A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-16 / 7. szám

A Fuzsljama, a Japánok szent hegye; előtérben a Motosu-tó

Made in Japan

Az egész világon híres {apán tökéletes kivételé iparcikkeiről, legyen az tengerjáré hajé, személygépkocsi, motorkerékpár, fényképezőgép, tranzisztoros rádió vagy televízió — és Így sorolbatnók tovább. Mindenek előtt a Japán gyártmányok olcsósága az, ami kivívta a világ csodálatát. Ezt a japánok egyrészt az alacsony bérekkel, másrészt a felfokozott munkatermelékenységgel érik el.

Egész sereg Japán gyártmányt, amelyek ma nralják az ázsiai piacot és egyre Jobban behatolnak az európai és amerikai piacra is, csak részben készítik és sokszor csak össze szerelik ipari üzemekben. Rengeteg alkatrészt, hozzávalót gyártanak japán munkások házilparszeréen, sokszor csak egyetlen helyiségből álló primitív lakásukban. S a munkában a család minden tagja részt vesz, szülők, nagyszülők s nem egyszer az egész kis gyermek is.

Tajima Macht Oszakának, a hatalmas japán Iparvárosnak elővárosa. Lakóinak többsége háziiparszeréleg foglalkozik különféle optikai berendezések, tőként lencsék gyártásával, precíz csiszolásával. Itt készül a Japánban előállított lencsék ÜO százalékai Legfőbb étvevőik a világhírű japán optikai vállalatok, a lencsék egy részét azonban exportálják, főként Délkelet-Azsiába, Kanadába és Dél-Amerikába.

Képriportunk beszámol egy ilyen családi műhelyről. A Siokava-család kunyhójában nem sok a bútorzat, mert minden helyet az optikai lencsék előállításához szükséges berendezés foglalja el. A munkában az egész család részt vesz: apa, anya és három lányuk. 12—14 órát is dolgoznak naponta és ez alatt az idő alatt mintegy tíz tucat különféle lencsét állítanak elő. A munka meglehetősen nehéz és egészségtelen, mivel hiányoznak a legelemibb egészségvédelmi berendezések — erre már nem telik a családnak. A kereset ugyanis lényegesen alatta marad a gyári munkások bérszintiének. Hiába, csak Így tudnak versenyezni a japánok a világpiacokon, ezért olyan olcsók azok a gyártmányok, melyeken ez áll: MADE IN

jAPAN.

—ta—

Siokava mama esténként ellenőrzi az aznap készült lencséket

A lencséket csiszolás közben többször vízbe Az egyik Siokava lány a csiszolást végzi kell mártani

Csütörtök: Szökik a szenátor

Lyman elnök az asztalra ejtette a táviratot, amelyet az Imént nyújtott át neki Frank Simon, a Fehér Ház szóvivője. A szűkszavú jelentés közölte, hogy Paul Glrard, az elnök titkára, miután titkos megbízatásának eleget tett Gibraltárban, úton Madrid felé repülőgépével lezuhant.

— Mondja azt azt újságíróknak ■ fordult Simonhoz —, hogy Glrard szabadságát töltötte külföldön. Mondja a lehető legkevesebbet.

Simon mögött becsukódott az ajtó, amikor Esther Saul Liebermant, a CIA, a Központi Hírszerző Iroda főnőkét jelentette. Lleberman benyúlt a zsebébe, kis kartont vett ki, hasonlót ahhoz, amelyen az iskolásgyermekek földrajzórán a városokat és a folyókat jelölik. A-. Szovjetunió térképe volt. Kis, vörös ceruzával rajzolt kereszt Szibériának egy körzetét mutatta.

— Jakutszk — mondta Líebermann. — Ff merov egy Z-4-e* üzemet kezdett építtetni Jakutszkban. Már hétfő óta kapom a híreket, de végre ellenőriztettem.

A Z-4 a neutron-rakéta feje volt. Lyman néhány másodperc alatt felmérte a következményeket. Elképzelte az újságok címszalagjait: »Az elnököt becsapták a kommunisták.« A republikánusak vádaskodnak.

— Feltételezem, hogy a vezérkari főnököt értesítették már? — kérdezde Llebermantól.

— Természetesen.

Egy repülőgép roncsai

Az Egyesült Államok madridi főkonzulja, Henry Wlthney gyászos megbízatással hagyta el a spanyol fővárost. A nagykövet elküldte, hogy nézze meg, mi maradt Paul Glrardból, az elnök tikárából, aki gépével lezuhant. Egy óra múltán, Wlthney egy kis dombháton bagtatott Juan Ortegával, a spanyol csendőrség tisztjével. Odaértek, a repülőgépre emlékeztető roncsok füstölögtek még. Whitney szeme egy húshalmazra tévedt, valaha bizonyosan ember volt.

Az irodában Ortega valami ládafélét vett elő, az asztalra rakta.

— Íme, minden, szenyor, amit össze tudtunk szedni.

Nem nagy dolgok, Whitney kényesen forgatta ujjal, között a tárgyakat: két megpörkölődött könyv, egy férfikalap, a steward sisakjának a fele és egy ezüst cigarettatárca, 'kissé behorpadt és egy helyen megsérült.

— Köszönöm önnek — mondta a csendőrtisztnek. — Távoznom kell. Ha megengedi, ezeket a dolgokat elviszem.

Whitne kilépett a házikóból, a friss esti levegő jót tett neki. A holmikat a Mercedes csomagtartójába zárta és arra gondolt, hogy