A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-09 / 6. szám

VLADIMIR MINJTÖ

Ugyanabban a szállodában lakott. Árnyékként követte őket. Annál rosszabb, annál jobb. A bosszú legyen tökéletes. A bosszú csak akkor tökéletes, ha teljes. Nem először megy úrral szobára. Könnyű volt a . lába, egész könnyű és elszánt. Hadd lássa, mivé lett. Hadd képzelje, hogy azzá lett, amit lát. Jegyezze meg magának. A folyosón utólérte őket, dühösen megragadta vállát. Marina felszisszent a fájdalomtól. Meg kellett állniuk.

— Botrány, — mondta Gazda. Vilö Gagik elébük került, útjukat állta.

— Nem szabad megtenned, — mondta.

_ Te nem vagy olyan. Csak k'omédiázol,

judom, hogy nem vagy olyan.

Már nem fogta a vállát, de még mindig érezte ujjainak dühös szorítását. Szemébe nézett. Könnyű volt és elszánt.

— Hát ez szép dolog, — mondta. — Pedig valamikor tisztességes fiatalembernek látszottál.

Szemébe nézett, mig le nem sütötte tekintetét. Míg el nem ismerte vereségét. Félreállt az útjukból.

— Csau, Vilike, — mondta. Csau, nagy szerelem. Végre ő is elbúcsúzhatik a nagy szerelemtől. Nyolc éve a fiú búcsúzott. Most ő búcsúzik. Az élet igazságos. Gazda kinyitotta az ajtót. Vilo Gazík még mindig ugyanott állt. Csau, nagy szerelem. Fehér inge izzadt, piszkos volt. A falnak támaszkodott. Alulmaradt. Marina csöppet sem sajnálta. Besurrant Gazda szobájába. Gazda becsapta az ajtót. Marinának egy ostoba mondat jutott az eszébe: erélyesen becsapva az ajtót a nagy szerelen^. után. Csak egy része a mondatnak, höl a másik fele? Az összetett mondatokat be

»kell fejezni. Teljessé kell tenni. A boszszú csak akkor tökéletes, ha teljes.

Reggel arra ébredt, hogy a függöny récéin át szemébe süt a nap. Idegen szoba, idegen világ. Ruhája, fehérneműje rendetlenül, szomorún hevert a széken.- Fejében óriási ürességet érzett. Csak lassan emlékezett vissza egyes részletekre. De a részletek nem adtak teljes képet. Az ablak 'alatt villamosok csöngettek, autók dudáltak. Felült az ágyban. Gazda villamos készülékkel borotválkozott, felfújta arcát, nevetségesen forgatta szemét. Észrevette.

— Marinácska, —•_ mondta, — már felébredtél.

Tehát tegeződünk.

— A fejem üres, mint a hordó, — mond: ta Marina. Gazdának vastagon szőrös volt a válla. Valami kellemetlen, tisztátalan volt benne.

— Hát eleget ittál, — mondta Gazda és nevetett. — Legalább annyit, mint két férfi.

r— Túl drága titkárnő?

. — Pénz volt is, lesz is, — mondta Gazda. Felhúzta trikóingjét és nadrágját. — Tőled semmit sem fogok sajnálni,

— Ez ígéret akar lenni?

— Egyszerűen nagyszerű vagy, — mondta Gazda.

— Igen, — mondta Marina. — Fincsi baba vagyok. Most már igazi titkárnő lett belőlem, ugye?

— De én nem vagyok igazi főnök.

— Elfordulhatnál, — mondta Marina. — Ismeretlen okból egész meztelen vagyok. t— Sírni szeretett volna. Minden olyan szomorú és sívár volt. Vilo Gazík a folyosón állt, Csau, nagy szerelem. Megint fincsi baba lett. A múlt visszatér. Nem lehet elszakadni a múlttól. Átok és bűvölet. Kétségbeejtő, sírnivalő. Hogyan öblíthetné ki szájából ezt a ronda, utálatos csömört? Gazda elfordult, de szeme sarkából figyelem

— Gyönyörű vagy, — mondta, — Igazi Diána.

— Diánának hívták az apám szukáját.

— Ne légy rossz, — mondta Gazda. Fölényesen mosolygott, mintha azt akarná mondani: Hiába komédiázol, mindent tudok. Mindent tudok rólad, nem csapsz be. Meggyűlölte a mosolyáért. Gyűlölte, amiért így képes mosolyogni. Valamit mondott volna éjszaka? Csak azt ne, azt ne, roszszabb lenne annál is, hogy vele hált. Istenem, legjobb volna kiugrani az ablakon. Nyitva van az ablak, az utcán villamosok Csöngetnek. Talán szerencséje volna, talán nem fájna semmi. Végleg megszabadulna az undortól. De nem, persze, hogy nem teszi meg. Nem szakadhat el az undortól, amelyet életnek hívnak. Gazda egy széken ült, tulajdonos módján nézegette. Gyűlölte. Sohasem bocsátja meg neki.

