A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-08 / 10. szám
Mérjük nagyobb távlatokban önmagunkat! (A magyar iskolák problémáiról szóló cikkek margójára) Egy Jeles politikus mondta: amelyik népnek nincs történelmi étvágya, annak a történelem nem főz ebédet. Nálunk éppenséggel a történelmi étvágygyal nem volt baj. Dolgozó népünk lelkesedéssel és odaadással fogott hozzá a szocializmus építéséhez. Mégis egyre inkább azt látjuk, hogy a puszta lelkesedés, vagyis csak a „történelmi étvágy“ nem elég, sőt sajnálatos hibákat, mulasztásokat eredményezhet. Az elmúlt- hónapokban újságjainkban felvetett iskofaügyl problémák testvéröccsei gazdasági életünk problémáinak. Az anyagi Javak termelésében és az életszínvonal emelésében »levő hibák oka főképpen a szocialista árutermelés helytelen értelmezésében és rossz tervezési rendszerünkben van. Ahogy népgazdasági terveink belefúltak a kellő tudományos megalapozottságot nélkülöző apró számokba, úgy bukdácsolt Iskolapolitikánk Is hol a piszllcsári dolgokon rágódva, hol pedig országos méretű felelőtlen kísérletezésektől várva a mannát. Mert az a gondolat, amit a trnavaiak az óvónőképzéséről hangoztatnak, vagy mindazok a cikkek, amelyek sajtónkban a magyar Iskolák gond- Ját-baját tárgyalják (A magyar Iskolák jövője, — Oj Sző, 1964. I. 25; Mózsi Ferenc: Az anyanyelvi oktatásról, — Oj Szó, 1964. II. 8; Csikmák Imre: Általános Iskoláink tankönyvei, — Oj Ifjúság, 1964. IL 11; Teleki Tibor: A gondolatok gondolatokat szülnek, — Irodalmi Szemle, Januári szám; Bertók Imre: Egy aktíva margójára, — Irodalmi Szemle, januárt szám stb.) szé- Horváth László: Erről is beszélni kell, — Irodalmi Szemle, januári szám stb.) szépek, okosak, szigorú logikával mértek, de helyenként úgy hatnak, mint a Jőkalféle kései romanticizmus a magyar Irodalomban, melyet a maga korában is a társadalmi megkésés tett időszerűvé, létjogosulttá. „A magyar iskolák jövője“ című cikket olvasva (Oj Szó, 1964. I. 25) sokan felkiáltottunk: de jő, hogy végre össztársadalmi érdekek viszonylatában beszélünk a magyar Iskolákról! De Jó, hogy számos boszszantó és idegölő kérdésre félreérthetetlen és helyes választ kapunkl A p'ohár alján mégis van valami elszomorító üröm. A cikk a magyar iskolák jelenének és jövőjének jogosultságát, értelmét, koncepciós alapelvét is bizonygatja. Vagyis azokat a gondolatokat, amelyeket minden valamirevaló tervben megtalálunk, hogy az építész az első pillanattól kezdve, jól tudja; mit, miért és hogyan alkosson? A magyar iskolák alapelveit Csehszlovákia Kommunista Pártja már régen és többször megjelölte. Mi váltja ki akkor az újra-bizonygatás igényét? S a cikket olvasva mi okozta örömünket? Ez az ellentmondásos jelenség is jelzi: hiba van a kréta körül. Nem a „képletben“, a „számolásban“ van a hiba. A magyar iskolákról hozott határozatokat a felső iskolaügyi szerveknek — egy hatékonyabb tudományos kutatóintézet és a pedagógiai szakemberek segítségével — régesrégen elemezniök kellett volna, konkretizálni, Jogilag szentesíteni, minden alapvető kérdésre a maga idejében egyértelműen válaszolni. A vitatható problémákat az érdekelt tömegek bevonásával kellett volna megtárgyalni s a vitában érvekre válaszolni, hogy a leghelyesebb, a társadalomnak legelőnyösebb megoldást választhassuk. így egyszer s mindenkorra kizártuk volna a bizonytalanság és tévelygés lehetőségét, a gyakran „külön nemzeti érdekekből“ fakadó alattomos spekulációt, a fölösleges viszályok forrását. Az erővel és idővel okosan kell gazdálkodnunk. Sok-sok Időszerű feladat áll előttünk. Ezért — mint . ahogy az építész nem morfondírozhat hónapokig azon, vajon tehénistállót épít-e, vagy lakóházat — mi sem rágódhatunk örökké a magyar Iskolák jövőjén, vagy, hogy milyen tannyelvű iskolában tanuljanak a magyar gyerekek, a szükséglet avagy a terv alapján nyissanak-e további magyar osztályokat, iskolákat stb? Persze jobb későn, mint soha. Ezeknek a' cikkeknek fő érdeme éppen az, hogy méretében és szellemében gerincesen a marxizmus—leninizmus tanításának isfémjeizik a magyar iskolák társadalmi hivatottságának értelmezésében levő hibákat és e hibák káros hatását, rámutatnak a magyar szülők gyakori bizalmatlanságának okára, utalnék iskolai