A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-23 / 8. szám
Öreg diákok Rendszeresen továbbképzésre kell vezetni a dolgozókat, hogy növeljék műveltségüket, technikai ismereteiket, magasabb szakképzettségre tegyenek szert ... a középfokú szakiskolákban s egyéb szakiskolákban tanulúk száma mintegy 50 százalékkal növekszik. A képesítési tanfolyamot előreláthatóan 300 000—400 000 dolgozó végzi el, nem számítva az ipari tanulókat. A CSKP KB 1963. december 18—19. ülésén elhangzott beszámolóból. bor. — Áz a baj, hogy ml erről hiába IS beszélünk, nem rajtunk múlik a dolog, — Van itt más probléma is — mondja halkan Baíogh Bárnáné, matematikai tanárnő^ a tanterveket olyan emberek készítik, akik egyáltalán nincsenek tisztában az esti Iskolák lehetőségeivel. Az általános tantervek nekünk nem felelnek meg, hiszen hetente mindössze tizenhat óra áll a rendelkezésünkre, Igaz is — helyesel Zsőlyl István, —, miért nem lehet például géprajzot legalább egy évig tanítani? Mi az a félév éppen a géprajzból? A beszélgetésnek a csöngetés vet véget. Kezdődik a következő óra ... — Szabad a nevét? — Paseka Jánosné. (A zománcgyár ellenőrzőosztályának dolgozója, ötéves kisfiú anyja). — Van Ideje tanulni? — Kell, hogy legyen. Csak néha nagyon Ideges vagyok. Idegesítő helyen dolgozom. Hol az egyik, hol a másik mesterrel veszek össze. — Annyira szeret veszekedni? — Ugyan már, ki szeret veszekedni? Az edények minőségét ellenőrzőm, s a mesterek bizony gyakran csak a mennyiségre mennek. Én viszont nem vagyok hajlandó rossz minőségű gyártmányt átvenni, annál is Inkább, mivel exportra gyártunk, nem járathatjuk le magunkat a külföld előtt, — Mind az öt évfolyamot el akarja végezni? — Erről még korai lenne beszélni. Azzal kezdtem a tanulást, hogy ha a három év sikerül, akkor le Is érettségizem. Jöjjön el három év múlva, akkor majd többet mondok. Kellner Emil ötödikes. Értelmes arcú, szem üveges fekete férfi. Negyvenkét éves, három gyermek apja. Frlci, a legidősebb fiú Kassán yégzi az iparit, s akárcsak az apja ő Is az idén fog érettségizni. Kellner Emil huszonhét éve dolgozik a zománcgyárban s a tanulással kapcsolatban a következőket mondja: — Nagyon nehezen adtam a fejem tanulásra hiszen a gyári munkán kívül is anynyi a dolgom, hogy sokszor ki se látszom belőle. A szülői tanács, a Gyümölcs-kertészeti Szövetség elnöke vagyok, a Csemadokbáh s a Városi Nemáetl Bizottságban aktivistaként dolgozonl, SZäbädldöm nincs, különösen most áz érettségi előtt. A félévi szünetben a fiammal együtt tanultam. Problémák? Mindenekelőtt -szeretnénk Kassán érettségizni és nem Losoncon, — Miért? *=- Azért, mért véleményünk szerint aZ komolyabb Iskola, alapos tudású, magyar szaktanárokkal. Mielőtt elköszönnék, még egy ötödikes lánnyal beszélgetek. Csobó Ilona huszonkét éves, harmad lakos, a KoVosmalt szerelőosztályának bérelszámolója. Apja a harmad szövetkezetben dolgozik, anyja mostanában sokat betegeskedik. — Miért határozta el, hogy elvégzi az esti Iparit? — Szeretnék többet tudni — hangzik a lakonikus válasz — Ha sikerül, műszaki rajzoló leszek! — Szabadidejében mit csinál? — Most nincs szabad időm. Tanulok. Ha sikerül az érettségi, akkor kiveszem a szabadságom s átrándulok Magyarországra. — S ha nem sikerül az érettségi? — Miért ne sikerülne? — veti fel dacosan a fejét, a leendő műszaki rajzoló. A kastélyszerű épület, amelyben ha Jól tudom, valamikor a megboldogult füleki járási nemzeti bizottság székelt, most kivilágított ablakokkal pislog a téli alkonyatba. Az épületben jelenleg szakintézet működik, a maga nemében egyedülálló a középszlováklal kerületben. Kőműveseket és ácsokat képeznek ki benne —• méghozzá két nyelven: magyarul és szlovákul. Igen vidám hangulatba csöppenek; a nagyteremben szól a dzsessz, fiatal legénykék és még fiatalabb leánykák járják a twisztet. Csodálkozom a dolgon, hiszen eddig még igen kevés kőműves és még kevesebb ácsleányzót láttam. Persze mindjárt kiderül, hogy ez alkalommal is tévedtem, a leányok a magyar tlzenegyéves iskola növendékei. — Ügy segítünk magunkon, ahogy tudunk — mondja mosolyogva Pavel Bútor igazgató —, nekünk nincsenek leányaink, hát igyekszünk együttműködni a magyar iskolával. Azt akarjuk, hogy jól érezzék magukat az Intézet tanulói. Havonta egyszer tea-estet Kői túr Tibor az Iskola igazgatója rendezünk, s arra meghívjuk a magyar iskola egy-két osztályát. — S a mi lányaink szívesen elfogadják a meghívást — szól közbe Reiman Károly a magyar iskola tanára —, nem csak azért, mert szeretnek táncolni, hanem azért is, mivel őszintén szeretik ezeket a komoly munkás fiatalokat. Azután természetesen Ők is viszonozzák a meghívást... De nem a teaestek képezik a két iskola együttműködésének lényegét. Kulturális műsorokat, színdarabokat tanulunk be közössen, azonkívül... — Azonkívül — veszi át a szót Lóska Lajos, a magyar iskola igazgatóhelyettese — ezek a legények már igen nagy segítséget nyújtottak nekünk az új iskola építésében. Az Iskola két pavilonját, úgy ahogy van, a szakintézet tanulói építették fel. •ismét Bútor Pavelé a szó: — Ml magunk is meg vagyunk elégedve tanulóinkkal, értelmesek, szorgalmasak — bár csak a hatvannégy-hatvanötös tanévre is ilyen fiúkat kapnánk. Az a baj — folytatja sóhajtva — hogy nagyon nehéz ipari tanulókat toborozni — különösen a mi szakmánkba. Sok fiatal lenézi ezt a foglalkozást, pedig mindenki tudja, milyen szükség van a jó építő-szakemberekre. A fiúk a táncszünetben forró teával és süteménnyel kedveskednek a leányoknak. Szinte megható, ahogy kicsit bátortalanul, szégyenkezve dédelgetik őket. De a lányok szeme is csupa kedvesség, közvetlenség — nehéz lenne a legcsekélyebb fölényt, vagy rátartiságot kiolvasni belőle. Jókedvűen ballagok a vonathoz. Sikerült felfedeznem Fülek másik arcát. ZS. NAGY LAJOS Farkas Erzsébet Kellner Emil Csobó Ilona Czakó Károly előad
