A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-02 / 5. szám
I Fehér Házban I>art^*ÉÉtt»Ji-<áÉÍMÍÍÍÉÉ^fcáifcáM-nrl 'tTt"" 'ti-'-ifíjüilríj '<- 4~ it az elnök elleni összeesküvésről ön írásbeli hozzájárulása nélkül nem nyúlhaí hozzá. A mennydörgés mennykőbe Is! Ha ezen a támaszponton 3500 katona van, legalább 20 millió dollárra lenne szükség, hogy etessék, fizessék és öltöztessék őket. De honnan a pénz? Lyman kiszólt Esthernek, hogy hívja be Art Corwint, a Fehér Ház titkosszolgálatának főnökét. — Na, mit gondol erről a storyról? — kérdezte az elnök Corvintól. — Lehetségesnek tartja? — Elnök úr. Valamilyen műdön mindig megkísérlik láb alól eltenni az elnököt. Naponta százával kapjuk a névtelen leveleket. Az egyik el akarja vágni az ön torkát, a másik megmérgezné, a harmadik kilyuggatná a bőrét egy revolvergolyöval. — Fizikailag engem semmiféle veszély nem fenyeget. De a posztra törnek, amelyet betöltők. Következésképpen az alkotmányra. — Ez ugyanaz. Ha valaki meg akarja dönteni a kormányt, először önt kell megsemmisíteni, vagy foglyai ejtenie. A dolgozószobába most Christopher food, a pénzügyminiszter lépett be. Lyman őt Is tájékoztatta és véleményét kérte. — Ezt az egész históriát ellenőriznünk kell — mondta Tood. — Nem veszthetünk egyetlen percet sem. Ha tétlenkedünk, vád érhet valamennyiünket. Itt Esther Townsend < Casey ezredes arra a következtetésre jutott, hogy katonai karrierje véget ért. Miért Is kellett elmennie a Fehér Házba, hogy előadja ezt a nevetséges történetet. Hogyan Is tudta elképzelni, hogy egy olyan tiszt, mint Scott, összeesküvés részese legyen. Az elnök inár bizonyosan felhívta telefonon a tábornokot -és közölte, hogy ügy látszik, a vezérkari összekötő tisztnek idegorvosi ápolásra lenre szüksége. Caseynek ez a feltevése bizonyossággá vált, amikor délelőtt 10 óra után hívatták Scott dolgozószobájába. — Jlggs — fordult hozzá a tábornok —, maga kicsit túlterhelt a riadó miatt. Azt szeretném, ha pihenne. Szombaton reggel ne Is foglalja el szolgálatát. De ezen tűi is három nap szabadságo* ajánlok magának. Casey rná- éppen szólni akart, de Scott falemelte kezét és elhallgattatta. —Ide figyeljen, Jlggs! Gondolkodtam a •dolgon. A maga távozásának híre el fog terjedni Senkinek sem jut majd az eszébe, hogy riadó van előkészületben, amikor a vezérkari összekötőtiszt szabadságra megy. Tekintse úgy a dolgot, hogy maga most agy álcázási hadműveletnek a részese. Azt akaróin, hogy jé kondícióban legyen a következő hó apókban. Most ez a legfontosabb. — Mikor kell távoznom, tábornokom? — Azonnal) Ölelje meg a feleségét a nevemben Is. jó mulatóst. Cnsey előtt tisztán állt minden. Az elnök természetesen felhívta telefonon Scottot és elmesélte neki a Fehér Házban tett éjszakai látogatásának történetét Ketten arra a következtetésre Jutottak, hogy ennek a kitűnő tisztnek pihenőre van szüksége. Igen, biztosan így történt minden. De alighogy hazaért, csengett a telefon. — Ezredes, Itt Esther Townsend beszél, a Fehér Házbél. Casey meglepetésében a fotelbe csuklóit. A nem létező támaszpont Két óra tájban Esther az elnök elé tette Casey ezredes dossziéját. Itt volt Christopher Tood pénzügyminiszter Is. Nem sokkal később megérkezett Gírard az elnöki titkár, Clark szenátor és Corwin, a Fehér Ház titkosszolgálatának főnöke. Casey katonai pontossággal lépte át a küszöböt. Az elnök feltette szemüvegét. Íme, Casey ezredes orvosi vizsgálatának legutóbbi eredménye. Ogy hiszem, ez érdekelni fogja önöket. A szöveg: »Ez a tiszt minden tekintetben teljesen beszámítható. Nincs szorongása, teljesen nyugodt, még azok a kis lelki zavarok is Ismeretlenek nála, amelyek pedig ebben a korban szokásosak. A megvizsgáltak közül kevés mondhatja magáréi, hogy ennyire tökéletesen rendben lenne az egészsége.