szerveink e téren elkövetett mulasztásaira és következetlenségére. A kérdés most már az, hogy mikor tehetünk végre pontot ezek után a problémák után. Kik, mikor és hogyan távolítják el a magyar iskoiák feladatának rossz értelmezéséből származó hibákat?l Mindig is az volt az érzésem, egy kicsit még az említett cikkek jövőreutalásai Is igazolnak, hogy félünk kellő bátorsággal és biztos előrelátással nagyobb távlatokban beszélni jövőnkről. Ez a kishitűség szárnyatszegő mankó, mely sok fölösleges gondot okoz mind a szülőknek, mind a pedagógusoknak. Ezért ezt a részben mondvacsinált, részben társadalmi szűklátásból eredő kilátástalanságot sürgősen fel kell számolni. Az elméleti ismeretek alkotó értelemben ezt mondják: 1. Az emberi társadalom anyagi létezésének legalapvetőbb feltétele az anyagi javak társadalmi termelése. Ezért a fejlődés jelenlegi fokán az iskola elsőrendű feladata olyan munkaerővel rendelkező emberek nevelése, akik közvetlenül, vagy közvetve a lehető legtöbb és legjobb hasznos érték előállítására képesek. Es nincs ebben az állításban semmi beteges racionalizmus. Hiszen az emberi élet más értelme is szigorúan ennek van alávetve. A termelési tapasztalatokat, ismereteket minden új generációnak el kell sajátítania. Hogy aztán a hottentota, a spanyol vagy éppen a magyar nyelv segítségével sajátítja-e el az élethez szükséges ismereteket, azt egyedül és kizárólagosan a folyamat könnyebbsége, időbeni és minőségi előnye döntheti el. Tehát társadalmi szempontból egy pillanatig sem képezheti vita tárgyát, hogy a magyarul Jobban tüdő gyerek magyar tannyelvű iskolában tanuljon! Ezt az alapvető marxista tanítást meg kell magyarázni a szülőknek is. De ebből a tanításból kell kiindulnunk mlndenfokű és mindennemű Iskola szervezésében is. Tévedéseinknek nemcsak a magyar szülők, gyerekek, tanítók, hanem az egész társadalom látja kárát. Tegyük még hozzá: a társadalom objektív törvényeinek megismerése és respektálása nem tűr örökös halasztást. Ez Is a hazai magyar iskolák jövőjét igazolja. 2. A termelőerők fejlődésének üteme az elmúlt másfél évszázadban rendkívül meggyorsult. Ez .egyrészt társadalmi minőségi változást, vagyis a termelési viszonyok megváltozását eredményezte számos országban, másrészt mind a tőkés világban, mind a szocializmus táborában jelentős Integrációs folyamatot, váltott ki. A szocialista integráció már első lépéseiben is a kommunista Jövő felé egyengeti utunkat. Vakok lennénk, ha a magyar iskolák Jövőjét nem ebben a folyamatban vizsgálnánk. A politikai és napjainkban oly erőteljesen kibontakozó gazdasági egyesülés szükségképpen magával hozza a társadalmi felépítmény, tehát a kultúra és munkaerő képzés integrációját is. Ez a .kibontakozó új valóság, két gyakran vitatott kérdésünkre is egyértelmű feleletet ad. a) Nem nehéz megjósolni, hogy a távolabbi Jövőben a szocialista országok közötti jelenlegi határ egyre inkább csak formális lesz, esetleg csupán közigazgatási területeket jelöl majd meg. Egy egységes nagy szocialista államon belül rendkívüli Jelentőséggel bír majd az a népcsoport, vagy „nemzetiségi kisebbség“, amelyik két-két szomszédos nép nyelvét tökéletesen beszéli, így teljesítheti az öszszkötő híd feladatát. Arra kívánok utalni, hogy a szlovák nyelv elsajátításának fontossága ilyen távlatokat nyitva fokozódik. De mi a szűkebb távlatokhoz mérten se tudtunk maradéktalanul eleget tenni kötelességeinknek. Pedig éppen eleget beszéltünk e feladatról. Hiába, dobbal nem lehet verebet fogni. Mert mi ezzel is úgy voltunk, először beszéltünk* róla, aztán újból beszéltünk róla, majd hozzá is fogtunk a munkához, aztán még sokszor beszéltünk róla, s végül, amint láttuk, hogy ez így éppenséggel nem a legjobban megy, akkor kezdtünk a dolgok „hogyan“-jával is foglalkozni. Bizony elég későn tudatosítottuk, a szlovák nyelvet csakis az idegen nyelv tanításának módszerével lehet oktatni a magyar iskolákban. A konverzációs nyelvtanítási módszert még napjainkban sem alkalmazzuk mindenütt. A Pedagógiai Könyvkiadó sem gondoskodott egy ún. minimális alapszókincs kiadásáról, amelynek elsajátítása könnyebbé tenné a mindennapi életben való biztos mozgást. Egyetlen magyar iskolában sem alkalmazzuk a 14
