A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-02 / 5. szám
^ öi^eg/^g//rge//e^/e B a tt a György: Szerelem Elkések néha. Szemeid vádlón az órát nézik — A csigabiga mindig késik! Mert nagyon szeretlek, telefirkálom neveddel könyved, a könyvemet, az asztalt, papirost, falat — Vizek kék lapjára írják unos-űntalan szerelmük nevét ők is — a halak! Öngyilkosként pottyan földre a megcsalt alma a fáról: — Ha nem szeretsz, egy kötélen a csillagokba röppenek a világból! Lehet, hogy tűi heves vagyok. Szétvetnek belső parazsak: — majd kigyúlnak tőle ők is — a szentjánosbogarak. Vigyázz! A nyári forró lihegésbe feje a mákvirágnak belekopaszodott, mire őszi szelek jártak! Mégis mit tehetek? Akárhová nézek, látom: összesimulnak gyufáskatulyámban a pálcikák, barátom, alig győzik kivárni, amíg a fedelet ismét rájuk zárom. Cipőm a fűzővel, ingem a gombokkal, kabátom a váltammal van gyönyörű, nehéz szerelemben, így válik világom is szebbé napról-napra: felfedeztem, hogy összekacsintgat a tej és a kanna, és egyszerre testvérekké lettetek tárgyak, állatok, emberek: Ti is szerettek — én is szeretek! SZIROTYÄK DEZSŐ RAJZA Noteszlap Nemrégen a bratislavai rádió ötös stúdiójában egy kerekasztal beszélgetésen jegyeztem le a következőket: a csehszlovákiai magyar újságírónak nincs kellő áttekintése a magyarlakta vidékek népművelődési munkáját illetően: nem tudjuk statisztikai adatokból kiolvasni, hogy a dolgozók érdeklődése milyen irányú, melyik az év legolvasottabb könyve, melyik az év leglátogatottabb szakiskolája, mi köti le munkaidőn túl leginkább ifjúságunkat, hányán tanulnak esti iskolában, hányán végeznek távúton egyetemet, a nap huszonnégy órájából hány órát fordítanak olvasásra a fiatalok, mennyit az idősebbek stb. Egyszóval: múlhatatlanul szükséges a dél-szlovákiai magyarlakta járások részletes feltérképezése. Látnunk kell, honnan indultunk, hol tartunk s hogyan léphetünk tovább a népművelés széles országútján. Azért is fontos látnunk, hogy riportjainkban, cikkeinkben, karcolatainkban ne tapogatózzunk, hanem konkrétan és főleg világosan fejezzük ki magunkat. Tényekre van szükségünk, hogy elgondolkozhassunk. Adatokat kell mérlegelnünk, számokból kell bizonyos következtetéseket levonnunk. Mikor lejegyeztem az újságírásunkat jogosan elmarasztaló megjegyzést, arra gondoltam, hogy bizony ideje már megszabadulnunk a frázisoktól, s főleg a népművelés területén kell pontosan látni és körvonalazni legközelebbi feladatainkat. Azt hiszem, kulturális forradalmunk a közeljövőben döntő szakaszába lép, a népművelési munka újabb és ötletesebb formákat talál a gondolkozás forradalma befejezésének meggyorsítására. Ez az időszak szinte parancsolja a pillanatnyi helyzet konkrét felmérését, a lehetőségek tökéletes ismerését. Az újságírásnak nem kis szerepe van a népművelés területén, jó ha adatok vannak a birtokában, jó ha szlovákiai méretben tud általánosan meghatározott számokból kiindulni s még jobb, ha ilyen adatok ismeretében összehasonlításokat tud tenni mondjuk a királyhelmeci és dunaszerdahelyi járás népművelési eredményei között, ha egyik magyarlakta járásunkat konkrétan el tudja marasztalni egy másik ilyen járás rovására. Éppen ezért fogadom lelkesedéssel a kerékasztalnál tett másik bejelentést is, amely szerint a Népművelési Intézet magyar osztályán egy további munkaerőt erre a feltérképező munkára állítanak be, az lesz a feladata, hogy számba vegye a dolgokat, helyesen és pontosan tájékoztasson a magyar dolgozók érdeklődési köréről, idejében figyelmeztessen bizonyos pótolnivalókra. Hozzátenném ehhez még azt, hogy ez az új munkaerő többedmagával, további érdekeltek bevonásával évről évre elkészíthetné a délszlovákiai járások magyarokra vonatkozó kis zsebkönyvét, statisztikáját. Persze, jó lenne, ha országos méretben áttekintésünk lenne egyes nagy ipari centrumaink nemzetiségi összetételéről, ha tudnánk, hogy mondjuk Ostraván a szak-, szép-, és politikai irodalop állománya arányban van-e az összetételt kifejező százalékkal. A kerékasztalnál határozottan kifejezésre jutott, hogy az elkövetkezendő időszak népnevelő munkája a tanulásra és az olvasásra fordítja a figyelmet. Minden kétséget kizáróan erre tart a népművelés. A tanuláshoz azonban könyv kell, s nekünk áttekintést kell nyernünk szlovákiai „ méretben, hogy a magyar könyvek minőségi és mennyiségi összetétele arányban van-e az újabb erőfeszítéssel. És itt nem csupán a szépirodalomra gondolok, hanem mindenekelőtt a magyar nyelvű műszaki, ipari, mezőgazdasági, közgazdaságtudományi szakkönyvekre, íme: a kerékasztalnál elhangzottak egész sor gondolatot indítottak meg bennem, és ez jó dolog. Arra kérem a rádiót, nevezetesen a beszélgetést vezető Nagy Jenőt, hogy az ötös stúdióban rendszeresítsék ezt a munkát! MÁCS JÓZSEF 9
