A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-03-01 / 9. szám

a középiskolát, nagyon szeretne egy mo- A lutri jóvoltából. Mire való egyáltalán az tort. Ha megnyeiyié az első díjat! El tudna élet? Egyszerre megcsömörlött mindentől, költeni akár százezret is. Az egész ország- Megijedt. Sietett a titkárságra. Nem, Burában mindenfelé van valakije. Rozsdás sza- novsky elvtárs még nincs itt. Talán délkállát büszkén felszegte: Jól bevetettem után bejön. Várnia kell. Nem volt kedve a földemet, hehehe. Nevetett, ínye üres várni, mi értelme volna még várni? Egy,volt, csak elől ágaskodott egy odvas fog. általában minek van még értelme? Senki Pedig olyan magányosnak látszott, mondta sem segít rajta, egyedül van. Járta az izzó Marí«a. Hát igen, mit tegyen? Itt szokott utcákat. Egyedül volt az emberek között, 'üldögélni, ez a kedvenc helye. Otthon csak Félt. Nem attól félt, hogy nem tud meg>láb alatt volna. Nagyon akkurátus asszony élni, a kísértéstől félt. Minek van még a menye, egyre takarít, szellőztet, szőnye- értelme? Minden elmúlik. Nem kell erőiteket porol, ablakot tisztít. Akkurátus ködni, nem kell tusakodni, semminek egy asszony, szereti a tisztaságot, ő meg sincs értelme. Minden elmúlik. Feküdj csak útjában van. Így aztán itt üldögél, kényelmes ágyba, rendezd be kényelmeden kávéházba* jár. De hogy egyedül sen az életedet. Törődj bele és légy kölenne? Azt már nem. Minden nap kap le- zömbös. Mire jó mindez? Az ember adja velet. A köztársaság minden sarkából hoz- ei magát. Egyszerre adja el magát, azt za a posta. Minden út hozzá vezet. Olyan, úgy hívják, házasság. Vagy megint fincsi mint valami nagy telefonközpont, hehehe. baba lehetek. Élvezhetem az életet. Élveziftmolyan családi diszpécser, mondta Ma- nj az életet azt jelenti, hogy van pénzed rína. Tessék? Vagy úgy, nekik is volt szabónőre és fodrászra, megveszed, amire y.yesmijük. A vasútnál dolgozott. Hat fiút kedved támad, és mulatni jársz. Az ember heveit fel. Hat fiút egy kis lyukban. A leg- mindenhez hozzászokik. Az élet élvezésénagyobbik fiának meg csak egy gyereke hez is. Minek erőlködik? Úgysem segít van. És háromszobás lakása. Néha üres senki rajta, egyedül áll a világon, egyea lakás, akár a templom. Ezek a fiata- dűl van az emberek között. Senkinek sem ■lók, miért félnek a gyerekektől? A titkár- kell, mert egyedül van. Egyedül van, mert ság előtt autó állt meg. Aktatáskás férfi senkinek sem kell. Ronda és kétségbeejtő szállt ki belőle. Marina felállt. Vár vala- kör. Lombikba zárták, amelyből kiszivatyfcire? Megmondta. Nem ő az. Buranovsk? tyúzzák a levegőt. Nemsokára már lélegzeelvtárs szürke autóban jár. Jóval maga- ni sem tud. Ki kell törni a körből. De hon- Sabb is. Ismer mindenkit, minden nap itt nan vegye hozzá az erőt? Hazavánszorgott, üldögél. Buranovsk^ elvtárs a leggyorsabb a pamlagra vetette magát, arccal a pártözülük. Mintha mindig szél fújna körű- nán, ökölbe zárt kézzel. Nagyon félt önön lőtte. A haja is lobog, mint valami kisfiú- gyöngeségétől. Komolyan arra gondolt, bak. De máskülönben kellemes ember, hogy köp mindenre, elindul a könnyebik Csakhogy aligha tudja majd kivárni. Ta- úton. S ha vissza is riadt, nem iszonyolán majd estefelé, de most biztosan nem dott ösztönösen, csak erkölcsileg hábo$ön. Valami baj érte? Kis híján eltalálta, rodott fel. Tudta, hogy az erkölcsi felháknondta Marina. Tudom ‘ én, mondta az borodás lecsendesíthető, öreg. Akkor járnak ide az emberek, ha Rákényszerltette magát, hogy felkeljen, szorul a kapca. Egyszerű ember máskor Hideg vízben megmasta arcát. Sokáig néznem is jön ide, csak ha baj szorongatja, te magát a tükörben. Arca semmit sem Nagy a baj, fiata! elvtársnő? Marina ráné- árult el szenvedéséből. Arca nem illett 'zett, egyszerre elkedvetlenedett. Fecsegő szenvedéséhez. Szerette ezt az arcot, jöregember. Kiváncsi nyugdíjas. Nem, mond- amelynek semmi köze sem volt a szenvejta, jelentéktelen kis baj. Az öreg udva- déshez. Szerette, mert szép arc volt, Kediriasan bólintott. Minden elmúlik, fiatal ve lett volna gyerekesen nyelvet ölteni rá. «Ívtársnő, mondta. Köszönöm a szívességét. Tulajdonképpen mi történt? Semmi se tör- Minden elmúlik, és ha minden elmúlt, tént. Még semmi baja se történt. Nem is mines már semmi. Csak az utolsó és leg- fog. Szép és fiatal, elpusztíthatatlan. Csak jtökéletesebb magány. Az élet ostoba és annyi történt, hogy egy kicsit nyafogott, •értelmetlen zsákutcához hasonlít. Marina Nyafogni szégyen. Fel kellene írni a fala távozó öregember után nézett: hamaro- ra: In nyafogni szigorúan tilos. Munkára san beleütközik a láthatatlan falba. Mire fel- Fel a fejjel. Minden még előtted áll. ,jó az ilyen élet? Élni a totó jóvoltából. Minden még előttünk áll. Egyszerű fehér

