A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-01 / 9. szám
I * /■%oet<g/w///ie//e#/e/e Ismétlés nélkül O’ZSVALD ÁRPÁD: SZÉLKIÁLTÓ Vihar jöttén, mikor a fák meghajolnak térdbe, felleg-tornyok inognak: csak a szélkiáltó futkos a kihalt mezőkön, ijedt szemét felveti az égre ... A réti madarak már mind elültek, a szélkiáltó hova menekülhet? Vadvizek hátán végigver a zápor. Hallod-e a szélkiáltó hangját? Árva madár, egyre csak rikácsol. KŐKOR Emeld fel az arcod, ime két lábra álltái, köveket patintsz, dorong a fegyvered, a hatalmas mamuttal már szembe szálltál, kalitkába zártad a tűz madarát, barlang falára írtad a vad bölényt fejét, magad képére faragtad istened, tudod az őzek és farkasok énekét, testvért is öltél, erős vagy s kegyetlen, rókánál ravaszabb, hiúbb mint a páva, hordában vezér, de egyedül csak gyáva, ki éjjelenként minden neszre rezzen. Emeld fel az arcod, vörös a hajnali ég, tüzes nyilát a nap hegytetőre szórja, bozontos melleden a nagy medve fogát simogasd meg, hogy árva tested óvja, millió életet hordasz magadban, köszöntsd a reggelt, te vagy az első nemzedék! Lehet, holnap eltűnsz az alkonyatban, zúzott koponyádba homokot perget a déli szél, testedből nem fakad virág, feletted csak farkasok énekelnek. ISZAPFÜRDŐ Pokrócba csavarnak s mint a múmiák, a kemény deszkán fekszünk mozdulatlan. Balzsam helyett forró iszapban bizsereg a testünk. Csak a szemünk jár kutatva a foltos mennyezeten, mely olyan, mint egy bolygóközi térkép. Előttem az ablak felső szárnya, utat enged a külső világba:, nem mutat mást csak egy nyírfa törzsét. Mocorognék, hallgatom az órát, Kheopsz ötezer évig bírta — holtan, nekem e tizenötperc is végtelenség. Könyvhőnap, könyvhét, könyvnap! Fémjelzett fogalmak ezek. 'Ámbár sok esetben fakó tartalmat takarnak. De erről ki tehet? A kiadók, könyvesboltok, könyvtárak gondja volna, hogy egyszer valóban lássa, érezze, tudja már az olvasó, író egyaránt: a könyv ünnepén vagyunk. Mi egy egész hónapot szántunk erre a tizenkettőből. Talán, hogy legyen mindenre idő, mert csodálatos módon értünk az agyonszervezéshez. Valamilyen oknál fogva nagyon igényeljük a különböző bizottságokat. Még a könyvhónap megszervezésében is. Március tizediké felé már együtt szokott lenni a hármas bizottság. Ezek tanácskozásán eldöntik, hogy valóban nagy szükség van a nagyvonalú kiállításokra, és kijelölik itt a további bizottságokat, amelyek azután megszervezik a gyűléseket, A gyűlések feladata, hogy megbízza a könyvesboltot, könyvtárosokat, kultúrotthont, üzemi klubot és társadalmi szervezeteket: a könyv ünnepét kellő gondossággal készítsék elő. Ez a munka eltart úgy húszadikáig. Ekkor megindul a vita, ki, miért felelős. És miután ezt nem tudjuk eldönteni, így áprilisban nem lehet már egyebet tenni, mint értékelni az eredményt: A könyvhónapot eredményesen fejeztük be! Megtartottunk kilencszáznyolcvanhét aktívát, ahol beszélünk a könyv jelentőségéről! Járási méretben megtartottuk a könyvtárosok értekezletét, ahol két előadás hangzott el, egyik: A könyv a legjobb barát! A másik: A legjobb barát a könyv! címmel. Az értekezlet résztvevői közül többen felszólaltak, hangsúlyozták, hogy ez valóban