A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-23 / 8. szám

A főváros, Kuala Lumpur főutcája műit év szeptemberében négy napon ét azőltak a királyi Zenekar harsonái és dobjai Koala Lumpur utcáin, hirdetve, hogy sike­rült tété alá hozni az ú] Malaysia Allamszö­­vetséget, melynek megszületése kürül Duncan Sandys, a brit nemzetközösségi ügyek minisz­tere bábáskodott. A Merdeka stadionban meg­rendezett pompás ünnepségeken ott feszítet­tek a napernyők alatt a brit gyarmati fötiszt­­vlselök. Megvalósult a nagy terv, sikerült összekovácsolni a Malaysia Államszövetséget a Nagy-Britanniátől függő Maiayábél, Singa­pore SEATO-támaszpontbél és a Borneo szi­getén lévő két angol gyarmatbúi: Sarawook­­ből és Sabahbúl [korábban fiszak-Borneo). Az új államszövetség magve, Malaya nyújtja a világ nyersgaml és sótermelésének felét. Sabahban hatalmas, eddig még kiaknázatlan ásványi kincsek vannak — szén, vasérc, ásvány olaj és arany. Sarawak értékes faféleségeket, évi 200 000 tonna bauxitot és 15 000 tonna bor­sot exportál. Singapore a Délkelet-Ázsiai Szö­vetség (SEATO) legnagyobb és legfontosabb tengeri erődje. Az angolok számára megérte hát a fáradságot a „Greater Malaysia“ terv megvalúsítása. De Tunku Abdul Rahman, Ma­laya volt s Malaysia mai miniszterelnöke is lel­kesen részt vett a terv megvalósításában. Szá­mára a kínai lakosság nagy száma és gazda­sági befolyása volt a fő probléma. Singapore lakosságának 75, Malayáénak 40, Sarawakénak 30 és fiszak-Bornoóénak 20 százaléka kínai. Ezek a kínaiak, mint mindenütt Délkelet-Azsiá­­ban, kis- és nagykereskedők iparosok, vagyis erős, gazdag burzsoá réteget képviselnek. Fajllag, nyelvileg, vallásilag elütnek a kör­nyező népektől, és érthetően nagy befolyás­sal vannak rájuk a Kínai Népköztársaság gaz­dasági és politikai sikerei. Malayában a közel­múltban drasztikus rendszabályokkal próbál­ták megoldani a „kínai kérdést“ -— a kompakt tömegekben élő városi kínaiak egy részét a maláj lakosság közt szétszórva falura telepí­tették. A Malaysia Államszövetség megalaku­lásával, a malájföldi politikusok véleménye szerint, „felhígul“ az új államban a kínaiak száma. Az államszövetséghez tartozó területek tör­ténelme hasonló vonásokat mutat. A közép­korban Délkelet-Az8ia hercegségei és király­ságai a két keleti nagyhatalom, Kína és India befolyása alatt álltak. A 16. században Jelen­tek meg a holland, a portugál és az angol gyarmatosítók. Singapore szigetét 1819-ben a johoret szultán adta el a Brit Kelet-Indiai Tár­saságnak. Dél-Klnából Importált kulik száz­ezreinek véres verejtéke árán lett Singapore gazdag és hatalmas. Stratégiailag pedig ugyan­az, mint nyugaton Gibraltár és Málta. Sarawaknak éredességképpen fehér szul­tánja Is volt. 1841-ben Sir James Brocke angol tiszt segítséget nyújtott Brunei szultánjának egy lázadás leverésében és szolgálatai fejében megkapta tőle Sarawak területét. Brooke és utódai mint önálló államfők (radzsák) ural­kodtak egészen 1948. április 15-lg, amikor Sir Charles Vyner Brooke, az utolsó sarawakl radzsa lemondott országáról Nagy-Brltannla javára. Azúta lett Sarawak a szomszédos fiszak-Borneúval együtt angol gyarmat. Há­rom cél vezette az angolokat a Malaysla-terv megvalósításában. Fékezni akarták a felsza­badító mozgalmak politikai befolyását, melyek a fiatal nemzeti államokban, Indiában, Indo­néziában, Burmában és Ceylonban látják pél­daképüket. Meg akarták szilárdítani gazda­sági pozícióikat és végül biztosítani kívánták katonai támaszpontjaikat a délkelet-ázsiai tér­ségben és elsősorban SIngapore-ben. Ezért terjesztették ki a korábban Malájfölddel kö­tött „védelmi és kölcsönös segélynyújtási egyezmény“ hatályát egész Malaysiára. Az egyezmény értelmében angol, ausztrállal és űjzélandi csapatok állomásozhatnak Malaya területén. Ami Sarawakot és Sabahot illeti, ott Is tartózkodnak brit csapatok, és harc­ban állnak a helyi partizánokkal. A szomszédos Indonéziának — amely terü­leti követeléseket támaszt egész Borneo (Ka­limantan) szigetére — minden oka megvan, hogy ne nézze tétlenül a határai mentén leját­szódó eseményeket. A Fülöp-szlgetek kormá­nya sem értett egyet Malaysia megalakulá­sával, Így aztán Abdul Rahman miniszterel­nöknek meggyűlt a baja szomszédjaival. A brit kormány mindent elkövet, hogy meg­őrizze befolyását ezeken a területeken. E ma­nőverek egyik láncszeme volt Robert Ken­nedy amerikai Igazságügyminiszter legutóbbi délkelet-ázsiai útja is. Robert Kennedy igye­kezett közvetíteni a Fülöp-szlgetek, Indonézia és Malaysia között. Sukarno indonéz elnök kijelentette, hazája slkraszáll azért, hogy a Malaysia Államszövetséggel összefüggő kér­déseket az érdekelt ázsiai államok tárgyalá­sok útján oldják meg. Ha az angol katonai alakulatokat visszavonják a malaysial határ­ról, akkor lehetővé válik a partizán háború megszüntetése az említett körzetben. A tár­gyaló felek egyike tehát már kinyilatkoztatta békülést célzó szándékait, kétséges azonban, hogy helyreáll-e a béke a világnak ebben a csücskében, amíg fennáll a neokolonlalizmus új kreációja — Malaysia. — ta — Tunku Abdul Rahman, Malaysia miniszter­­elnöke Modern riksakuli Slngapore-ban Elkeseredett harcokat folytatnak az angol csapatok fizzak—Borneóban a partizánok ellen m

Next

/
Thumbnails
Contents