A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-15 / 11. szám

Ián Pilkovifi e telep egyik apaállatát tereli « kottákhoz nltenak. A szocialista m unkabrigádok ügye olyan dolog, amelyet ha formálisan kezelnek, azonnal kilátszik a lóláb. Vol­tak, akik odaálltak a mikrofon elé, ma­guk elé teregették a papírjaikat ée elkezd­ték: Elvtársak, ezt és ezt tettük, ezek az eredményeink... semmit ki nem hagy, semmit el nem felejt, mégis érződik, hogy mindez csak papír. De ez még semmi, mások meg panaszkodni kezdenek, hogy amíg a brigádot megalakították, addig se­gítette őket a vezetőség, aztán hogy a ke­züket levették róluk, nem akar sikerülni nekik semmi. És a vezetőség az oka, hogy a brigád nem működik, nem mindenki az oka, aki nem segíti, gyámolltja és babus­gatja őket, csak ők nem hibásak. Látja, ez már nagyobb baj. Alapok ée kezdemé­nyezőkészség nélkül létrejött náluk vala­mi, ami a bábák nélkül életképtelen. Pa­­plrbrlgádok az Ilyenek csupán... ■ — Négyszer dolgoztuk át a normákat, amíg elkerült tökéletesen kialakítanunk a kétműszakos munkamenetet... — me­sélte. A lapostetejű, hosszú sertésólak felé tartottunk. Az ólakkal szemben talán egy tucat hegyes ereszű, plroscserepes „házi­kó“, ott laknak az apaállatok, a kanok. A telep anyasertés nevelésre és fialtatásra van berendezve. A brlgidveietú Mtobal Janaityákka! — Mert nem olyan könnyű az, amikor más van az állatoknál délelőtt és más dél­után — mondta tovább Ján Palkovlfi, a bri­gádvezető —, a munkát Itt mindig száz százalékra el kell végezni. Itt nem lehet a másik terhére „lazsálni", mert azt az állatok slnylenék meg. — No és ha megslnyllk — mondtam —, nem fáj az az etetőnekl — Nálunk fáj. Ha a délelőttös nem vé­gez valamit el rendesen, figyelmeztetem, amikor délben átveszem a munkát; ezt nem végezted el rendesen... ezt nem csi­náltad meg... miért? Es ha én nem vég­zem rendesen a munkámat, ő kérdezi meg, hogy miért...? Ahol az ember munkájá­nak eredménye a munkatársa Igyekezeté­től is függ, ott nincs helye a felelőtlen­ségnek. Azért mondtam, hogy három há­zaspár sokat Jelent a brigádban, férj és feleség egy akarat, egy gondolat, a töb­biek meg szintén belátják, hogy ennek Így kell lenni... A flaltatóban V alakú vajrácsok alatt, hogy át ne fordulhassanak a másik olda­lukra és Így agyonnyomják a kisma­lacokat, anyaállatok feküsznek, Emlőikre visító malacok tapadnak és szívják az anyatejet. Az uralkodó benyomásunk: szinte kínosan pedáns rend és tisztaság mindenütt. Az állatokat mintha megfür­dették volna. — Itt kezdődik a brigád értelme, látja — figyelmeztet a brigádvezető —, tudja a tisztaságnak varázsa van. Csak egyszer kell elérni, hogy Így nézzen ki az ólak belseje, aztán az elért eredmény már kötelez. Nincs ember, akt ne ügyelne rá, márcsak azért Is, hogy megmutassa, tud úgy dolgozni, mint a többiek. Ez Igaz, gondoltam, tiszta utcán az em­ber föltétlenül a szemétkosárba dobja a papírdarabot, de a szemetes utcán nem csinál belőle problémát, ha mellé Is esik. — De hogyan lehet ezt elérni...? ■— Hát nem könnyen — Ismerte be —, amíg Idáig Jutottunk, sok dolgot egymás szemébe mondtunk a hétfői gyűléseinken. Mert minden héten amolyan rövid érte­kezletünk van, ahol kevés szóval konkrét problémákról beszélünk. Most mondok ma­gának valamit: amióta Így hétfőnként krl­­tizálgatjuk egymást, vagy a körülménye­ket, esetleg a gazdaság vezetőségét, azóta érezzük, hogy az ember nem gép. Nem automatikus végrehajtó eszköz, de gondol­kodó és akarattal bíró lény, aki beleszól­hat « saját és a társadalom dolgaiba. Bi­zony, ez ember nem gép és nem Is tehetetlen báb.,. A* öreg nyúl él a kis Palkovlfi lány — S ha nem érez felelősséget a mun­kája Iránt, akkor gép... akkor báb? — Akkor Igen. Mert akkor végzi auto­matikusan a teendőit, jól vagy rosszul és minden mindegy neki. — De hogyan Jut el odáig, hogy minden mindegy legyen neki? — Hát... talán ha rossz közösségbe kerül, ahol mindenkinek minden mindegy. Nálunk semmi nem mindegy és ez jó, ennek Így kell lennie. £s a brigádoknak semmi más értelme nem lehet, minthogy mindenütt Így legyen! Sok Okos gondolatát leírhatnám még Ján Palkovifinak. Beszélhetnénk arról, hogy nincs kibékülve a mezőgazdasági kutató­­intézetek és tudományos Intézmények munkájával; sokszor olyan dolgokat bizo­nyítanak be elméletileg, amit gyakorlat­ban már sok helyen ismernek. A kombájn­jainkkal sincs megelégedve, klsteljesltmé­­nyflek és csak egyféle dologra használha­tók. Mint érdekesség: a konferencián másodiknak kellett volna felszólalnia, de ő azt mondta; majd később, előbb meg­hallgatom a többieket. De akkor aztán papír nélkül beszélt, és ha az ásványvíz helyett két deci bort kaptak volna a kül­döttek, még keményebben megmondta volna az Igazát Különben a felesége is a brigádban dolgozik, Bulgáriából települ­tek haza, két éve párttag és átlag 1450 koronát keres havonta. Egy mondását azonban még Ide kell Írnom. Amikor meg­kérdeztem, hogy a kötelezettségvállalá­sainkat rohammunka szerűen teljesltik-e, mint az általában szokás, vagy tartósan, azt mondta; „... nálunk, ami az Idén köte­lezettségvállalás, az Jövőre terv. A munka produktivitása csak Így emelkedhet. Per­sze nem vállalkozunk csodákra, de amit vállalunk, azt teljesítjük!" Ennyit Ián Palkovlö szocialista brlgád­­veztőről. Ej még annyit, hogy híres em­­ber, pgdig nem akar lenni. Petrlk JúiibI felvételei 7

Next

/
Thumbnails
Contents