A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-05 / 1. szám

Imin Shaw: Oroszlánkölykök

A szocialista társadalmi vi- hordozzák egyéniségük, szubjektív lényük szonyok között élő ember min- eredetiségét. Az író embertípusokat alkot dig várakozó érdeklődéssel, de ugyan, de ezek a körülmények hatására ugyanakkor tartózkodó fenn- folyton változó lények, nem beskatulyátartással, vegyes érzelmekkel zott, determinált bábuk, akik tarsolyukban vészi kezébe a Nyugat szellemi hordozzák — minden eshetőségre készen termékeit. Még akkor is, ha — az eszményien jót vagy az eredendően Steinbeck, Sinclair Lewis, vagy rosszat, aszerint, hogy az író a pozitív, éppen Theodore Dreiser művei- vagy a negatív szerepet szánta-e nekik, röl van is szó. Miért ez az ag- Hogyan sikerült az írónak anélkül, hogy godalom? Nyilvánvalóan azért, csökkentené a művészi megformálás igémivel mindenfajta irodalmi mű- nyét, vagy mellőzné a téma kínálta lehetői elvárjuk az eszmeiséget, és tőségeket, úgy megfo-málnia alakjait, hogy a társadalmi mondanivalót. A azok hús-vér emberekké váljanak, hiteles, haladó amerikai irodalom leg- élő személyekké, akik a könyv elolvasánagyobb művelőinek alkotásai- sa után is tovább élnek az olvasó kúpban fellelhető ugyan a szociá- zeletében? A kritikusok szerint a jelenlelis mondanivaló, a társadalmi gi amerikai irodalomban sajátságos és újprobléma, írói szemléletüket szerű naturalizmus van kialakulóban. Nem azonban gúzsba köti polgári az európai értelemben ismert „biológiai nézőpontjuk s ha érintik is naturizmus“, hanem olyan valóságábrákorunk nagy társadalmi kérdé- zolás, melyben a részletek hű leírása telseit, nem foglalnak el azokkal jessé teszi az összbenyomás reális illúszemben határozott, egyértel- zióját. E művészi iskola kimagasló egyémű álláspontot. Ez a bizonyos- nisége Irwin Shaw, aki a magyar olvasófajta sajátosan amerikai natu- nak az Oroszlánkölykök-ben^ mutatkozik ralizmus azonban mégis haladó be.

vonása a nyugati irodalom leg- A mű cselekménye a második világhájobb termékeinek, hiszen két- ború éveiben játszódik a nyugati hadszinségtelenné teszi azt az írói tereken. Hősei egyszerű amerikaiak, nincs szándékot, hogy a mondanivalót bennük semmi rendkívüli, mentesek az valóságosan ábrázolja. A hábo- idealizálás romantikájától s mert valórús időszak irodalmi feldolgo- ságosak, tehát hitelesek is. Az író azt pélzása kétszeresen érdekes lehet, dázza, hogy mindenkiben adva van a hiszen -igy-egy világégés kimé- személyiség megannyi csírája s a lelki letlenül felszínre hozza az eladdig lappan- alkat és az egyéniség jellemvonásai nem gó társadalmi ellentéteket. véletlenszerűen és nem is végzetszerűen

Irwin Shaw könyvé a második világ- bontakoznak ki, hanem az adott körülméháborúban játszódik, igazi háborús regény, nyék hatására formálódnak. S ezzel az amely azonban mentes a fárasztó s unal- író kifejezi célkitűzéseit is: miként kell más harci leírásoktól, amelyek vonzóak ábrázolni az egyént és a társadalmat lehetnek ugyan az olvasónak (izgalom azok kölcsönhatásában. Ez az írói szánbő választékban!), de elsikaszthatják a dék nem a nevelői cél kategorikus kinyitéma igazi mondanivalóját. Irwin Shaw-t latkoztatásával, a mondanivaló tételes monem csábítja a könnyű siker s a harci cse-* ralizásával jut kifejezésre, hanem a valólekményeket csupán akkor ecseteli, ha színűén megtörtént események és az alahőseinek alkatát éppen a legdrámaibb pil- kuló bonyolódó emberi sorsok hű ábrázolanatokban akarja érzéklettesebbé tenni, lásával. Ilyenformán az olvasó szinte ré- Számára a háború csupán keret. Az író szesévé válik az eseményeknek -és állást regényében olyan alapvető kérdésekre foglal: azonosítja vagy elhatárolja magát igyekszik választ adni, mint amilyen a hősök ilyen vagy olyan cselekedeteivel a kor emberének erkölcsi arculata, a há- szemben.