« — Gratulálok, ezredes az Ideggyógyászok ítéletéhez — mondta nevetve Tood. — Kevés ember van ebben a városban, aki hasonló orvosi bizonyítvánnyal dicsekedhetnék. Lyman elnök a jelenlevőkhöz fordult. — KI mit tud jelenteni? Corwln elmondta, hogy az elnöki utasítások szerint reggel éta figyeltette Scott tábornokot. Először a szenátusban járt, majd Preatlce szenátorral együtt kocsiba szállt. Később a hadsereg autóján követte őket néhány tábornok, köztük Hardestly, a légierők vezérkari főnöke. Ügy látszik, együtt mentek el ebédelni. Tood ceruzájával fogalt kopogtatta. — Mint ör.ők Is tudják, Palmer tengernagy tegnap nem jelent meg a vezérkari főnökök értekezletén. Ennek nincs különösebb jelentősége, de mai távolléte már sokkal érdekesebb. Ö volt az egyetlen vezérkari főnök, aki nem Jelent meg. Elnök úr, miért ne hívná ide Bareny Tukowski tábornokot? S ha Itt lesz, küldje el Palmerhoz valamilyen ürüggyel. A tengernagyot szóra kell bírni. — Barney ma este Itt lesz, — mondta az elnök. — Elküldöm Palmerhez, De mit mondjak neki? — A legsürgősebb, világosságot derítőn! erre a Econcam-rujielyre. Van valami bizonyítékunk a létezéséről? Girard, az elnök titkára fellovasta a támaszpontok listáját. Tizenhét bázis szerepelt az összeállításban. De egyetlenegyet sem jelöltek meg El Paso környékén és egyetlenegy sem viselle az Econcom nevet. »Y«-szekíorról« senki sem tad. A legtermészetesebb az lenne, elnök úr — mondta Tood — ha ön telefonon megkérdezné Scott tábornokot. Ha tagadna, utasítaná, hogy menjenek el együtt ellenó'rző körútra El Pasóba. Amennyiben a támaszpont nem létezik, ön egyszerűen elmozdítja Ca«ey ezredest és elnézést kér Scottól. De ellenkező esetben fel kell oszlatni az Econcom egységeit és Scott tábornokot meneszteni engedetlenség vádjával. — Ezt komolyan javasolta? Nézzük csak a helyzetet. Tételezzük fel, hogy rábukkanunk a támaszpontra, és Scott lemondását követelem. Azt válaszolhatja nekem, hogy szóbeli felhatalmazást adtam. A kongreszszus előtt harcba bonyolódunk, az újságok nagy port kavarnak az eset körül, az Egyesült Államok közvéleményét megosztjuk. — Igen ... — mormolta Tood. — Ez nem tanács volt. De nekem az a véleményem, ha vihar tör ki, a kikötőben egyenesen kell haladni. Nincs más hátra, valakinek el kell mennie El Paséba. Ott a helyszínen kell meggyőződni a dolgokról. — Ez én leszek — szólt közbe Clark szenátor. Az arcomról tán nem lehet leolvasni, hogy szenátor vagyok, de ha pácba kerülök, mindig felmutathatom a papírjaimat. Párbaj előtt Lyman ezután Casey ezredeshez fordult. Arra kérte, hogy menjen el New Yorkba és keressen kapcsolatot Scott ottani barátnőjével. Tood hozzátette, hogy MacPhersenról, a televízió kommentátoráról Is felvilágosításokat kellene szerezni. Lehet, hogy részese az összeesküvésnek, de akkor Is, mit ér a televízió? — Ez olyan ügy, amihez — már elnézést — én értek Jobban — mondta Casey. Ha Scott tábornok kezébe kaparintja a televíziót, órákig meg tudja akadályozni, hogy Lyman elnök az amerikai néphez forduljon .., Még akkor Is, ha teljes a mozgási szabadsága. A részletek kiegészítésére az elnök titkárát, Glrardot azzal bízta meg, hogy Barnswell altengernagyot keresse fel. Még este az elnök személyes repülőgépén kell útrakelnie. Barnswell volt az egyetlen, aki nem volt hajlandó részt venni a lóversenyfogadásban« és ha valóban összeesküvésről van sző, ha az egész turf-ügy csak rejtjelzett üzenet vnli, az altengeruagy vallomása döntő lehet. — He jrásns nyilatkozatot szerezzen tőle — vetette közbe Tood. — Az ön szava nem sok ér a bíróság előtt, ha netán Barnswell, vagy tícott cáfolna. Egyébként mindenkinek legkésőbb csütörtök délben Itt kell lennie. Ha Casey ezredes nem téved, összesen 43 óránk van a cselekvésre . Mindenki távozott, csak Clark és Glrard maradt még néhány percig. Lyman kezet szorított mindkettőjükkel. — Jöjjenek vissza mihamarább. Ne felejtsék el, hogy egyedül vagyok kilenc tábornokkal, és tengernaggyal szemben, sőt lehet, hogy még többel Is. Búcsújuk után az elnök az ablakhoz lépett. »Nehéz harc lesz — gondolta. — Es n pástra még szombat előtt felállnak a párbajhoz.« I Folytatjuk)
