A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-23 / 8. szám
Járjunk % ezrével € a hivatalokba " Szomorúan, magábamélyedve tilt barátom egy korsó sör mellett. Szeme véreres, arca sápadt. Mi baja lehet ennek az örökké vlgkedélyű embernek, bogy ily korán a kávéházban találom. Ha jól tudom, azelőtt kerülte üz »(féle füstös helyeket. Talán már ő is a modernizmus útjára lépett vagy elhagyta á felesége? — kérdeztem csak úgy magamtól, miközben helyet foglalok mellette. — Annál is rosszabb, pajtás, fegyelmit kaptam! — húzza félre száját keserűen. — Te, fegyelmit? — Übüm, méghozzá feltételéi#. — Ne beszélj szamárságot! Pedig mór megtörtént — néz rám keserűen. — Igaz, hogy írásban nem adták, nehogy idővel az orruk alá dörzsölhessem. Ettől óvatosabbak ma az emberek. Csak úgy szóban fenyítettek meg. De így is jól elintéztek. S képzeld, hogy miért. Egyszerűen azért, mert bírálni merészeltem. Talán nem is bírálni, csak úgy megblrlzgáltam a lelkiismeretűket, s ezért úgy nekem estek, mint a farkasok. Az egész dolog úgy történt, hogy az egyik gyűlésen a hiányosságokat, pontosabban az emberi jellemet bírálni mertem. A beszámoló alapján fűt-fát szidtak az emberek, de konkrétan nem mutattak rá a bajok lényegére, hogy kik okozták a hiányosságokat. Elvtársak — mondom — nem lenne jobb ha először saját lelkiismeretűnkbe néznénk, s nem hárítanánk mindent a holtlelkekre. Utóvégre a dolog hogyanja rajtunk is múlik élő embereken. Megemlítettem, hogy az ügy intézéséért azok az emberek nagyon felelősséggel tartoznak, akik felsőbb hivatalokból irányítják ügyeinket. Legalábbis ezért kapják fizetésüket. Igaz, hogy ezt csak úgy megjegyeztem, aztán üzemünk problémáival foglalkoztam részletesebben. S most mégis behívattak, szemrehányást tettek, hogy kommunista létemre hogy mertem Ilyesmit tenni; tudnom kellene, nem illik olyat bírálni a gyűlésen, aki nincs jelen. És egyáltalán, hogyan merem az egyszerű dolgozók előtt bírálni feletteseimet. Ezt egyszerűen lejáratásnak minősítik, mert hogy még meg is tapsolták beszédemet — oktattak ki a rendszabályokról. De én nem értettem őket, mint ahogy most sem értem. Hisz a párt azt mondja, bíráljuk a hiányosságokat, bárki is követi el őket, tisztségtől függetlenül. S most, amikor éltem ezzel a lehetőséggel, megfedtek érte. Vagy csak úgy proforma mondták ki a fenti szabályokat? Hiszen a párt nem szokott proforma beszélni. Az emberek hiszenek minden szavának! S miért ne hinnék én la? Vagy higgyek és ne bíráljak. Bíráljak, de ne bárkit és ne bárhol. De ha baj van üzemünkben a termeléssel és tudom, hogy a felsőbb hivatal előadója is ludas a dologban, akkor őt hagyjuk ki a dologból és ne bíráljam meg? Legalábbis ne a mi gyűlésünkön. Hát hol mondja meg az ember. Hordja magában, mint eddig a felgyülemlett problémákat, akkoris, ha segíteni akar. Vagy tapsoljon az illető az előadónak akkoris, ha látja, hogy nincs a munkája rendben. Vagy utazzon utána száz kilométert, hogy ott szemébe mondhassa meg, amit akar. Ki fizetné ezt meg. S ha lenne is rá pénz, nem lehet rá lelkiismerete az embernek. Hiszen arra vannak a taggyűlések, hogy ott mondhasson véleményt az emberi Vagy ezentúl járjunk ezrével a hivatalokba, hogy ott mondhassuk meg véleményünket az illetékes előadóknak? M. A. Balogbné feleltet A, emlékek állítólag Idővel megszépülnek. Ennek ellenére nekem Fülekről csak csúnya emlékeim vannak. íme néhány régebbi „hivatalos adat“: „A kultúrház a jövő évben épül fel...; ... a magyar Iskola hat helyen van szétdobálva, hatvanhárom szeptember elsejére fejeznek be egy huszonhét tantermes Iskolát, de hogy megkapjuk-e azt csak a nagyég tudja. Pedig már négy Iskolát Is felépítettünk ...