így van ... Valahogyan ennyiből áll sok ** esetben a szervezés. Holott egy nap többet érne harmincnál, ha valóban ünneppé tudnánk tenni. Nem kellene hozzá egyéb, mint lelkesedésfűtötte őszinte cselekvőkészség. A kiadók erre a napra készítenék a legjobb könyveket. Kitüntetésképp megjelölve, olvasó és író felé egyaránt, hogy íme, ünnepre készült. Majd a könyvesboltok, könyvterjesztő vállalat külön parancs nélkül készülne a napra kirakattal, könyvsátorokkal a városokban. A könyvtárak, művelődési otthonok pedig falun és városon egyaránt a leközvetlenebb módon készítenék az ünnepet: íróolvasó találkozók, irodalmi előadások, irodalmi színpadok bemutatói, és minderről kellő sajtóvisszhang. Ehhez pedig vajmi kevés szükség van a tényleges munkát gátló bizottságokra, értekezletekre. Lehetne ez a nap március első, de akár utolsó napja is, csak valóban ünneppé tudnánk tenni. Mindezt azért jegyeztem meg, mert íme, újból itt állunk a könyhónap előtt: készületlenüll Megírunk néhány gondolatot, elmondjuk az ügyhöz méltó beszédeket, kinyomtatunk egy hangzatos papírtranszparenst, amit a könyvkereskedések keresztbe ragasztanak a kirakatokon, eltakarva néhány új könyvet is, hogy ezzel pótolják a kirakatrendezést — ennyi az egész. Lesz, ahol mozgalmat indít a hozzáértő könyvkereskedő, a jó könyvtáros. Meghívnak néhány írót, csak ünnep nem lesz sehol. Hétköznapok nyugtalansága, elégedetlensége szól belőlem, mert a könyv ünnepe éppen a hétköznapokra gyakorolná a legnagyobb hatást. Az eszmék áradását, hullámzását hivatott előidézni a könyv. Ám ezt a hullámzást harminc napos szürkévé merevített „ünnepi“ gesztussal nemigen tudjuk megindítani. Végül ide kívánkozik egy nagyon fontos tényező beiktatása. Nincs Könyvtáros cím folyóiratunk! Hogyan képzelhetjük el az olvasó mozgalmat e nélkül. Mind gyakorlati, mind eszmei szempontból pótolhatatlan segédeszköz és nem rendelkezünk ilyen magyar nyelvű lappal. Ez lehetne hivatott mindennemű feladatot jelezni, példákkal szolgálni, tanácsot adni olyan esetben is, amikoj1 könyvhónapra készülünk, mint most Is. Talán ezért nincs még, mivel nincs rá igény? Ha könyvtárosaink, könyvesbolt vezetőink és mindenki, akinek gondja a hazai magyar olvasómozgalommal törődni, valóban felelősséget erezne e fontos közművelődési szakasz iránt, akkor már régen igényt tartottak volna egy magyar nyelvű Könyvtáros című folyóiratra. Tehát ahogy mindent, úgy ezt Is összefüggéseiben kellene vizsgálni, és így gondoskodni a probléma megoldásáról. Természetesen ez nemcsak könyvhónapi gond. De ilyenkor újból és újból eszébe ötlik az embernek mindaz, amit napról, napra tapasztalt az elmúlt esztendők alatt, és ami csak lerakődik a hétköznapok más gondjaira, hogy súlyától ne bírjunk szabadulni, amíg e teher tart. Ám e gondolatok közepette is azt mondhatom: köszöntsük a könyv hónapját, ha már egy egész hónap adatott erre, és legalább e hónap egy napján törődjünk többet a művelődés eszközével. De gondoljunk szüntelen arra, hogy az agyonünneplés éppen úgy ártalmas, mint az agyonhallgatás. Bánjunk a könyvvel úgy, mint más, igen fontos munkaeszközzel, műszerrel, mert rozsdás fegyverekkel nem nyerünk csatát. GYURCSÖ ISTVÁN
