A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-02 / 5. szám

Vladimír Bábu I a i

Jahuda Löv ben Bezabel rabbi II. Rudolf császár uralkodása idejében költözött Prágába... Egyéb csodálatos dolgokon kívül a híres rabbi egyszer állítólag egy gúlemet, azaz agyagembert készített, melyet úgy kelteit életre, hogy homlokára a „gélem“ varázsigét Irta. Teremtményét a zsinagóga szolgájává tette. Gélem

azonban meglehetősen rossz természetű volt: alattomos, sőt féktelen haragú. Am a csoda-rabbi megtalálta a múdjét, hogy megszelídítse: szájába ,,sémát“ — egy varázsigét tartalmazd papírlapot helyezett, melytől a félelmetes, dühöngő Gélem egyszeriben széfogadé, jámbor szolgává változott. Eddig a krónika.

M huszadik század Gélemével való első találkozás elképesztően félelmetes volt. Halálthozó villanással és pokoli borzalmak közepette mutatkozott be az emberiségnek, melyhez hasonlót öreg földgolyónk eddig nem Ismert. Egyetlen ujjával érintette csupán a szerencsétlen Japán várost — és az óriási felhő-gombában, mely egy pillanat alatt tízezrek életét szippantotta magába, megjelent veszett dühtől eltorzult, gonosz arca. A huszadik század Gólemének első jellemzése tehát Így hangzott: megfékezhetetlen, őrjöngő, megbízhatatlan. E Jellemzést létrehozóik, maguk a tudósok adták, akik mint annak Idején Löw csodarabbi, a gólemet megteremtették.

A félelmetes újszülött már születése előtt, a Los Alamos-1 óriási „szülészeti klinikán“ Is meglehetősen veszedelmes volt. „Sárkány-cslklandozás“ — mondogatta az első amerikai atombomba létrehozásán munkálkodó tudósok egyike, doktor Slotln a veszélyes kísérletek során. A kanadai tudós mintha csak érezte volna, hogy ő lesz az első áldozata. Már vagy századszor mutatta be a különböző szakemberek előtt az atombomba elvét demonstráló kísérletet, amikor egy alkalommal kiesett kezéből a srófhúzó, mellyel a két szubkrltlkus mennyiségű uránnal telt félgömb közeledését szabályozta. A félgömbök váratlanul olyan közel kerültek egymáshoz, hogy a kritikus menynyiség gyorsan túllépte a megengedett határt. A laboratóriumot gyilkos sugarak özöne öntötte el, minden pillanatban bekövetkezhetett a borzalmas robbanás. A kísérletet szemlélő tudósokon páni félelem vett erőt. Doktor Slotln azonban megőrizte nyugalmát és Józan Ítélőképességét. Elszántan átvetette magát a védőfalon és az uránnal telt kőt félgömböt saját kezével eltávolította egymástól. A Jelenlevőket ugyan megmentette, őt magát azonban halálos mennyiségű sugárzás érte, minek következtében borzalmas kínok közepette kilenc napig haldoklott.

Az újszülött Gólem főpróbája, az első kísérleti atombomba-robbanás előtt, melyet a nevadal sivatagban lévő Alamogordo mellett hajtottak végre, a kísérleteket folytató tudósok Los Alamosban fogadásokat kötöttek, a robbanás erejét Illetően. Oppenheimer, „az atombomba atyja“ Így számolt be erről:

„Az atombomba erejével kapcsolatos becsléseink ekkor még meglehetősen bizonytalanok, általában túlságosan alacsonyak voltak. A nagy többség szerint nem volt több néhány ezer tonnánál; legtöbb szám csupán száz tonnák körül mozgott.“ — És a Gólem valóban megbízhatatlannak bizonyult, A nevadal sivatagban 1943. Jú« lius 18-án felrobbantott első atombomba ereje 20 000 tonna dlnamlt robbanóerejének felelt meg, tehát szászor akkora, mint azt készítői gondolták. Ugyanez meglsmétr lődött az első amerikai hldrogénbomba rebr banóerejének becslései körül is (1952, nDy, l«én),

„Istenem, mit küvettünk eil?“

... kiáltott fel Claud Eatherly őrnagy, amikor megpillantotta a bomba hatását,

melyet néhány perccel azelőtt Hirosima japán városra ledobott. És akkor még nem tudhatta, hogy a romok alatt több mint 78 ezer halott és több tízezer súlyos sebesült fekszik, hogy 13 ezer ártatlan életet szippantott magába a tüzes felhő-gomba és hogy még húsz esztendő múlva Is meg fognak halni emberek a szörnyű robbanás következményeként.

Az amerikai hadsereg kémcsoportja (Alsós) még 1944 őszén biztosan megállapította, hogy a náci Németországnak semmi reménye sem lehet az atombomba bevetésére (az attól való félelem következtében, hogy a nácik atomfegyverek gyártásán dolgoznak, keletkezett tulajdonképpen az USA- ban az atombomba), Japán gyakorlatilag már elveszítette a háborút, nem voltak repülői, csupán a még megmaradt fegyverekkel harcolt. Ml célja volt tehát a hlroslmal atomtámadásnak? Miért nem dolgozunk Inkább az újkori Gólem megszelídítésén? Ezeket a kérdéseket maguk az atombomba feltalálói tették fel. Es mégis — rövid három nap elteltével — 1945. augusztus 9-én Nagaszakl Japán város felett újból felszállt a pusztító atomhalál. És mivel Nagaszakl Jóval nagyobb Hirosimánál, az áldozatok száma is sokkal több volt. Ml célja lehetett ennek az újabb embertelen atomtámadásnak?

