A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-01 / 9. szám
ßiattdi aág-a* meg-fdóaUa Nem hiszek a lóslatokban, a nagy események, változások zseniális megsejtésében. Még a bölcs lángelmék előrelátásában is kételkedem, de azért néha megdöbbentő, hogy egyes emberek szavát. ítéletét, mennyire igazolja az idő. Itt van például Bandi sógor Az egész család legnagyobb felháborodására megjósolta, hogy soha sem lesz belőlem technikus ... Akkor kegyetlenül megbántotta ifjú önérzetemet, de az idő neki adott Igazat.. De kezdjük talán az elején a históriát. A polgári iskola elvégzése után a sok jelentkező közül bejutottam a közeli város ipari iskolájába. Azonban még meg sem ismerkedtem a tusskihúzóval. meg a tolómércével, a közelgő front miatt sietve őszszecsomagoltam és otthagytam csapot papot. Hazaérve alig raktam le a csomagokat, beállított hozzánk Bandi sógor. Soha sem tudtam tájékozódni a szövevényes rokont kapcsolatokban, és így fogalmam sem volt róla, miért „sógor* Bandi bácsi, de hát az egész család így szólította. Azt azonban tudtam, hogy Bandi sógor csak úgy potyára nem kutyagol fel hozzánk a nagy dombra. Figyelmesen lestem hát, mikor bújik ki a szög a zsákból. — Megjöttél, öcskös? — vert kedvesen hátba -—, aztán sokat tanultál-e? — Tanulgatok, tsmerkedek — feleltem szűkszavúan. — Ügyes gyerek vagy, jó szakmát választottálI Nagy jövő áll előttedI Barátocskám, a technika biztos pálya. Egész meghatott ez a nagy érdeklődés és a Bandi sógor ecsetelte rózsás jövő. Még a távoli ágyúdörgés ts zümmögő zenének tűnt. Szegény anyám is annyira örült a szép szavaknak, hogy nyomban bort tett az asztalra. A vendég lehajtott egymásután két pohárral, aztán határozott mozdulattal benyúlt a zsebébe és előhúzott egy ütöttkopott vekkert. — Hogy ne unatkozz itthon, öcskös, meg ki ne ess a gyakorlatból, hoztam neked ,egy kis munkát. Semmiség az egész. Nézz csak bele ebben az átkozott Órába... elállt. Megpróbáltam szabadkozni: — tin még soha nem szereltem szét-... — _Nem tesz semmit — vágott a szavamba — legalább megtanulod ezt ts. — Műszereim stncsenek — kerestem á kibúvót a kínos helyzetből. — Ne fájjon a fejed öcskös, én mindenre gondoltam — szólt angyali mosollyal, és benyúlt a másik zsebébe, ahonnét előhalászott egy apró csavarhúzót és egy darab újságpapírból kihámozott egy hamisítatlan órás nagyítót. — En már csak nem adom holmi kontárok kezébe ezt a jó márkájú órát — próbálta megnyergeni önérzetemet. — Te mégis csak tanult ember vagy Egy ilyen ébresztő roppant egyszerű szerkezet. Már én is belenéztem, de nem az én szememnek való az ilyen precíz munka. Ügy láttam, a felhúzó rugó tört el. — Azzal benyúlt a belső zsebébe és elém tett egy rugót, majd hozzáfűzte: — Egy ócska órából operáltam ki. — Közben bejött egyik barátom, meg a nagybátyám is. Kínos helyzetbe kerültem. Ekkor eszembe jutott, hogy egyszer régen szétszedtem egy kidobott ébresztőórát, talán nem is lesz olyan nehéz beletenni azt az átkozott rugót. Nem volt lelkierőm kijelenteni, hogy nem tudom megcsinálni. Megpróbáltam hát lerázni valahogy Bandi sógort. — Tessék csak Itthagyni, majd belenézek. — Ha nem lett volna sürgős a javítás, elvihettem volna az óráshoz is — méltatlankodott a sógor. — Azt a rokoni szívességet már Igazán elvárom, öcskös, hogy rászánd azt a tíz perced és beledobod azt a rugót. Legszívesebben földhöz vágtam volna az átkozott vekkert, de nem tehettem. Tétovázva kezembe fogtam, és nekiültem a nagy munkának. Bandi sógor pedig elégedetten leöblítette a torkát. A jelenlevők körülállták, és vizsla szemekkel figyelték ideges ujjaím minden mozdulatát. Elég ügyesen kivettem a dobozból a szerkezetet. Két lap között volt a sok egymásba kapcsolódó fogaskerék. Szépen lecsavartam a lapokat összetartó anyákat és leemeltem az egyik lapot. Azaz csak akartam, mert ahogy hozzányúltam, ebben a pillanatban lefutott a felhúzott rugó és hihetetlen erővel, ahány kerék annyi felé szórta a szobában. — Ejnye, öcsém, — ugrott fel kétségbeesetten . Bandi sógor és gallérja mögül kthalászott egy fogaskereket. Elpirultam és zavartan motyogtam: — Azt tetszett mondani, hogy törött a rugó... — Azt neked kell látni! Ha nem értesz hozzá, minek vállalodI — korholt a sógor. Közben a szobában lévők, mint igazhitű mohamedánok