem terjesztett a tagság elé, de bizonyára a lehető legjobbat állítja majd össze és valósítja meg a Csehszlovák Kommunista Párt határozatainak értelmében. Az első felszólalások a tagsági dijak rendezése körül forogtak és a sajnálatos tény körül, hogy rosszindulat miatt nem tudták biztosítani a tradlciós Csemadok bálhoz szükséges termet, ami nagy anyagi veszteséget jelent. Ezután jöttek a komolyabb problémát érintő felszólalások: mit csinálnak a pedagógusok az iskolán-kíviill kultúrmunka terén? Siposs Jenő, a MATES7. és a maga nevében komoly szaksegitséget ajánlott fel. Ezt az új választmánynak ki kell használnia, mert a falvak a komáromi csoporttól várják az útmutatást. Itt az idő, hogy a fagyot végre lerázzuk magunkról. A némaságot fel kell számolni. Ma már jogosan kérzedl Ginzery Árpád a Csallóköz népe c. versében: „E csillogó kaszák népe / E fehér kényért csókoló nagy család, / Miért nem beszéli némaságát?" Igaz, hogy nehéz feledni a „teherautós földindulást, a fehórcéduiás indulást" (Ginzery), de ma már senki sem gátolhatja a Csemadok munkáját. Nem mindegy az az államgazdálkodás szempontjából, hogy az ötszázharminchétezer magyar (Pravda 1984. január 14) jókedvvel, odaadással és nyugodt megelégedéssel dolgozik-e vagy sem? A gyűlésen egyetértettek az Üj Szó ez évi január 25. számában megjelent „A magyar iskolákat és ezen kérésziül a magyar Ifjúság jövőjét tárgyaló cikkével. Megállapítást nyert, hogy időszerű lenne a cikk megjelenése a szlovák és cseh napi sajtóban is. Dr. Szabó Rezső, a Csemadok KB titkára felhívta a figyelmet az ez év május 21—-31-ike között megrendezendő komáromi Jókai-napokra, az országos szavaló- és színjátszó versenyre. A közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy minden erejét latbaveti az ünnepségek sikeres megvalósításáért. Megroppant a jég s most jöjjön a szorgalmas, munkával teli termékeny, magasabb kultúrát szülő tavasz. CSÉPLŐ LÁSZLÓ, Komárom Néhány sorban Felsöszócs, a lévai járás egyik kisközsége, mindössze hétszáz lakója van és csak egyharmada magyar nemzetiségű. A faluban mégis megalakult és működik a Csemadok. A tagok minden kulturális megmozdulásból kiveszik részüket. Elükön a környéken, sőt Szlovákia más magyarlakta területein Is ismert és kedvelt népi elbeszélő, Csekel Ernő áll. Cseke! sok sikert aratott nem csupán Felsőszécsen, de Gombaszögön és ZseliZen is a kerületi és körzeti dal- és táncünnepélyeken. A Csemadoknak megalakulásától, tehát már tizenöt éve tagja, mégpedig nem is akármilyen, bemutatjuk hát a Hét olvasótáborának is, Felsószécsen a Csemadok eleinte harminc tagot számlált, az ő kezdeményezésére toboroztak további tagokat, míg a csoport taglétszáma elérte a százötöt. Ezek közül negyvenet 6 szervezett be. Tíz évig működött kultúrfelelősként, az ez évi évzáró tag gyűlésen megválasztották elnöknek. Jelenleg a nagymegyeri kétéves mezőgazdasági műszaki középiskola felnőtt tagozatának másodikos tanulója. Érettségi előtt áll, így elnöki teesdöit szombat esténként ás vasárnaponként látja el. Számos Irodalmi estet szervezett, lelkes olvasója a Hót-nek és a többi magyar nyelvű lapoknak. A Hét-nek huszonöt előfizetőt szerzett. Nemrégiben a CSKP párttag-jelöltje lett. Az iskola elvégzése után nagyobb politikai és szakmai felkészültségével áll falujának szolgálatára. Tudatában van, hogy nagy feladatot vállalt mint mezőgazdasági szakember és mint kultúrmunkás is, de a felsőszécsíek bizalommal néznek rá és 6 ennek a bizalomnak meg akar felelni. PONGRÄCZ GÁBOR Könyv csak becsületes olvasó közébe való A XX. században az atnm- és rakétakorszak Idején életünk szinte elképzelhetetlen az alapfokú ismeretek kibővítése nélkül. Ennek következtében állandóan nő a könyvek, újságok, folyóiratok olvasóinak tábora. Ezrek használják (el a könyvtár nyújtotta lehetőségeket Is az olvasásra. Az Ipolyságiak sem maradnak el ezen a téren, amit ml sem bizonyít Jobban, minthogy a városi könyvtárban az olvasőkat mintegy tizenegyezer könyv várja. Valahányszor olt Jártam, minden alkalommal púidéi rend ás tisztaság fogadott, a kötetek szépen sorakoznak egymás mellett a polcon. Kongetegn fordulnak meg itt naponta, főleg fiatalok, akik sokszor sorbaállnak a kölcsönző asztala előtt. A dicséretre méitő eredményeken kívül azonban szomorú, elítélendő esetre is rábukkantam. Egyes „könyvbarátok“ a könyveket megcsonkítva hozzák vissza, a lapokat egyszerűen kitépdeslk. A könyvtárosok minden lehetőt megtesznek, tanácsokkal látják el az olvasókat, segítenek a könyvek kiválogatásában, de azt is elvárják, hogy a kölcsönzött könyvekkel a kölcsönzők kultúrember módjára bánjanak, A lapok kilépése, a könyvek megrongálást! barbár és becstelen cselekedet. Akiit Ilyet tesznek, nem méltók arra. hogy szociálist« tulajdonban lévé könyvet bizalommal adjunk a kezükbe. A könyvtárosnak nem áll módjában a visszaadott könyvek minden egyes lapját ellenőrizni, hiszen őrire idejéből sem lelne. DAVID FEBENC, Jppiység 17