blúzt, rövid kék szoknyát húzott. Derekára piros övét kapcsolt. Harcias kedv áradt el benne, ez volt a fegyverzete, a vértje. Készen állt a küzdelemre. A titkárságán még világosak voltak az ablakok. Buranovsk^ elvtárs valóban létezett. Csíkos selyemingben ült az irodában. Ősdi ing volt, rég kiment már a divatból, az egész Buranovsk? elvtárs is mintha már rég kiment volna a divatból. Világos haja homlokába hullt, hosszúkás arca figyelmesen megfeszült, mintha örökké lesne valamire. Negyvennyolcas divat. Mintha arca tizenkét évvel ezelőtt hirtelen megállt volna a fejlődésben. Középkorú férfi volt. Marina enyhe fölényt érzett. Középkorú férfiak még tudják becsülni a női szépséget. Bemutatkozott, A keze sovány, csontos volt, nagyon hosszú ujjakkal. Amikor felállt, egyszerre megnőtt, magas volt és kissé görnyedt.

— Előjegyeztem magát — mondta. Mutatta a naptárt. Ott állt a neve, mellette egy szó: meghallgatni.

— Tehát kihallgatás? — kérdezte tréfásan Marina.

— Inkább gyónás. — Buranovsky elvtárs elnevette magát. Arca egyszerre megváltozott, meghitt volt és otthonos. Nem a szája, inkább a szeme mosolygott. — Néha valóban olyan a színezete. Eljönnek hozzám és a fülembe suttognak: .sususu. Valahányszor megrágalmaznak valakit,

mindig suttognak. Maga is észrevette? 1

— Én hangosan fogok beszélni, —* mondta Marina.

— Akkor hamarosan szót értünk. Hoszszú -történet?

— Mindent hallani akar?

— Természetesen.

— Akkor hosszú.

— Tudja mit? Menjünk ki a friss levegőre. Itt mindennek hivatalos bűze van. —‘ Felhúzta kétsoros kabátját, amelyet a szék támlájára akasztott volt. Alkonyodon, A kis parkban öntözték a virágokat. Frissen illatozott az utca. Egyszerre kigyúltak

SZIROTYÁK DEZSŐ RAJZAI ■

az utcai lámpák. A mozi bejárata előtt emberek tolongtak. Buranovsk? fogadta köszöntésüket.

Marina megkérdezte:

— Nem fél?

— Miért kellene félnem?' '

— Nincs a legjobb hírem.

— Pletykás város ez. Érdekelne, mit beszélnek rólam. Két esztendeje vagyok itt, és még nem tudom, mit beszélnek rólam. Nem hallott semmit.

Marinának eszébe jutott valami.

— Nem tudom. Vigyori elvtiiknak hívják.

— Nem a legrosszabb. — Megint elmosolyodott, a mosolya nyugodt volt és otthonos. — Egyébként agglegény vagyok. Agglegénynek mindent szabad.

Átvágtak a téren. Egy szíjlt utcán kijutottak a folyóhoz. A túlsó part! gyár fényei a nyugodtan áramló vízben tükröződtek. A magas töltésen mentek. Fölöttük a hídon fontoskodva dübörgőit egy tehervonat.

Marina megkérdezte:

— Hol kezdjem?

— Az elején. Születtem és így tovább,

— Születtem burzsuj szülőktől.

— Tudom. Elolvastam a káderlapiáí,

— Maga olvasta? Azt az aljasságot?

— Sok mindent el kell olvasnom. El senS hinné.

— Reménytelen eset vagyok?

— Nincs reménytelen eset.

— Komolyan mondja?

— Természetesen. Csak elhanyagolt esetek vannak.

Folytatjuk

1S