A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-22 / 12. szám
A Hét képes rejtvénypályázata A Modem értelemben vett regény történelmi, társadalmi feltételei a múlt század harmincas éveiben alakultak ki. 1836-ban Jélent meg Jósika Miklós Abafi című regénye, amely a modern magyar regényírás kezdetét jelenti, majd 1845-ben látott napvilágot Eötvös József nagyszabású, kritikai realista regénye, A falu jegyzője. Jósika Miklós az első Jelentős magyar regényíró. A magyar történeti regény megalapítójának is szokták nevezni. Megjelenése fordulópontot Jelentett regényirodalmunkban. A* olvasók és a kritika kitörő lelkesedéssel fogadták. Az Abafi szerzője szinte egy Csapásra a legnépszerűbb írók közé emelkedett. Jósika jó néhány regényt Irt. (Az utolsó Bátory; A csehek Magyarországon; Zrínyi, a költő; Második Rákóczi Ferenc stb.J, de első nagysikerű regényének színvonalát és sikerét nem tudta megismételni. A szabadságharc bukása után külföldre kellett menekülnie. Brüsszelben telepedett le, és ott élt haláláig. Jósika mellett Jelentkezett Eötvös, aki első próbálkozásai után nagyszerű alkotásokkal gazdagította a magyar irodalmat. Á magyar kritikai realizmus megalapítója, s ezt két, immár klasszikussá vált művel dokumentálta: A falu jegyzője és Magyarország 1514-ben című regényeivel. Eötvös 1813-ban született Budán főúri családból. Apja és nagyapja a bécsi udvar hű kiszolgálója volt. Anyja osztrák bárói családból származott. Bárói cím, nagybirtok és császárhű családi hagyományok, német anyanyelv — ez vette körül a fiatal Eötvöst. Nevelője, Pruzslnszky József, aki egykor részt vett a Martinovics-féle összeesküvésben, kertelés nélkül közölte vele, hogy apját, nagyapját nemzetárulónak tartja, s ha nyomdokaikat követi, belőle Is az lesz. Ez az őszinteség nagy hatással volt a fiatal Eötvös nemzeti öntudatának megalapozására. Továbbá a húszas évek hazafias mozgalmai Jelentős szerepet Játszottak magyarrá érésében. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után — a harmincas évek derekán — megfordult több nyugati országban. Visszatérte után az eperjesi kerületi tábla bírája lett. Korán bekapcsolódott a politikai mozgalmakba, az 1839/40-es országgyűlésen már az ellenzék táborában találjuk. Ebben az időben Írja első regényét, a Karthauzit. Eötvös az úgynevezett centrista irány vezetője volt. Csoportja a vármegyerendszer megreformálását követelte és erős központi kormány megalakításáért szállt síkra. Béccsel szembeni lojális magatartásuk tompította a polgári átalakulásért küzdő politikájuk élét. A nemzeti kérdésben is helytelenül foglaltak állást. Ez egyre inkább elszigetelte őket az ellenzéktől. A falu jegyzője. Eötvös politikai céljainak művészi megfogalmazását adja. Egy-egy szereplője politikai tételének helyességét támasztja alá. Agltációs fegyvernek tekinti reform-elveinek megvalósítására. A regényben felvonul előttünk a vármegye-rendszer a maga rothadtságában és korruptságában. Ez ellen a rendszer ellen indít összpontosított támadást Eötvös. Az Író határozottan az új, a haladás mellett foglal állást. A vármegyei urakkal szemben áll a haladó értelmiség és a nép. Réty törtető felesége a falu Jegyzőjét erkölcsileg, politikailag akarja lehetetlenné tenni. Erre legjobb mód, hogy ellopatja a nemességét Eötvös József Eötvös sírja Ercsiben Jósika Miklós A regény fejlődése a XIX. század derekán Magya r igazoló Iratokat. Viola sorsában a magyar parasztság sanyarúságát és kiszolgáltatottságát rajzolja. A Jobbat, a nemesebbet akaró parasztot betyárrá züllesztl a vármegye. Viola sorsa vádirat a fennálló társadalommal szemben. Benne „a magyar irodalom egyik legmegrenditőbb parasztábrézolésát nyújtja Eötvös“. A vármegye mindenét elvehette, de bátorságát megtörni nem tudta. A bíróság szemébe vágja az igazságot, mely Tiborc panaszához hasonlóan fergetegként ömlik ki belőle: „El kellett volna tűrni a pálcáztatást, megcsókolni a hóhérok kezét, vagy éppen ott kellett volna hagyni feleségemet vajúdásai között, mikor a nagyságos asszony velem Porvárra akart kocsizni; haszontalan paraszt létemre hogy mertem szeretni feleségemet, hogy merészeltem eiientállnl, mikor a szoigablrő parancsolta, hogy lehúzzanak? Ugye-e telns urak? Bolond létemre azt gondoltam magamban, hogy habár paraszt vagyok, ott szabad maradnom beteg feleségemnél nekem is; én nem gondoltam, hogy a szegény ember kutya, kit verhet s üldözhet, akinek tetszik; itt vagyok telns urak, akasszanak fel.“ Eötvös másik nagyszabású munkája a Magyarország 1514-ben. Az író a Dózsa-parasztfelkelés reális rajzát adja ebben a regényében. Történetileg híven ábrázolta a felkeit parasztság harcát, annak ellenére, hogy nem volt forradalmár, s a Dézsa-felkelésre úgy tekintett, mint egy elkerülhetetlen végzetre. A történelem felidézésével kora nemességét figyelmeztette a feudális kizsákmányolás esetleges következményeire. Nem szükségtelen megemlíteni, hogy a regény megírásának gondolata a galíciai parasztlázadás kitörésének Idején fogamzott meg agyában. A regényben nyomon követhetjük Dózsa seregének útját a pesti tábortól a temesvári vereségig. Nagyon hatásos és agitatlv Dézsa ceglédi beszéde, mely magába sűríti a parasztság valamennyi sérelmét. Az események során Mészáros Lőrinc alakja kerül előtérbe. Dézsa emberi nagysága csak a vereség után, a kegyetlenkedő urakkal szemben nő naggyá. Itt az Író teljes rokonszenvével melléje áll. A szahadságharc bukása törést jelentett Eötvös életében Is. A fent említett regényeinek eszmei és művészi színvonalát későbbi Írásaiban nem tudta elérni. A kiegyezés után kultuszminiszter lett. Nevéhez fűződik az 1868-as népoktatási törvény. Haladó reformjaiból a klérus makacs ellenállása következtében alig valósulhatott meg valami. Eötvös sokoldalú munkásságéval Irta be nevét a magyar Irodalom történetébe. Irodalmi pályafutását dráma — és vígjátékírással kezdte. Ezenkívül néhány szép verse is megmaradt számukra: A megfagyott gyermek, Búcsú, fin is szeretnéml stb. Külföldi útjának tapasztalatairól tanulmányokban számolt be. Eötvös kortársa s az általa megalapozott történeti regény továbbfejlesztője volt Kemény Zslgmotid., Legismertebb regényei: Gyulai Pál, Özvegy és leánya, Rajongúk (1859) és utolsó nagy művé a Zord idő (1862). A Rajongókkal kapcsolatban elmondhatjuk, hogy szerkezeti szempontból és Jellemrajz tekintetében ez Kemény legsikerültebb regénye. Színhely a vallásháborúk Erdélye, kor I. Rákóczi György kora. Pécsi Simon