az esti ima idején, a földre vetették magukat és hozzáláttak az alkatrészek keresgéléséhez. Egymásután kerültek elő. Már késő este volt, mire visszaraktam a megtalált fogaskerekeket. Azonban egy keréknek nyoma veszett. Tűvé tettük érte az egész szobát, de csak nem találtuk. Már éjfélre járt az idő, mikor kimerültén abbahagytuk a keresgélést. Bandi sógor elkeseredetten morogva ment haza. Másnap hajnalban még az igazak álmát aludtam, mikor felzörgetett: — No, megtaláltátok? — ez volt az első szava. — Ugyan mikor, hiszen aludtam. — Es te tudtál aludni — kérdezte ironikusan. Ez már azért sok volt, kifakadtam: — Talán bizony amiatt a vacak vekker miatt kellett volna virrasztanom. Minek erőszakolta rám? Bandi sógornak villogott a szeme, és szemrehányást tett, hogy többet várt a talentumomtól. Az egész család négy napig kereste a fogaskeret, de egyszerűen eltűnt. En már a pokolba kívántam az órát sógorostól, és azt mondtam neki, hogy abban a vacakban biztosan nem ts volt az a fogaskerék. — Az én órámban? — vörösödött el Bandi sógor. Tíz esztendeig hajszál pontosan járt. Hogy is tudtam ilyen kontár kezére bízni — veszekedett, aztán egy zacskóba bedobta az órát, beleseperte a csavarhúzót meg a nagyítót és elviharzott, de még a kapuból visszaszólt érces hangon, hogy az egész utca hallja: — Mamlasz vagy, öcsém! Belőled se lesz soha technikus! Es be kell vallanom. Bandi sógornak igaza lett, zseniálisan megjósolta, nem lett belőlem technikus. Szegény öreg, még most is haragszik rám a vekkerért. De én most önkritikát gyakorolok. Tényleg igaza volt, nem volt tehetségem a technikához, és most bocsánatot is kérek tőle, amiért akkor megbántottam. Az elveszett fogaskerék ugyanis benne volt a vekkerben. De erre csak tizenöt év múltán jöttünk rá, amikor megtaláltuk a csillár bekötését eltakaró fényes tányér mögött. Örök talány maradt, hogy olyan apró nyíláson hogyan juthatott oda. SZŰCS BÉLA Egy kis félreértés Villámtréfa Szereplők: Férj Feleség Férj: Végre az új lakásban. Micsoda boldogság! Van-e nagyobb öröm a Világon? Feleség: Ö, nincs, nincs! Férj: Nem is lehet. Hiszen ez a családi élet alapja, a jő, kényelmes lakás ... Kis bogaram, hát érzed, tudod, hogy mit jelent ez? Feleség: Tudom is, érzem is, Lalikám, drága férjecském. Férj: Ogy érzed, ahogy én? Ogy? Annyira? Mert én nagyon érzem, én majd megfulladok a boldogságtól. Feleség: Jaj, meg ne fulladj, Lalikám! Inkább kinyitom az ablakot. Férj: Előbb tedd a szívemre a kezed: Érzed, hogy ver? Feleség: Érzem, hogy ver. Férj: Hogy ficánkol? Feleség: Ficánkol. Férj: A tied is ficánkol? Feleség: Igen, mintha ficánkolna. Férj: Ez az örömtől van. Hiszen olyan jő örülni. Feleség: Jő, örülni nagyon jő... Én is úgy örülök ennek a csinos kedves kis fészeknek, úgy örülök, hogy ki se mondhatom ... Nézd, milyen barátságos ez a konyha, a konyhánk. Milyen friss és ragyogó itt minden. Férj: Még érezni a festékszagot. Feleség: Meg a fenyődeszkák illatát. \ Féri: Milyen csinos ez a beépített szekrény. Feleség: És az ablak. Milyen nagy, hogy ömlik rajta a fény. Férj: Az ebédlő is tágas, kényelmes. Feleség: És az erkély ... az erkély is cuki. Férj: Déli fekvésű, jó lesz 'rajta napozni. Feleség: Aztán végigriyúlni a fürdőkád langyos vizében. Férj: A hideg zuhany. Az ám az egészséges, bogaram. Szinte szikrázik tőle az ember bőre. -Feleség: A kis budoárom, hogy tetszik, Lalikám? A hálószobánk is csinos, ugye? Férj: Hogyne, hogyne. Csinos, kedves az egész lakás. Feleség: Nagyon is megfelel hármunknak. Férj: Hármunknak? Hogy értsem ezt, kicsikém? Csak nem... csak nem?... Feleség: De ... de igen ... szóval megszaporodunk. Férj: Megszaporodunk? Hát mégis? Te angyal, te tündér! Boldoggá tettél, nagyon boldoggá... De mért nem szóltál róla már korábban... hogy tudtam volna... Hiszen annyit cipekedtél a költözködésnél. Nem lett volna szabad... és ... és talán nem ts voltam elég gyengéd hozzád ... virágot kellett volna hoznom ... rózsákat... Feleség: Ne haragudj, Lalikám, de nem mertem bevallani... Féltem, hogy mit szólsz majd hozzá ... és ... és ... én is csak tegnap tudtam meg ... tegnap kaptam a táviratot. Férj: Miféle táviratot? Feleség: Hát a mamáét... Azt táviratozta ... azt távira tozta a mama, hogy ő is felköltözik hozzánk.,, —des— 10
