A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-09 / 6. szám

— Csak ne szitkozódj, — mondta. — Népi vagy kocsmában.

— Szép disznóval háltam, — mondta Marina.

— Szegény ártatlanság. Hófehér liliom.

— Nem vagyok liliom. — Megállt előtte, kezét ökölbe szorította. Sohasem bocsátja meg neki, hogy bitang és hogy vele hált. — De tolvaj nem vagyok.

— Vigyázz a nyelvedre.

— Nem hagyom magam. Világgá kiabálom.

— Csak merészeld, — fenyegetődzött Gazda.

— Merészelni is fogom. — Marina levegő után kapkodott, mélyen lélegzett hogy megnyugodjon. — Mérget vehet rá, főnök úr, hogy megteszem. Kikiabálom az egész üzemben, hogy ki a fődiszpécser. A. szocialista erkölcs példaképe. Hiszékeny embereket foszt ki.

— Ne bolondulj, Marina, — Gazda igyekezett elnyomni indulatát. Könyörgő képet akart vágni, de nem sikerült.

— Igenis kikiabálom.

— Gyerek vagy. Zöld kislány. Valami módon mindenki keresni akar. Mi rossz van benne.

— Disznőság, — Fojtogatta a düh. A legsebzőbb szavakat kereste. — Gaztett a szocializmus ellen.

Gazda váratlanul röhögni kezdett.

— Hát ez nagyszerű. Mi közöd neked a szocializmushoz. Megszakadok a nevetéstől: egy ágyrajáró nőszemély őrködik a szocialista erkölcs fölött. Hát ezt nem lehet kibírni.

— Nem vagyok ágyrajáró. — Arca vérvörösre gyűlt. — Ez csak szamárság volt.

— Nem erről beszélek. — Gazda szétvetett lábakkal állt előtte. Az ágyra mutatott. — Nem a mai éjszakáról beszélek, Marinácska. Gondosan kivizsgáltam a múltadat. Óvatos főnök vagyok, mindenütt akad ismerősöm. Mondjam el, mit tudtam meg?

Marina hallgatott. Csak dühösen nézett a férfira.

— Néhai burzsuj vagy. Kizártak az egyetemről. Kizártak az Ifjúsági Szövetségből. Valami erkölcsi botlás miatt. Nem az a lenti gavallér volt az oka? Aztán ágyrajáró lettél. Könnyű nőcske. Vagy nevezzem másképp?

— Nem titkolok semmit, — mondta Marina összeszorítva fogát.

— A helyedben meglapulnék, mint az egér, — mondta fölényesen Gazda. —

A helyedben másokra bíznám, hogy gondot lett. Cigarettával kínálta. Marina beszélni viseljenek a szocializmusra. kezdett, közben a főmérnökre nézett. Nem

— Például tolvajokra. nagyon bízott benne. De valakinek el kel— Például rám. Hagyd azt a tolvajt, lett mondania. A főmérnök hallgatta, úgy

mert megbánod. látszott, még örül is neki. Patentceruzájá— Tolvaj, tolvaj. — Dühösen toporzé- val széles orrát bökdöste.

költ. És ne tegezzen. Undorodom a te- Amikor Marina befejezte erőltetve mogezésétől. solygott.

— Tessék, — mondta Gazda. Homlokán — Szép kis dolog, — mondta. — Valalilán kidagadt az ér. A maga helyében, mit már hallottam róla. Meg lehet gazdaelvtársnő, nagyon óvatosan viselkedném^ -godni rajta. Mindig mondtam, hogy Gazda A maga helyében hallgatnék, mint hal a amerikai stílusú fickó.

mélyvízben. — De hisz ez tolvajlás, — mondta fel— Hála istennek nincs a helyemen. háborodottan Marina.

— Nem is szeretnék lenni. A főrmérnök fürkészve nézett rá.

— Márpedig én nem fogok hallgatni. | .... .

Mindent kikiabálok. * ^ 1

— Csak tessék. Ki hisz magának?

— Valaki majd csak akad.

— Senki sem fog hinni. Tudja, mit mondanak? Hentergett vele és most meg akarja zsarolni. Ismerjük az ilyen nőket.

— Ezt maga fogja mondani.

— Én is.

— Ojabb gyalázatosság.

— Népies a szókincse.

— De nekem mindegy. Kiabálni fogok, amíg valaki meghallja.

