A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-15 / 11. szám

Mozdulatlanul fekszik a vaddlsznö a havon Váratlan lövés dördül... Blni|a egy kicsit az embert, amikor a far­kasok, medvék, vaddiainök birodalmába uta­zik éa csupán Jegyzetfüzetet és fényképez«­­gépet visz magával. Da a vaddlazné-vadáazat­­nak Románia északi vidékén, a vadászok pa­radicsomában, még lay la sok varázsa van. Arra « kérdésre, hogy a különféle vadra valé vadfssatok küsül melyik a legvonzóbb, valOzzInOlag minden vadász gondolkodás nél­kül rávágja: a vaddlzanOvadássatl ízt bizo­nyltja az az izgalom ás feszült Idegállapot le, amely a vadáéit hetalmába keríti egy vadkan felfadezéee után. ... Folyik a vadáezat, a hajtok valahol a hegyoldal sürüjéba vonulnak. Váratlan lüváa dürdül el. Mintegy ütvén méterre eldttűnk Idei vadmalao — SO—00 kilogrammos — ta­rül al a havon ás mozdulatlanul fekve ma­rad. Néhány máaodparo műivé OJabb lüváa dürdül, aztán még agy és a nyomokban bo­zontos, feketeaiOrü vadmalaook vére festi pi­rosra ,a havat. Este számvetést oslnálnak a vadáazok. Az eredmény Örvendetes: három vaddisznó és egy rOka, amely egészen várat­lanul futott a puskaoed alá. MasonlO vadászatok gyakran Játszódnak le Románia legkOlünfálább részein. A vadász pa­gonyok üsszterülata mintegy IS,8 mllllé hek­tár és kb. 18 ezer vaddisznó ál sűrűikben, amelyekből évente kátazarOtszázat lelőnek. Általában a vaddisznó a leggyakrabban elő­forduld vadász-zsákmány ezeken a területe­ken. Egyes JOl fejlett példányaik sűlya 300 kilogrammot le elér. Joggal számítják hát á romániai vadkanokat BurOpaszerta a legjob­ban fejlett példányok kOzé. fis az is termé­szetes, hogy Romániában a legkOlünfálább országokból - Svájcból, Német Szövetségi KOztársaságbOl, Svédországból — árkainak szenvedélyüknek hédoIO vadáazok. A „Kvéty“ nyomán, (du) Feszült Idegállapot ás izgalom a várakozás A brigádvezető DUBA GYULA „A konferencia küldöttel PalkovlC elvtárs vitafelasAlalftaát több libán felcsattana tapssal szakították meg.“ (Hűdé privo SB. as Am.) Újságolvasás közben ügyeltem fel a ne­vére. Nem tudtam, fiatal-e vagy idősebb, alacsony-e vagy magas termetű, nem Is­mertem a szeme színét, a beszédmodorát, mindössze annyit tudtam róla, hogy ser­­tésgondoző a hruSovany-i állami gazda­ságban. És persze azt, hogy a szocialista munkabrigádok prágai konferenciáján Jói beszélt. Sikere volt, ahogy az emelvényről a helyére sietett és utána le, a szünetben újságírók vették körüli, kérdezgették, ki­kérték a véleményét ás fényképezték, im­ponál nekem, ha a falu embere olyat tud mondani, amire az egész ország felfigyel. (Jónéhény Ilyen emberünk- van már, de ha tízszer annyi lenne, az sem lenne sok). Ezért Is határoztam el, hogy felkeresem. A hruSovany-l Alllaml Gazdaság azon részlegét (Veik? Karlov), amelyen Ján PalkovlC dolgozik 1950-ben szervezték meg. öt környező község szövetkezetének 2400 hektárját, többnyire gyengén termő homokot váLlallt magéra az ú] gazdasági részleg. A telep a földből nőtt ki, a pusz­taság közepén. Dolgozói és első laköl Ro­mániából, Jugoszláviából, Magyarországról és Bulgáriából hazatelepült szlovákok. Ma mintegy nyolcvannyolc család lakik ú) kertes családi házaiban. Egész kis falu. Kát sor ház, a távolban gazdasági épüle­tek. Körülöttük föld, föld ... csupa szán­tóföld, de a település felé Jó kövesüt