A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-16 / 7. szám
Állandó irodalmi színpad Losoncon lüőé. Január 2B-án tartották mag Loionoqtl az állandó Irodalmi nlnpad alafl bemutatóját a Caemadok újjáalakított helylségóban. A megnyitó elóadáaon Petőfi művelt tolmáoaolták a szavalók, a életművéből kttlDnBaon a „azabadaág —szerelem" gondolatkört Juttatták érvényre. Nem feledkeztek meg Petőfi loaonol tartózkodáaairól aem. A közönség hálásan, érdeklődve és derülten fogadta Ferenc Ferdinánd összefoglalóját, mely egyúttal az eat fénypontja volt. Az összegyűjtött viaazaemlékezések anyagában Petőfi losonci vendéglátói is megszólaltak. Kedvez, hangulatos történetek kerültek Így a nyilvánosság elá. Kár, hogy a konferélók nem tanulták meg kívülről az összekötő szöveget; az erősen tompított hangulatvilágításnál ugyanis képtelenek voltak hibátlanul olvasni. A rendezők helyesen Jártak el, amikor a kisebb termet választották az előadás színhelyéül. így megtelt, üres sorok nem ásítottak elriasztóén, a hangulat lelkes, osaládlas volt, eltekintve a néhány rendzavaré, s mér-már a szereplőket is idegessé távú nyafogó kisgyermektől. Szülsik teljesen feleslegesen hozták el őket. Mág egy figyelmeztetés a következő előadások sikerének érdekében (két hónaponkint szeretnének közönség elé lépni): a versnek egyénisége van, megfelelő szavaló kell hozzá. A mostani tolmácsolúk Java része iskolás, és valljuk be őszintén, a halhatatlan költő szerelmes versel előadásukban nem érvényesülhettek kellőképpen. Persze a szavalók önhibáján kívül. A szerelem még számukra távoli érzés, nem élték ét a mondanivalót, néhol parodizáltak, néhol túlszavaltak, esetleg ellapositották a verset. A tanulság: a fiatalság beszervezése helyes, fontos, sőt nélkülözhetetlen. Helytelen volna azonban csak rájuk építeni. Néhány tapasztalt Csemadok-tag bevonása feltétlenül célszerű lenne. Dicséretet érdemel még dr. Lessék énekszáma, Walter Ella zongorakjsérete. Dadák Sándor szavalata ás még egyszer Ferenc Ferdinánd, akinek a megszervesás, ez elindítás köszönhető. A losonci közönség mindenesetre érdeklődve várja a köve! késő előadásokat... ARDAMICA FERENC Visszhang a „Visszhangéra Ejnye, ejnye! Hét nálunk mér nemcsak az Írással van baj, hanem az olvasással la? Azt, ugyanis, hogy nem mindenki (r nyomdafestéket érdemlőn — tudtam. Arra azonban gondolni sem mertem, hogy vannak toliforgatók, akik olvasni sem tudnak. Pedig úgy látszik, vannak ... Erről győzött meg a Hét ez évi első számában megjelent Visszhang című Írás. A „cikk" a Hét tavalyi évfolyamának 46. számában „Igen? Nem?“ címmel megjelent írásomra válaszolva többek között azt mondja: „Balázs Bála... kulturális kórtünetnek nevezi azt a rendkívüli nagy érdeklődést, amelyet a bratlslavai közönség tanúsított a budapesti Operett Színház előadása iránt. ■. kifejezetten oaak a közönséget marasztalja el, és szemére veti, hogy a könnyű műfajért lelkesedik“. A szövegemet elferdítő és félremagyarázó (Oroszvárt jelzés mögé bújt) „cikkíróval“ nincs mit vitatkozni. Egyrészt, mert álnév mögül puffogtat, másrészt mert az operettel kapcsolatos vélemnyem cáfolatául ellenérvek felsorakoztatása helyett csak Ítél. Akik azonban nem olvasták írásomat és a Visszhangból tájékozódtak, azoknak szükségesnek tartom hangsúlyozni: én sem „kifejezetten“, sem nem kifejezetten, nem Ítéltem el „azt a rendkívül nagy érdeklődéit, amilyet a bratislavai közönség tanúsított a budapesti Operett Színház előadása Iránt“. A Csárdásklrálynőnek és általában az operetteknek mint műfajnak értékét elemezve, csupán arra próbáltam felelni, Játsszanak-e műkedvelőink operettet vagy ne. A válasz a cikk lényegi mondanivalóját kifejezve — Így hangzott: „Mi mindenekelőtt az Néhány sorban Mosolygós arcú ötven év körüli férfi ül velem szemben a „Drevona" Igazgatói Irodájában, városunk közismert