A férfi közelebb lépett. Szemében tébolyult düh lángolt. Marina ijedten meghátrált. Hátát a falnak vetette, a férfi egyre közeledett. Megfogta kezét, kitépte szorításából. Arcán érezte leheletét.

— Hallgass rám, galambocskám. Jól figyelj. Mihelyt kinyitod a szép csőröcskédet, abban a pillanatban röpülsz. Mint a rakéta. Érted? Abban a pillanatban.

Erőt vett magán. Szemében kialudt p dühös láng.

— Értem, — mondta. — Világos beszéd.

Ne tegezzen, főnök úr.

— Ahogy akarja, Marina. — Fáradtan leült az asztalhoz, mohón ivott. Kezét végighúzta homlokán, nyilván megfájdult a feje. Marina fogta a táskáját. A férfi megkérdezte:

— Megállapodtunk?

— Igen, — mondta Marina. Megállt az ajtónál. Pár pillanatig a férfira nézett. Fáradt volt ő is.

— Mégis megteszem, — mondta.

£azda vállát vonogatta:

— Semmit sem ér el vele. Csak az életét teszi tönkre, Marina.

Azt felelte:

— Az én életem. Éppen ezért megteszem. — És elment.

' 6.

Megtette. Mihelyt visszaérkeztek a szolgálati útról, az igazgatóhoz ment. Az igazgatónak jóságos szeme volt, azt beszélték róla, hogy jó a viszonya az emberekhez. Nem találta őt hivatalában. Köztudomású volt az igazgatóról az is, hogy soha sincs ott, ahol keresik. Mindig valahol máshol volt. Az értekezletek akár a rakéták — több lépcsősek. Voltak üzemi, kerületi, szlovákiai és országos értekezletek. Aztán voltak értekezletek lefelé. Az igazgató az értekezletek embere volt, jóságos mosolya legjobban az értekezleteken érvényesült. Nem lehetek, mindenütt jelen, szokta mondani jóságos mosollyal, ha valami kipattant. Nem lehetett mindenütt jelen. Inkább szinte sehol sem volt jelen. Marina bejelentette magát a főmérnöknél. Csak két nap múlva jutott be hozzá. A főmérnöknek is értekezletei voltak.

Kávét ivott és emlékezett még rá.

— Ö, az ügyes kislány, — mondta. Ingujjban volt csak. Csurgott róla a veríték.

— Hogy is hívják? Marina?

— Igen.

— Marina a groggal, — mondta a főmérnök. — Nagyszerű grog volt. De az állást már betöltöttük.

— Nem azért jöttem.

— Ahá, szolgálati ügyben?

— Majdnem

Helyet mutatott a kerek kis asztal mel-SZIROTYÄK DEZSŐ RAJZAI

— Valami történt maguk között, összevesztek?

Marina azt akarta mondani: Nem, semmi bajom sem volt vele. De nem tudott hazudni. Egyáltalán nem tudott hazudni.

— Ennek semmi köze hozzá.

— Aha, — mondta a főmérnök s megint vigyorgott. — Egyszerűn csak erkölcsi felháborodás hajtja. Mondhatnám kedvtelésből teszi.

— Felháborító dolog.

— Nyilván, — mondta a főmérnök.

— Csak véletlenül értesültem róla.

— De nekem mi közöm hozzá?

— Azt hittem, magát érdekelni fogja. Azt hittem, kell, hogy érdekelje

— Azt hitte? — Szavában rejtett gúny volt.

— Erkölcstelen dolog.

— Kedvesem, — mondta megfontoltan a főmérnök, — az erkölcs nem az én szakmám.

— Hát kinek a szakmába?

— Nem tudom. Még nem gondolkoztam felőle. Gondos gazda vagyok a munkahelyemen, kislány. Megértette? Az én munkahelyem az üzem. Szeretem, ami használ az üzemnek Gyűlölöm, ami árt neki. Árt Gazda az üzemnek? Nem. Ellenkezőleg, nagyszerű és áldozatkész dolgozó. Hajszolja a sikert és a pénzt? Na és? Amíg nem árt az üzemnek, az én emberem. Az üzem minden. Érthető?

Tulajdonképpen mást nem is várhatott. A főmérnök nehézkesen felállt, zajosan félretolta a székét.

— Minden más mellékes? — Marina is felkelt.

Folytatjuk

Tóth Tibor fordítása

13