Cs Gélem tovább pusztít

„Pompás eszköz a zsarolásra“ — ujjongtak az amerikai militaristák, amikor már élő embereken is kipróbálták, hogy milyen pusztító hatású fegyver van a kezükben. A lejtőn nincs megállás. Eszeveszett Iramban kezdték gyártani a Hirosima típusú atombombákat. Azonban még ezzel sem voltak megelégedve: még nagyobb erejű, még pusztltóbb atomfegyverek gyártásába kezdtek. A tudósok, közöttük Oppenheimer, az atombomba atyja Is egymás után hallatták figyelmeztető szavukat. Az atomfegyvereket törvényen kívül, hathatós nemzetközi ellenőrzés alá kell helyezni — Javasolták: Az atombomba titkát rövidesen felfedik más nemzetek Is, Amerika elveszíti atomegyeduralmát — és az emberiség szükségképpen halálos veszedelembe kerül. Jóslásuk, sajnos, hamarosan beteljesedett. (Oppenhelmert állítólagos Amerlka-ellenes tevékenység miatt bíróság elé állították és egy egész évtizedre lehetetlenné tették siátnára, hogy az atomkutatás terén dolgozhasson. Csupán a múlt év decemberében rehabilitálták nyilvánosan a Fehér Házban,)

A következő dolog 1949 augusztusában történt. Az amerikai légierők egyik B 29 Jelzésű ún. repülőlaboratóriuma Távol-keleti felderítő útjáról érdekes, fényképészeti célokra használt lemezekej hozott magával, melyeken érthetetlenül erős rádlóaktlv sugárzás nyomai yoltak kimutathatók. War shingtonban Rypgtalankopnl kezdtek, és az erős rádloalftJvltás okának felderítése céljából a gyanús terület fölé azonnal repülőket küldtek. A felderítés eredménye: valahol a Szovjetunió ázsiai részében atomrobbantást • hajtottak végre. Vége az átomraonopóllumnak. Akár kísérleti atombombarobbantásról, akár csupán véletlen laboratóriumi robbanásról van szó, a napnál világosabb, hogy a szovjet tudósok Ismerik az atombomba titkát és gyártásához elegendő mennyiségű urán 235 áll a rendelkezésükre.

Az amerikai tudósok 1946-tól kezdve ÚJ szuper-atombomba, a hldrogénbomba előállításán dolgoztak. Az ún. H-bomba atyja ez esetben az Oppenheimer elleni Intrikáiról híres Teller Ede volt. A nyilvánvaló szovjet sikerek után a Pentagon uralnak a hidegháborús zsarolásban egyedüli reménységük a H-bomba lett. Ám az amerikai militaristák rövidesen e reményükben Is csalatkoztak. Az amerikaiak első H-bombálkat 1952 őszén próbálták ki. Ez még ugyan nem volt atomfegyver, csupán egy 85 tonnás Mike nevű termonukleáris berendezés;

A valódi hldrogénbomba az USA-ban még csak kísérleti stádiumban volt, amikor a tudósokat ámulatba ejtette a Szovjetunióból érkező hír: „Az Egyesült Államoknak már nincs monopóliumuk a hidrogénfegyverekre“ — jelentette ki 1953. augusztus 8-án Malenkov. És az amerikai rádloaktivltást kutató repülők négy nappal ezután az Ázsia fölötti magas légrétegekben újabb szovjet atombomba robbanásának nyomait észlelték. A szakemberek véleménye szerint ez esetben ún. száraz bombáról, tehát szállítható fegyverről volt szó. És bekövetkezett, amiben Washington sokáig nem hitt: az abszolút fegyverért folytatott versenyben az ellenfél ragadta magához a vezetést.

A „Castle operáció“ megvalósítása során, azaz az 1945 tavaszán a Marshall-szigetek közelében végrehajtott hldrogénbomba robbantási kísérletek közben olyasmire került sor, ami az előzetes számításokat a fejetetejére állította. Március 1-én a feltételezett öt helyett tizennégy megatonna szabadult fel és március végén még nagyobb meglepetés történt: három megatonna

helyett tizenhét robbant fel. A keletkezett tűzgolyó jóval hosszabb ideig maradt a levegőben, mint ahogy számították és az atomfelhő — a meteorológusok legnagyobb megrökönyödésére — más Irányba vonult, mint ahogy feltételezték, Átvonult a Bikinitől 240 kilométerre keletre fekvő számos szigeten, ahol a robbantást huszonnyolc amerikai meteorológus és kétszázötvenhat kiváncsi szigetlakó szemlélte. A nagyközönség csupán két év elmúltává) értesült ezekről az eseményekről. Hétfőn, 1956. Június 18-án a nyugatnémet újságok a következő, öles betűkkel szedett fosztó híreket közölték:

„Kudarcba fulladt az amerikai hldrogénbomba-robbantás. (A célt nem találták el). Megvakult a műszaki személyzet. Számos szigetet pusztulás fenyeget.“

A News Week 1958. Június 25. számában így Ír:

„Az atomfelhő által megtámadott szemé-20