“ (Itt Jegyzem meg, hogy a kultúrház még mindig nincs kész, a magyar iskola még mindig épül...) Van Füleknek más arca is, amit tulajdonképpen csak most láttam meg... a tanulók száma körülbelül kétezerötszáz (az Ipari tanulókkal és esti Ipariskolákkal együtt). Ez a szám akkor Is jelentős, ha leszámítjuk azokat, akik (elsősorban a harmadfokon) a környékről látogatják az iskolákat. Az értelmiségiek száma Is sokkal nagyobb, mint amit 4 gyanútlan idegen első benyomásai alapján fel merne tételezni — hiszen csak a magyar iskola tanárikara ötven személyből áll... A két magyar és szlovák (általános műveltséget nyújtó Illetve tizenkét éves Iskolán kívül van Itt két szaktanlntézet (egyik a Kovosmalté, másik a Magasépltkezésl Vállalaté) és két esti Ipari középiskola. Nézzünk szét a házuk táján ... A tanítás mind az öt évfolyamban délután két órakor kezdődik. Kozsár Tibort, az Iskola vezetőjét a tanári szobában találom. Éppen a második évfolyam tanulóinak félévi bizonyítványait írja alá. Alacsony, komoly tekintetű férfi, különben a Kovosmalt technikusa — az üzem Igazgatósága bízta meg őt az Iskola vezetésével. (Az esti Iskola losonci Element Gottwald Építőipari Iskola igazgatósága alá tartozik). Tőle tudom meg a következőket: Az Iskola 1949-ben Jött létre — s akkor még csak hároméves volt. ötvenkettőben érettségiztek az első évfolyam hallgatói. Azóta jó néhány munkás szerezte meg Itt a technikusi képesítést. Közben ötéves lett a tanulási Idő. Ha valaki három év után hagyja abba — mesterlevelet kap. A tanulók kilencvenöt százaléka a Kovosmaltban dolgozik. Ugyancsak a zománcgyárból van a tanárók többsége is (öt mérnök, tizenegy technikus és hét középiskolai tanár). Hétfőn, szerdán és pénteken van tanítás. A tanulóknak mintegy a fele vidéki. A korhatár meglehetősen széles, vannak közöttük tlzennyolcőves fiúk és negyvenéves családapák. Legtöbben (huszonkettőn) az első évfolyamba járnak. Az Idén érettségizők s2áma tizennyolc. Az első évfolyamba való felvételre az üzemi tanács és pártbizottság hozzájárulása szükséges, s elsősorban azt nézik, hogy a Jelentkező a munkahelyén megállja-e a helyét.., Közben véget ér az első óra, a tanári szoba megtelik előadókkal. A beszélgetésbe ők Is bekapcsolódnak. — Szeretjük az idősebb hallgatókat — mondja Ferenc József —, komolyabban veszik a tanulást. Nem mondom, eleinte a fiatalok viszik a prímet, de ahogy a tananyag nehezebb lesz, úgy száll el a fiatalok lelkesedése. — Azért nem tragikus a helyzet — veti közbe Telek Ernő, az első évfolyam osztályfőnöké. — Igaz, hogy az év eleje óta elégnagy volt a lemorzsolódás, harmincegy Jelentkezőből maradt huszonkettő (de akik Ittmaradtak azok úgy vélem, ki is tartanak végig s ami a fő: Jól fognak tanulni. Félévi átlaguk kettő egész egy tized. Ezután néhány komolyabb probléma következik. — Gondot okoz nekünk — mondja Czakó Károly mérnök —, hogy szaktantárgyakból nincsenek magyar nyelvű tankönyveink. Jó lenne ha a magyar esti iskolák számára adnának ki tankönyveket, mert Így csaknem mindent diktálni kell. — A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy jobb ha a tanulók Jegyzeteket készítenek — veti ellen Zsélyl István — különben nem Is figyelnének az előadásra. — így viszont az előadásra nem tudnak kellőképpen figyelni. Ha Így néznénk a dologra, akkor minden tankönyvet beszüntethetnénk. — Az a bökkenő — szól közbe Novodomsky mérnök, hogy olyan kevés a gépészeti ipariskola, hogy nem tartják érdemesnek néhány diák számára külön tankönyvet Írni. — A komoly színvonal érdekében mindent érdemes megtenni — szögezi le Kozsár TIBalogb Barnabásáé, tanárnő Ismerkednek a tanulók a logarléccel Jakab Katalin felel