is közszeretetnek Örvendő Rledl Sanyi bácsija, a dunaszerdahelyl „Drevona“ nemzeti vállalat vezetője, s a magyar kultúra lelkes mukása. Gyermekkoráról érdeklődöm: — Nagyon sivár volt a gyermekkorom — mondja komoly arccal, — Apám az első világháborúban katonai szolgálatra vonult be, s hogy édesanyám négy gyermekének a mindennapi kenyeret meg tudja szerezni, csekély fillérekért kincstárt komisz Ingeket varrt. Ehhez a keresethez tehetsége szerint minden gyermeke hozzájárult, Iskolaköteles koromban már in ts „kenyeret kerestem". A városban kevés volt a Itszt és zsír, de be lehetett szerezni petróleumot, gyertyát, cérnát stb. Ezzel jártam Gelleszélre, hol rokonaink laktak, hogy árumat zsírra és lisztre cseréljem. A háború után 11 éves koromban bekerültem a komáromi bencés gimnáziumba, mert anyám mindenáron papot akart belőlem nevelni. Már gyermekkoromban nagy rajongója voltam a zenének és a színpadnak, s ha hozzájuthattam nagybácsim harmonikájához, azt nyaggattam, hogy nótát tudjak kihozni belőle. Nagybácsim nem egyszer rajta kapott, s mérgesen rám kiáltott: Ml lesz belőled, te szófogadatlan kölyök? — mire én megszeppenve, de meggyőződéssel válaszoltam: — Színész! Hát így kezdődött... Amikor felserdültem, komolyabb életpályára kényszerültem, kőmüvességet tanultam, s esti Iskolán kereskedelmi tanfolyamot végeztem. 1949-ben a szerdahelyi kommunisták felkértek, hogy vegyek részt a magyar színdarabok újra szervezésében, ámít készségesen vállaltam, s előadtuk Gárdonyi Bor című színmüvét. Így lett Rledl Sándor á dunaszerdahelyl színjátszócsoport Oszlopos tagjává és rendezőiévé. Az első országos stkert Aftnogenov Kis unokám című drámájával érték el Ltptómtklóson. Munkájáért Rledl az Iskola- és Kulturális ügyi Minisztériumtól s a prágai Népművészeti Intézettől az arany Tyl jelvényt kapta. Ugyancsak ezért az előadásért került először birtokába a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség vándorserlege. Másodszor a vándor serleget Kállay „Kötéltánc“-ával sikerült elnyerniük. Harmadízben Frijda „Gyökerek a viharban" című drámájával szerezték meg, s a harmadszori győzelem után az említett vándorserleg 1961 ben végérvényesen a Csemadok birtokában maradt. A színházi szakemberek méltányolták Rledl Sándor tevékenységét, azért tagjává választották az országos dramaturglat tanácsnak. Ezen a téren szintén oly jól végezte munkáját, hogy a nyugatszlováktal kerület nemzett tanácsának Iskolaügyt szakosztálya szintén dicsérő oklevéllel tüntette kt. Az 1963 —64 színt évadban, mint a Csallóközi Színpad állandó rendezője aratott sikert „Antigoné és a többiek" című dráma rendezésével. Ez Idő szerint Is folynak a próbák Szerdahelyen. Kállay Igazság hírvivője című drámája és Goldvy Mtrandelina című vígjátékéval készülnek Rledl Sándorék az országos drámafesztivdlra. Komáromy Dezsöné operettnél igényesebb műfajt ajánlunk, de ha van megfelelő operett it megvan a Jó előadáshoz szükséges hanganyag és zenekar — Játszhatnak. Ha viszont nincs Jó operett, nincsenek jó énekesek és megfelelő zenekar — ne Játsszanak!“ A cikkíró által kiragadott és durván elferdített két szó Ilyen értelemben Íródott le: „Ami a Csárdásklrálynő körül történik, az már nem csupán a darab pozitív vagy negatív értékelése. A vele kapcsolatban támadt viták, vélemények sokkal inkább egy kulturális kórtünetet Jeleznek.“ Szóval szükségtelen volt a senki által nem támadott „közönség védelmében“ helyreigazítani és olyasmit „megjegyezni“, amit mindenki tud... Bár írása hangneméből másra lehet következtetni, elismerem, hogy a cikkírót nem a rosszindulat vezette, csupán tévedett. Nem Is bosszankodom rajta. Nem bosszankodom a levélíró kéziratát nyomdába küldő szerkesztő magatartásán sem, akinek pedig Illő lett volna ellenőrizni az Írás állításait. Ez alkalommal azonban ő is „tévedett“. BALÁZS BÉLA