ború és az egyszerű ember viszonya, a há- A regény valószínű képet fest az ameború társadalmi háttere, s az ellentétek- rikai életről s megdöbbentően ábrázolja, ben vajúdó világ távlatai stb. Az író ér- hogy az anyagi bőség világában — mely deme, hogy ezekre a kérdésekre, ha nem korántsem általános —, a riasztóan gépiesis tud mindig elfogadható vagy meg- sé való életben a pénz hódolóivá lett ember nyugtató válaszokat adni, de hősei sorsán miként veszti el eszményeit s az élet keresztül érzékelteti a megoldások szűk- menthetetlenül sivárságba torkollik. Száségességét; mindenkinek tisztáznia kell munkra különösképpen érdekes, hogy az önmagában hovatartozását, meg kell talál- író milyennek ábrázolja a kommunista emnia helyét s be kell töltenie feladatát. bért. Kommunista hősei nem idealizált lé- Az író állásfoglalása azonban sohasem nyék, de nem is ellenszenvesek: egyszerű egyértelmű, ezért nem válik programsze: emberek, akiknek — ellentétben a többi rűvé még akkor sem, ha mondanivalója szereplővel — van az életben céljuk s tudszubjektlv élményen alapul. A cselekmény ják, mit akarnak, az író szavaival élve izgalmas, fordulatos meseszövése arra vall, „senkinek sincs Igaza a kommunistákon hogy avatott drámaíró vezeti az olvasót, kívül, ők ha tévednek is, de legalább cse- A regényben a részletek, az epizódszerű lekszenek és tudják mit akarnak“, mozzanatok kerek egészet alkotnak s min- Az író nem ringatja illúziókban az oltóul szolgálhatnak arra, hogy egy szét- vasót, a háború célját illetően sem: a ágazó cselekménysor, tengernyi szereplő frontra induló katonáknak egy egyetemi felvonultatásával miként lehet mégis egy- tanár a háborúról tartott előadásában nyilségesen ábrázolni egy adott történelmi tan feltárja, hogy „a japánok és a nékort. A regény alakjai sohasem válnak se- metek el akarják venni piacainkat s nematikus figurákká és mindig magukon künk ezt nem szabad megengednünk“. Az

egyszerű amerikai katona szinte sajnál-, ja, hogy ősei példájára nem lehet a szai badság bajnoka, a haza védelmezője. (Az író mintha csak a mi kedélyes Móra Fei rencünket példázná, aki a Tápéi furfangos sokban nyíltan kimondja a politikusokról alkotott véleményét. „Különösen azt nem értem, hogy miért hívják az egyik fajta politikát így, a másikat pedig amúgy, mikor az egyik is azt teszi, amit a másik! Azt hiszem, ebben valami csalafintaság van, s akik ma az emberiség sorsát igazgat-, ják, azok mind tápéi furfangosok.“) v

Az író legnagyobb erőssége a plasztikus emberábrázolás és a drámai megjelenítés, Érdekes figurája pl. Christian Diestl, aki békeidőben sióktató volt az osztrák Ali pókban s a háborúban a Wehrmacht őri mestere. A józannak, sőt tárgyilagosnak rajzolt Christian üdvösnek tartja pl. Ausztria csatlakozását a Birodalomhoz és természetesnek veszi a hadsereg vak' fegyelmét, a hirhedt német drill-t. Christian a vakon engedelmeskedő katona meg-, testesítője, aki helyett feljebbvalói gondola kodnak s akiben kialszik a lelkiismeret, ezért maga is részesévé válik a bűnnek. A fanatizmus nem tűri a humanitást, de édestestvére a cinizmusnak és ha pároi sül a hatalommal, kérlelhetetlen végrehajtójává válik a „magasabb érdekek*5 mezébe bújtatott atrocitásoknak — pél-, dázza az író s az olvasó is erre a következtetésre jut. Az író sokféle élethelyzet-, ben vonultatja fel Christiant: párizsi hói dítóként még büszke a német ideálokra s megveti a meghódítottak szabados éri kölesét, lovagias kíván lenni a legyőzött tekhez, mert különbnek tartja magát náluk. Különös erkölcsi felfogása azonban nem akadályozza meg őt abban, hogy szabadsága idején hadnagya feleségével szei retkezzen.

A nagy visszavonulások idején Afrikái ban, Olaszországban és Franciaországban már hidegvérrel és tervszerűen öl ellen-, séget és bajtársat egyaránt. A regény végén — a sikertelenül végződő orvlövész produkció után — sebesülten menekül és tehetetlenül kénytelen szembenézni a megtorló halállal: egy fának dőlve várja be a halott bajtársát megbosszuló amerikai katona képében megjelenő végzetét. A halált cinikusan fogadja, pedig értelmetleni nek tartja. Hemingway az Akiért a ha-, rang szól c. regényében Robert Jordan halálát hasonló körülmények között rajzolja meg. Robert jordon halála azonban az igaz eszméért hozott önfeláldozás példája, míg Christian kimúlása az igazságos megtorlás puszta ténye.

Az amerikai hadsereg viszonyainak keni dőzetlen leírása érdekes és szokatlan élményt jelent számunkra. Az író olyannak rajzolja a háborút, mint amilyennek látta: értelmetlennek és kiábrándítónak. Katonahősei nem rendkívüli emberek, nem bátrabbak az átlagembernél sem, hiszen Irwin Shaw is tagadja a hősiesség létezését, mivel szerinte is csak életösztön és kötelességtudat van, melyeket a parancs és a fei gyelem kényszerít hősiesnek tűnő cselekei detek végrehajtására (Zrínyi Miklós a Vii téz hadnagyban hasonló következtetésre jutott a maga korában!) Az író ezt Michael Whitacre alakján keresztül érzékelteti. Michael civilben rendező egy New York-i színházban, feleségétől elvál, életunt, kiábrándult s a passzív rezisztencia közönyével szemlélődő ember, akit tehetetlenül dobál a sors mindaddig,- amíg nem találkozik véletlenül a fronton egy-14