vá­zat. FalkovlCék háza a második ház a so'ron. Zöld vaskapu, keskeny téglajárda az ud­varon, kis kert, galambdúc és nyúlólak. Egy akasztófaszerű oszlopon kötélen lógó golyó a tekejátékhoz. Aztán literes korsó­ban vörösbor és egy negyvenöt év körüli, élénkarcú, barna férfi velem szemben az asztal mellett. — Tehát maga az a híres ember? — Mert híres, akárhogy nézzük Is, ha csak a kongresszus 1500 küldöttje vitte szét a nevét az országban, az is nagy dolog. Hát még az újságok?! — Nem akarok én híres lenni, elég ha Itthon Ismernek. Nem figyelte még meg, hogy hogyan van az néha nálunk a hír­rel ás dicsőséggel? Az ember Jól dolgozik, aztán kikiáltják példaképül. Kitüntetést kap, értekezletekre, kongresszusokra hív­ják ás funkcióba választják. Egyszer csak nincs Ideje a sok elfoglaltságtól a munká­jára, Erre, ha becsületesen gondolja, amit a különféle vitafelszólalásaiban únos-un­­talan elmondott már kötelesságtudásról, munkaerkölcsről, szocializmus építéséről, odacsapja a dicsőségét és dolgozik tovább a maga módján. Csakhogy Ilyenek keve­sen vannak. A többség megszokja a hír­névvel Járó kiváltságokat, nem tud róluk lemondani áS Igyekszik minél tovább nyúj­tani dicsősége korszakát. Még a munka­társai lrőnlkus mosolya felett, amellyel egyre csökkenő munkateljesítményét ás egyre növekvő közéleti-politikai aktivitá­sát szemlélik, Is eltekint. Talán nem olyan sokan, mint to gondolom, de vannak Ilye­nek, nem találkozott még velük? — Dehogynem — mondtam —, Írtam Is róluk, pedig a munkatársaik csak mo­rogtak, ha az 6 véleményük után érdek­lődtem. Gondolja, hogy nem kellett volna lmom róluk? — Gondolom — mondta —, ártott nekik is vele, meg az ügynek la, amit a riport­jával szolgálni akart. No lám, gondoltam, ez egyenes beszéd. Néztük egymást, mintha szemünkkel akar­nánk kitapogatni a másik erősségét vagy gyengéjét. Aztán Ittunk és megkínált ci­garettával. Rágyújtott és én próbáltam őt elképzelni a mikrofon előtt, majd kétezer1 szem kereszttüzében. Kigombolt tngnyak­­kal, szvetterben ült előttem, lábán vastag fehér zokni, gumlclpőit ledobta a kony­hában. Nem könnyű odaképzelnl, túl egy­szerűnek tűnik ahhoz, viszont annál ér­dekesebb. Amit Ilyen ember mond a mik­rofon előtt, arról vagy feltétlenül azt hiszi, hogy úgy kell mondania, vagy feltét­lenül Igaza van. Érdeklődőm a sertésgondozúk szocialis­ta munkabrlgádja lránt, amelynek a veze­tője ... Azt mondja, erről nem lehet so­kat beszélni. A tények egyszerűek és néhány mondattal felvázolhatök, az eredmé­nyeket viszont látni kell, úgy érdekesek. 1980. május 1-én alakították meg a brigá­dot. Bevezették a kétmüszakos munkame­netet és ma nem adnék semmiért. Az egyik műszak fél öttől, fél egyik, a másik tizenkettőtől hétig dolgozik. Közben az asszonyoknak van egy őrá szabadidejük hazafutni, a gyerekeket lskoléba készíteni. Tlzenkéttagú a brigád, bárom házaspár dolgozik benne és ez sokait jelent. Hogy miért...? Ezt le elmagyarázza majd, ha kimegyünk a telepre. — Milyen benyomásokat szerzett a prá­gai konferencián? Nem felelt azonnal, hosszan gondolko­dott. Ogy láttam, nem akarja a kérdést közhellyel elütni, fontos neki a válasz. — Sok okos javaslatot és lelkiismeretes, őszinte hozzászólást hallottam, de sajnos akadtak másfélék is, amelyek elkedvetle-Andela Heneiová és Patkovlíné a brigád kél nőtagju

Next

/
Thumbnails
Contents