A Hét 1963/2 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-04 / 31. szám

Apró halporontyok a kagyló belsejében Engen Balon: — Mélység hat méter. . . ^ cím elolvasása után valószínűleg ke­vesen sejtik, hogy a továbbiakban édes­vizeink egyik apró halíajtájáról lesz szó. A szlvárványos ökle (népiesen keserűhal, lapistyán, petlkehal, sárogla, Szent Péter hala] egyike legszebb halainknak, lvása Idején a hím pompás fémes csillogást! nászruhát ölt magára, oldalai megkékül­­nek, hasa narancs- vagy cseresznyeplros­­sé válik, hát és alíelőszója sötétvörös lesz. Felmerül a kérdés; miért éppen a szlvárványos ökle érdekli dr. Eugen Ba­lont, a bratlslavai Ichtfoyológlal Intézet tudományos dolgozóját? A „kihasznált“ kegyló Mindnyájan Ismerjük az édesvízi kagy­lókat, gyerekkorunkban „békateknőnek“ hívtuk üres héjukat. Hogyan táplálkozik a kagyló? Teste hátsó felén, a kemény hé­ján két nyílás van, ez egyik a kloekanyl­­lás, amelyen a bélsár, elhasznált víz és csírasejtek jutnak a külvilágba, a másik a kopoltyúnyllás, amelyen a légzéshez szükséges víz hatol a kagyló testébe. A kagylók táplálkozásukkal, azáltal, hogy állandóan belélegzik és mintegy megszű­rik a vizet — mert apró növényi és állati részecskékkel táplálkoznak — tisztítják vi­zeinket, és így közvetett hasznot hajta­nak. S a szlvárványos ökle a kagylónak éppen ezt a táplálkozó berendezését hasz­nálja ki. Említettük már, hogy Ívás Ide­jén a halacska híméi szivárványszínű ru­hát öltenek. A nőstények nem változtatják színüket, ellenben a végbélceatornájuk közelében vékony tojócső növekszik, amely sokszor túlnyúlik a farkukon és kénytelenek maguk után cipelni. A tudó­sok megfigyelték, hogy ívás Idején a hí­mek kikeresnek a sárban egy kagylót, 4 „szagolgatják“ és a többi halakat elker­getik a környékéről. Ám, ha a kagylóhoz olyan nőstény úszik, amely készen van az Ivásra, és nem engedi elkergetni magát, a hím viselkedése megváltozik. Uszonyait széttárja, különös módon reszketni kezd, és a nőstényt a kagylóhoz „vezeti“. Ha a nőstény nem kíséri őt, a hívást megis­métli. A nőstény néhányszor „megsza­golja“ a kagylót, aztán megduzzadt tojó­csövét hirtelen a kagyló kloáka-nyilásába dugja és 10—15 Ikrát ereszt belé. Aztán a hím következik, néhány „ülö-mozgást“ vé­gez a kagyló felett és tejet ereszt a vízbe, amely a kagyló nyílásába Is bekerül. A ki­kelés folyamata általában egy hónapig tart, s akkor a kagylóból előjönnek a parányi halacskák és önálló életet kezde­nek. így használja fel a szlvárványos ökle a kagylót porontyai számára kelte­tőül és alkalmi bölcsődéül, anélkül, hogy megfizetne érte. A vizek mélyén Mindezeket, amit Itt elmondtam, Bálon doktortól tudtam meg. Eugen Balon köze­pes termetű, szőkeszakállú, fiatal bioló­gus. Dolgozószobájában azonnal felkelti a figyelmet egy legalább három kilós piszt­ráng kikészített bőre. Balon doktor mun­kakörébe főként a haltenyósztés, a halak és a halászat tartoznak. Visszaemlékezek az első találkozásunk­ra. Kétszemélyes gumicsónak úszik a Kis- Duna egyik csendes öblének vizén. A csó­nak mellett egyszer csak gyűrűzni kezd a víz és kiemelkedik belőle egy feketebő­­rü, mesebeli szörnyeteg, a mondák hír­hedt Hány Istókja, modern kivitelben, Tudósok a Kis-Dunán ablakszerű szemüveggel és gömbölyű gu­­mlmaszkkal a fején. Három éve figyeli Eugen Balon a szi­­várványos ökle életmódját, fajfentartásl tevékenységét és szaporodási módját, s ahogy mondja, a kutatás eltart még két-három évig. Kagylókat hoz fel külön­féle mélységekből, apró halakat boncol, mikroszkóppal vizsgálja belső szerveiket, felépítésüket. S mindez miért? A tudomá­nyos kutatómunkának akkor van Igazi értéke, ha gyakorlati célokat követ. Fontos probléma bizonyos esetekben a nők terhességének megállapítása. Eddig ezt kísérleti nyulak és egerek segítségé­vel végezték az orvosok, ám a kísérleti állatok meglehetősen drágák, és ezért más módszereket próbálnak keresni e té­ren. A tudósok megfigyelték, hogyha a vízbe, amelyben szlvárványos ökle nősté­nyei úszkálnak, terhes nő vizeletét keve­rik, a halacskák úgy viselkednek, mint lvés Idején. Azonnal kibocsátják tojócsö­vecskéjüket és úszkálva keresik a kagy­lót, hogy petéiket lerakhassák. A módszer nincs még tökéletesen kidolgozva, nem egészen megbízható. Mindehhez a tudo­mányos kutatók hosszú és kitartó mun­kája kell még, hogy az orvostudomány egy új, olcsó és megbízható vizsgáló mód­szerrel gazdagodjon. —duba— A nőstény szivárványét ökle a kagylóba rak­ja petéit Egy TM ravasz albérlő

Next

/
Thumbnails
Contents