— Nem vagy valami jólnevelt, — mondta dühösen. —.Kimehetnél.

— Már rohanok, — mondta Gazda és nevetett. Tulajdonos módjára viselkedett, de nem lehetett fölébe kerekedni. — Hozok valami harapnivalót.

Marina sokáig mosakodott. Aztán hideg vízzel lezuhanyozta magát, de mihelyt megtörülközött, megint érezte magán a piszkot. Sohasem mossa le magáról. Miért érzi éppen most? Hisz nem először tette. Valamikor fincsi baba volt. Nem, ez más. Más időben történt. Sohasem mossa le magáról. Holtáig mosakodhatik, sohasem lesz már tiszta. Micsoda megbocsáthatatlan ostobaság, mire volt jó? Bosszúvágyó volt és kicsinyes. A büszkeség nagylelkű. Miért nem volt büszke? Váratlanul eszébe jutott Zsorzsik: szegény Zsorzsik. Gazda jött, szendvicseket hozott és egy üveg bort. Jókedvű volt és büszke, mintha átúszta volna a La Manche csatornát. Idegen ember, mi köze hozzá? Szép és hűvös felesége van, látta a vállalati mulatságon, olyan, mintha hűvös őszi esőben fürödne. Gazda kibontotta a palackot, bort töltött a fogmosó poharakba.

— A találkozásunkra, — mondta. — Már két éve dolgozunk együtt és csak most találkoztunk.

— Csak meg ne bánd, — mondta ellenségesen Marina. Megfésülködött, világos rézszínű haja fénytelen volt. A fekvéstől összegubancolódott, nem tudta kifésülni. Haragos volt miatta, szerencsétlennek érezte magát, minden kétségbeejtő és jóvátehetetlen.

— Ohó, — mondta Gazda, — megengedhetem magamnak. — A pénzre gondolt.

Az asztalnál ült és a pénzről beszélt. Nyilván szívesen beszélt a pénzről. Elmondta, mennyi a pénze, és mennyi lehetne. Jó kis vállalkozása fut. Ismerős neveket említett. Marina felfigyelt. Miféle vállalkozás? Nagyszerű vállalkozás. Segíthetne, hisz ügyes és művelt lány.'Marina érdeklődést színlelt: Hoz valamit a konyhára? Igen, jövedelmező vállalkozás. Egyszerű, mint Kolumbusz tojása. Amolyan kis tanácsadó újítók részére, ötleteket ad nekik. Meg anyagot. A bizottságban döntő szava van. Nagy vállalkozássá nőheti ki magát. Honnan veszi az ötleteket? Külföldi folyóiratokból. Néha más üzemekből. Mindenfelé van ismerőse, és sokat utazik. Sok mindent lát, sok minden megragad az emlékezetében. Szállítja az ötletet és príma anyagot hozzá. Aztán keresztülerőszakolja a javaslatot a bizottságban. Hogy mennyi csurran belőle? Néha valósággal özönével ömlik. Máskor nincs más haszna, csak az, hogy gyarapodik a jó hírneve. De a jó hírnév is kész tőke. Nem isznak a nagy vállalkozás sikerére? Marina gyűjthetné az anyagot a külföldi lapokból. Kartotékolhatná. Hasznos ötleteket újítóknak nagyban és kicsinyben. Amerikai módra. Jutányos áron házhoz szállítva. Ült az asztalnál, nevetett és combját csap-: kodta. Nagyszerű, mi?'Húsz darab ezres évente. Tiszta pénz. Marina leplezett undorral nézett rá. Egyszerre egészen más ember ült előtte. Szeme mámoros örömtől lángolt. A hétköznapi Gazda hazugság volt, az igazi Gazda most ült előtte. Ragadozó és kizsákmányoló. A nagyszerű szervező álarca mögött zsivány és útonálló vicsorgatta fogait. Az álarc alatt, mindnyájan álarcot hordanak. Az álarc alatt csak rondaság és piszok van. Marina nyugalmat erőszakolt magára. Odament az asztalhoz, egy korty bort ivott. Leöblíteni az undort.

Megkérdezte:

— Nem piszkos dolog ez?

— Mi jut az eszedbe, — mondta Gazda. Majd hozzátette: — Á pénz mindig tiszta.

— Lopás, — mondta Marina. — Meglopod a hiszékeny embereket.

A férfi homlokát ráncolta:

— Semmit sem kapok ingyen. A vállalatnak meg haszna van belőle.

Marina dacosan megállt előtte. Gyűlölte a férfit. Szeméből sugárzott a gyűlölet.

— Disznóság, — mondta.

Á férfi is felállt. Arca elkomorodott, nyilván sajnálta már, hogy mindent kifecsegett.

12